2024.12.14. 12:30
Kocsis Rozi adventi üzenete - Az ünnep azé, aki várja…
Sokat várakoztam. Főleg gyerekként. Első hóra, szünidőre, nagymama foszlós kalácsára, aszályban esőre, télen napsütésre. Később igaz szerelemre, fontos mondatokra, találkozásokra, zajos sikerre, a felnőtt életre - írja adventi üzenetében Kocsis Rozi, a Vaskakas Bábszínház igazgatója.
Kocsis Rozi gondoltai: Nem tudtam jól várakozni. Türelmetlen voltam, sürgettem az időt, számoltam a napokat, perceket: csak teljen, csak teljen! Elviselhetetlennek tűnt a hetek, órák, percek gépies vonulása.
Mikor a sors messzi, tengeren túli idegen világba vezérelt, számsort készítettem, s száztól kezdtem a napok visszaszámlálását. Minden este kisatíroztam egyet, s boldog voltam, hogy eggyel megint közelebb kerültem az otthonomhoz. Akkor még nem tudtam, hogy az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van, hogy aki a hóesésre vár, már a várakozása felér egy hóeséssel.
Már tudok jól várakozni. Várakozni arra, ami biztosan eljön. Türelmesen, elcsendesedve, nem hajszolva az óramutatót. Lehet, hogy sikerült megtanulnom vágyakozni az után, várakozni arra, ami az enyém? Lehet, hogy a jól várakozás lényege az a tudás, hogy a várakozás nem kevesebb annál, mint amire várunk?
A néphagyomány úgy tartja: András leteszi a hegedűt, éjfélkor beáll a csend ideje, az advent. Várakozunk, bízunk, és hiszünk abban, hogy megtörténik a karácsonyi csoda.
Ahogy Pilinszky mondja: „az advent a várakozás megszentelése”. Várakozzunk felnőttként is gyermeki hittel.
- a győri Vaskakas Bábszínház igazgatója.
