2024.12.28. 10:00
Karácsony után a Szent Család ikonja
„Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.” (Lk.2/52)
Forrás: Illusztráció / Shutterstock
Karácsonykor az értünk emberré lett Istent ünnepeljük. Ugyanis úgy látta jónak a Mindenható, hogy Fiában gyermekként szülessen erre a világra. Sok mindenről lemondott, hogy vállalja az emberi sorsot. Nem fényes palotában, királyi sarjként jött közénk, még csak nem is előkelő, gazdag felmenőkkel a háta mögött jelent meg. Éppen ellenkezőleg, még a hajléktalanok kiszolgáltatottságát is vállalta. Egy valamiről azonban nem mondott le: a család szerető, óvó, biztonságot adó melegéről. Ezzel Isten megerősítette a családot, mint az ember alapvető természetes közegét, emberségünk, létünk, identitásunk forrását és kiindulópontját…
A karácsony utáni vasárnapon az egyház ezért emeli hívei elé a Szent Család ikonját. Világszerte sok atrocitás érti a családokat, a „hagyományos” gondolkodást. Ezért egyre aktuálisabb a kereszténység „családpolitikája”. Tanúi lehetünk a – nem csak a természetes erkölcsöt, de a – legalapvetőbb természeti, biológiai törvényszerűségeket is szélsőségesen felülíró, erőszakosan terjedő új családfelfogásnak.
Ismét megerősíti az egyház: az apa férfi, az anya nő, a család pedig egy férfi és egy nő gyermekeket vállaló életszövetsége, melyet Krisztus szentségi „rangra” emel…
Manapság sok családot sebez meg a korszellem. Megesik, hogy egyik másik szeretetlenségtől, meg nem értettségtől szenvedve zátonyra fut, s csak keveseknek adatik meg a kegyelmes újrakezdés…
Bárhogy is van, természetes közegünk a család. Életünkben hullámvölgyek és hegyek váltakoznak, melyekkel egyedül nem biztos, hogy megbirkózna az ember. Áldozatvállalás, kegyelem, kölcsönös megértés, kiengesztelődésre való nyitottság nélkül egyetlen emberi közösség sem működik. De ne legyünk álszentek, előfordulhat, hogy a jószándék és törekvés ellenére sem sikerül megvalósítani azt a harmóniát, amiről ifjan álmodik az ember. Boldogság helyett a boldogtalanság verhet tanyát ott, ahol két ember egymásból nem a pozitív dolgokat, hanem a negatívumokat hozza elő…
Milyen jó lenne, ha az ünnepek a családi összetartozást is erősítenék, ha a Szent Család vonzásába kerülnének családjaink, s ugyanaz a szeretet, békesség, megértés uralkodna bennük, mint ami Jézust, Máriát és Józsefet egybefűzte…
Dr. Kovács András
