Az igazi üzenet a piros ruha mögött

Ismerni vélek egy kopasz, torzonborz szakállú, sötét bőrű embert. Ferde, törött orra csúnya verekedések nyomait viseli. Kinézete egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Egy olyanforma fickó, akit – ha szembejön veled az utcán – két lépéssel nagyobb ívben kerülsz ki, mint általában szoktál. Az első megérzésed talán helyes is: heves természetű, emiatt már börtönben is ült. Úgy hírlik, egy összejövetelen (niceai zsinat) valakivel összeszólalkozott, és agyba-főbe verte. 

Persze ez emberünknek csak az egyik oldala, sok ellensége mellett sokan tisztelik is. Egy közösséget vezet, elszántan, odaadóan. Nem csak hirdeti, valóban éli is a keresztényi szegénységet. Bár szülei révén tekintélyes vagyont örökölt, nem él fényűző, hivalkodó életet. A szerény életviteléhez szükségesen felüli anyagi javait szétosztja a rászorulók között. Leginkább a szegény sorsú gyermekek állnak a szívéhez közel. Önzetlenül segít, és úgy, ahogy azt kell: felhajtás nélkül, titokban, számítás nélkül. Nincs semmi melldöngetés, semmi öncélú marketing. Akiknek segít, többnyire fogalmuk sincs, ki a jótevőjük, így nem kelti az elesettekben a hála olyannyira megalázó kényszerét. 

Ahogy öregszem, egyre jobban érteni vélem ezt az embert. Mindannyian ismerjük, még ha nehéz is felismerni piros téli gúnyába bújtatva, élete példáját csokifigurás konzum­ünneppé butítva. Én egyre gyakrabban meglátom Miklóst, a törött orrú püspököt Mürából. 

Sok gyerek van, aki nem azért nem eszik, mert nem éhes. Tudom, mi a dolgom. Nemcsak most, az ünnepek alatt, hanem egész évben. Szeretném, ha mások is meglátnák, mi is az igazi üzenet a piros ruha mögött. 

Mürai Szent Miklós (Patara, 270. március 15. – Myra [Mira, Müra], 343. december 6.) 

- Molnár Ákos Soproni Borvidék Hegyközsége elnöke