Az elcsendesedés és várakozás időszaka

Ahogyan az adventi koszorún sorra gyúlnak a gyertyák, úgy nyílik meg előttünk a lehetőség, hogy lelassítsunk, magunk mögött hagyva a mindennapok rohanását, és figyelmünket az igazán fontos dolgokra irányítsuk. 

Sokszor érezzük a hétköznapok terheit, a határidők nyomását, a feladatok sorát, amelyeket teljesítenünk kell. Az advent azonban arra hív minket, hogy a külső zaj mellett meghalljuk a belső csend hangját, és engedjük, hogy ez vezessen bennünket. 

A Soproni Egyetem polgárai számára ez az időszak különösen fontos. Hallgatóink és oktatóink életében egyaránt jelen van a várakozás, nemcsak az ünnepre, hanem arra a pillanatra is, amikor a távolságok áthidalhatók és a családok újra együtt lehetnek. Egyetemünk egyedülálló közössége gyakran ad otthont olyan fiataloknak, akik messziről érkeztek, és ilyenkor különösen érzékelhető a hazavágyódásuk. Az adventi időszak számukra a visszatérés reményét hordozza: hazautazni, újra megölelni szeretteiket és megosztani velük az év eseményeit. 

Nekünk, oktatóknak pedig a felelősségünk és a lehetőségünk is megvan arra, hogy példát mutassunk az adventi készülődésben. Fontos, hogy ne csak a tudás átadására koncentráljunk, hanem arra is, hogy megértő, támogató légkört teremtsünk hallgatóink számára ebben a különleges időszakban, hiszen az adventi gyertyák lángjaival nemcsak a naptárban múló napokat számoljuk, hanem a hit, a remény, az öröm és a szeretet üzenetét is közvetítjük. 

Az advent arra emlékeztet, hogy mindannyiunknak szüksége van a megállásra, a csendességre, a belső számvetésre. A mindennapok zajában könnyen elfelejtjük, hogy az ünnep nemcsak a külsőségekről szól, hanem arról, hogy megnyissuk a szívünket. Az advent lehetőséget ad arra, hogy újra felfedezzük a kapcsolataink értékét, és megerősödjünk az összetartozás érzésében. 

Kívánom, hogy az adventi időszak mindannyiunk számára az elmélyülés, a lelki megújulás és a szeretetteljes találkozások ideje legyen! Legyen ez az időszak egyetemünk számára is a közös értékek megélésének és a remény fénye továbbadásának ideje. Ahogyan Ézsaiás próféta írta: „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát; a halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” (Ézsaiás 9:2) 
- Dr. Pásztor Enikő, oktatási rektorhelyettes