2024.12.10. 11:00
A várakozás ideje – Somogyvári Flóra ünnepi gondolatai
Gyerekként minden ádventi vasárnap nagyon izgatott voltam, hiszen alig vártam, hogy újra meggyújthassunk a koszorún egy újabb gyertyát, ami persze azt jelentette számomra, hogy egy héttel kevesebb van már csak karácsonyig.
Forrás: Shutterstock
Fotó: Gudrun Muenz
Már nem sokat kell aludni addig, hogy a ház ismét a karácsonyfa izzóinak fényében ússzon, alatta pedig megannyi, precízen becsomagolt ajándék álljon. Sokszor kedvem lett volna meggyújtani már az első vasárnap az összes gyertyát, hogy fényük erősebben világítsa be az otthonunkat. De az ádvent a várakozás időszaka. És a várakozásban mindig ott van a türelem. Legalábbis benne kellene lennie, hogy ekkor kicsit lelassuljunk és körbe tudjunk nézni.
Megvizsgálni a környezetünket, hogy hol is vagyunk most, miért is hajtunk annyira, megéri-e minden a kockázatot? Magunkba kell tekintenünk, hogy mi van most a szívünkben? Le tudjuk-e tenni a terheket, és fel tudjuk-e venni az ünnep valódi üzenetét, amelyet úgy várunk. Ott van bennünk a karácsony valódi üzenete? Hogy maga az Isten jött le közént azon az éjszakán, Ő lett emberré, hogy nekünk életünk legyen. Méghozzá ilyen örömteli várakozással egybekötött életünk. S bár Jézus ebben az igeszakaszban már második eljöveteléről beszél, mégis üzenete van ádventben is.
Ki kell tárnunk a szívünket, hogy ez a gyermek, aki egykor Betlehemben a szalmaágyon megszületett, most a szívünkben újra közöttünk lehessen. Hogy a szeretet, amelyről tanítványainak is beszélt, helyet kapjon bennünk is, és ezt mi képesek legyünk egymásnak továbbadni. Mert az Isten úgy szerette az embert, hogy ekkora kegyelemben részesítette, hogy egyetlen fiát is nekünk adta, hogy átélhessük azt a jót, amit Ő örökül adott nekünk.
A karácsonyi készülődés mellett tekintsünk magunkba, fejünket az égre emeljük, s hagyjuk, hogy a szívünk kitáruljon, és újra befogadhassuk az Isten szeretetét.
Somogyvári Flóra - evangélikus lelkész
