Az édesapja májának egy darabját kapja meg a héthónapos kajárpéci pici baba

Hatalmas komondor fogad minket a kajárpéci Horváth-család portáján, mikor a nagy utazásuk előtt meglátogatjuk őket. A nagy utazás a szófordulat minden tekintetében értelmezhető: fizikai és érzelmi síkon egyaránt. Hamburgba utaznak ugyanis hamarosan, hogy ott gyógyítsák meg a héthónapos, májbeteg Arnoldot.

– Ahogy a legtöbb baba, Arnold is besárgult születése után – emlékezett vissza az édesanya, Horváth Nikolett. – A magas bilirubin szint okozza a sárgaságot, a normális érték 2, Arnoldál a legmagasabb 400 volt.

A biliaris atresiában szenvedő kisfiún szemmel láthatóak a betegség jelei, nemcsak bőre, de a szeme fehérje is sárga. Ez az epeutak gyulladásával és kötőszövetes hegesedésével járó kórkép olyannyira ritka, hogy Magyarországon átlagosan évente csak öt kisbaba születik ezzel a problémával.

– Ha megműtik, már másnap elmúlik a sárgasága, és a súlya is elkezd gyarapodni – veszi át a szót az édesapa, Horváth Roland.

A műtétről bátran, bizakodva beszél, de életük talán legkeményebb szakasza áll előttük: az édesapa májának egy darabját kapja meg fia Hamburgban. Előreláthatólag az édesapa előtt nyolc-, míg a pici gyermek előtt tizenegyórás operáció áll. A műtét után az apa közel három hónapig kiesik a raktárosi munkájából.

- Nagy műtét lesz mindkettejük számára, hiszen szegycsonttól köldökig szalad a szike – vette át a szót az édesanya. – Ezt a fajta műtétet Magyarországon kétéves kortól végzik, de Hamburgban meg tudják operálni a kisebb gyerekeket is. A műtét elvégzésenek egyik feltétele, hogy a pici öt kilogrammnál nehezebb legyen.

A család így amiatt is izgulhat, hogy Arnold súlya ne csökkenjen, ugyanis éppen csak elérte a lélektani határt.

– A biliaris atresia a tápanyag felszívódására is kihat, hiába kap Arnold speciális tápszert, nehezen gyarapodik a súlya. Ha minden igaz, az operáció után a súlya is azonnal elkezd nőni.

A májbetegség szétszakítja a kajárpéci családot egy időre

A műtét miatt várhatóan két-három hónapot tartózkodnak Hamburgban. Arnold nagytesóját, a másféléves Áront nem vihetik magukkal, így neki addig egy baráti család viseli gondját.

– Nem kértünk soha semmit, de mindig kaptunk – mondta el hálával a hangjában az édesanya. – Megható az emberek szeretete és törődése – tette hozzá Nikolett, utalva arra, hogy ugyan családi segítség híján vannak, de a környezetükben élők nagyon is törődnek a sorsukkal.