Mert segíteni kell, ahol lehet – Egy győri hétköznapi angyal, Bajnai Noémi volt podcasunk vendége

Noémi, a hétköznapi angyal az odaadás örömét szeretné átadni kisfiának is, akivel Srí Lankán, Afrikában és Magyarországon is megtalálja a rászorulókat. Álma egy olyan iskola alapítása, ahova a hátrányos helyzetű, tehetséges gyerekek járhatnának. Álmai megvalósításáért dolgozik keményen a mindennapokban.    

– Advent idején nagyon sokan igyekeznek segíteni a rászorulóknak, de te nem is akárhogyan teszed ezt.

– Srí Lankán támogatok egy családot. Két éve jutottam el a szigetre egy spirituális utazás során. Megismerkedtem egy családdal, ahol az édesanya sajnos elhunyt és az apuka három gyermekét egyedül neveli. A legnagyobb fiú nagyon jó tanuló, őt támogattam két éven át. Havonta utaltam neki a tanulásához szükséges összeget. Most januártól egyetemre fog járni, s mivel az ingyenes, így már a saját útjára engedhetem.

– Lesz folytatása?

– Biztosan. Úgy gondolom, ha megtehetem, akkor támogatok embereket, mert soha nem tudhatjuk, hogy mi válhat belőle egy kis segítséggel. Két afrikai gyermeket is támogatok, akik Burundiban élnek. Egy magyar hölgy indított ösztöndíjat az ottani gyerekek támogatására, mivel Afrikában nagyon nehéz és kiszámíthatatlan a helyzet. Egy kisfiút és egy kislányt támogatok. Az általam küldött pénzekből vásárolnak nekik ruhákat, táskákat, fizetik a taníttatásukat. Hetente kapok fotókat, videókat róluk, így személyesen is figyelemmel kísérhetem a sorsukat. 

A hétköznapi angyal nem születik, azzá válik

– Ezek személyre szabott támogatások, de honnan jön ez a segíteni akarás, a jótékonykodás?

– Egy bakonyi faluban nőttem fel. Az első emlékem, amire vissza tudok emlékezni az akkor volt, amikor az orosz katonák húzódtak ki az országból. Két orosz katona a télben az árokban kuporgott, próbálta túlélni azt az igazi havat, hideget. Apukám egy szatyor almát adott a kezembe, hogy vigyem oda nekik. Persze féltem, nem mertem odamenni, de az apukám odakísért. Maradandó élmény számomra. Azt az örömet, ami a két meglett férfi arcán megjelent, nem lehet elfelejteni, pedig csak egy kis almát adtam nekik. Ez megtanított arra is, hogy bármilyen csekélységgel is lehet örömet szerezni másoknak. 

– A szülői minta fontos. A kisfiadat is erre neveled?

– Igen, hét éves a kisfiam. Az idén Garai Zsófia egyedüli nőként elindult a Budapest-Bamako ralin. Ő egyben a jótékonykodás nagykövete is, ezért összefogtunk és az óvodába eljött az autójával, majd a gyerekeknek elmondta, hova készül. Az óvónők a gyerekekkel ajándékokat készítettek, amit Zsófi elvitt magával az afrikai gyerekeknek. Nagyon fontosnak tartom a gyerekek érzékenyítését is, ezért nagy hangsúlyt fektetek erre. Az én kisfiam is sok mindent megkap, de szeretném, ha tudná, hogy ez nem mindenkinek adatik meg. Azt gondolom, hogy ezekből a jótékonykodásokból ő is tanul és felnőtt korában is ezt viheti tovább útravalóként. 

– Itthon is szoktál segíteni?

– Nagyon sok történetem van. Azt tanultam, hogy akkor tudjuk a körforgást fenntartani, ha kérnek tőlünk, és ha lehetőségünk van rá, akkor adunk. Az is feledhetetlen számomra, hogy amikor Győrben a Bisinger parkban sétáltunk a kisfiammal és a kutyáinkkal. Ekkor találkoztunk hajléktalanokkal és volt olyan, hogy ők kínáltak meg bennünket az általuk elfogyasztott ételekből. Óriási dolog, hogy ők abból a kevésből, amijük volt, adtak nekünk. Természetes, hogy ha tudtam, én is mindig adtam nekik.

– Van-e olyan álmod, amit meg szeretnél valósítani?

• Magyarországon szeretnék létrehozni rászoruló gyerekeknek egy bentlakásos általános iskolát, ahol mindent megkapnának és tovább tudnának fejlődni.
• A másik álmom Srí Lankához kötődik, oda szeretnék költözni, és segíteni azoknak, akik szeretnék megismerni ezt a csodálatos országot.   

Bajnai Noémivel készült beszélgetésünket a Kisalföld podcast oldalon találja: