Közösségeinket megtartó örök érték

Az advent időszakában különösen fontos, hogy megálljunk, és hálával forduljunk azok felé, akiknek munkája az alapot adja mindennapjainkhoz. Sokak áldozatos tevékenysége járul hozzá ahhoz, hogy életünk zavartalanul folyhasson, de most szeretném a figyelmet a mezőgazdaság és az élelmiszeripar elhivatott dolgozóira irányítani. Ők azok, akik az év minden napján fáradhatatlanul dolgoznak, hogy a hétköznapokon, a hétvégeken, illetve a karácsonyi asztal meghitt fényében meggyújtott gyertyák mellett étel kerülhessen mindannyiunk tányérjára. Az ő elhivatottságuk nélkülözhetetlen, és valódi értékükre talán csak akkor ébrednénk rá, ha nem lennének jelen. Erre azonban soha nem kerül sor, mert ők pontosan tudják ezt, és mindig, mindenkor végzik a teendőiket. Tudják, hogy csak az elvetett magból lehet aratni, és óvni kell a természet minden kincsét. Az agrár- és élelmiszeriparban dolgozók munkája nemcsak az asztalunkra kerülő ételek alapját biztosítja, hanem a természet és az ember közötti törékeny harmóniát is fenntartja. Az adventi gyertyák fényében érdemes elgondolkodnunk azon, milyen hálával tartozunk azoknak, akik életüket arra tették fel, hogy gondoskodjanak rólunk és a jövő generációiról. A szűkebb értelemben vett közösségemet, az Óvári Gazdászokat immár 206 éve különleges és élethosszig tartó kapcsolat fűzi egymáshoz, tudva azt, hogy a hit, remény, öröm és szeretet azon örök értékek, amelyek életünket és közösségeinket egyaránt megtartják. 

Dr. Tóth Tamás, a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar dékánja