A kezdőlépés a legfontosabb - A hivatást vagy a fizetést válasszuk?

Tizenegyezer forint - pontosan emlékszem, ennyi volt az első fizetésem. Az nem mondom, hogy tudatos pályaválasztás első lépéséből következett kezdőfizetésem kézhez vétele. A budapesti, akkor még éppen Marx Károly térnek nevezett, rövidesen Nyugati térré változott McDonald's alkalmazottja voltam. Nagy dolog volt az akkoriban. Csak jelzem, hogy a Magyarországra néhány évvel korábban belépett amerikai gyorsétterem-láncnak olyan nagy volt a kultusza, hogy ötven jelentkező közül esett rám a választás. Három műszak volt, hajnalban csiszoltuk tisztára a konyhát, engedtük le az olajat a gépekből. De fiatal voltam, bírtam, közben beszélgettünk a hasonló korú társaimmal, szóval úgy, ahogy volt, élveztem azokat a hónapokat. Aztán kiléptem, merthogy mégiscsak kellene egy komoly munka, mondtam magamban: kezdjük el egy karriert. A tisztes munkahelyen aztán kevesebb pénzt kaptam kézhez, egy unalmas munkáért.

Olvasom, hogy nem a várható fizetés a legfontosabb, amikor a tanuló az egyetemi szak mellett dönt. A fiatalok közül a pályaválasztásnál van, aki azt veszi figyelembe, hogy utazni szeretne, más gyermekkori álmát váltaná valóra, de persze olyan is akad, aki azt helyezi előtérbe, hogy milyen munkával lehet sok pénzt keresni. Egyes helyeken egészen magas bért kínálnak a kezdőknek is, olykor többet, mint annak a kollégának, aki évtizedek óta húzza ott az igát. Hogy ez igazságos-e, arra nem lehet egyértelmű választ adni. 

 Egy életet nem lehet lehúzni csak a pénz bűvöletében. Mert bár biztosan örömet ad, ha magas összeg jelenik neki a számlánkon fizetésnapon, de nehezen tudom elképzelni, hogy a hónap összes többi napját is megszépíti egészen a nyugdíjig.