Ami valakinek kacat, másnak kincs lehet - Lengyel helyett bolha piac Győrben - fotók

Legnagyobb sajnálatomra, csalódnom kellett, ugyanis egyetlen lengyel árussal nem találkoztam. Lengyel termék nélkül mégsem kellett távoznom, egy kedves úriember ugyanis néhány különleges sajtot, füstölt sprotnit, és lengyel fűszerkeveréket is árult. Mint megtudtam, havonta egyszer elautózik Lengyelország északi részébe és onnan szerzi be áruját. A Dunántúl piacait is járja, de ő sem nagyon találkozik lengyel termékkel. Azt mondja, a lengyelek és más külföldiek 1985 körül jártak szívesen hazánkba, de azóta nem jönnek áruikkal, amióta a piacokat is szigorúan ellenőrzik és nem tudják olcsóbban adni termékeiket.

Jártamban, keltemben itt is ott is Zoli bácsit szólították. Mint kiderült, a piac házigazdáját, Lévai Zoltánt kereste mindenki. Hol egy jó szót, egy történetet, vagy csak problémájukat beszélték meg vele. Ő és felesége Mariann már nyugdíjasok, de az életük a piac, már nem is tudnának meglenni nélküle. Szívükön viselik az árusok sorsát, mindenkit személyesen ismernek. A családias hangulatot is jelzi a Zoli bácsi megszólítás.

Zoltántól aztán megtudtam, hogy 13 éve vannak a jelenlegi helyükön, bérelik a területet, ahol nem csak az árusítás folyik, a parkolásra is lehetőség van.

– Világéletemben kereskedő voltam, 1976 óta vagyok vállalkozó. Én már régóta szervezem a lomis piacot. Egyre jobban rákényszerülnek az emberek az eladásra és a vásárlásra is. Már nem szabad kidobni a szemetet sem. Minden van a piacon. Ami az egyik embernek már nem kell, a másik még használhatja. Meg kell becsülni minden apró forintot, mert sok kicsi sokra megy. Vannak olyanok, akik már nagyon régen árusítanak – jegyezte meg, s mindjárt be is mutatott a 82 éves Mária néninek, akivel már vagy harminc éve árultak együtt.

– mondja fürgén mutatva egy helyes kis kalapot, és majd egy papucsot, amit 300 forintért kínál. Azt mondja, nagyon hiányzik a nyüzsgés neki, pláne, mióta pár hónapja a "papa" meghalt. Itt emberek között van és jól érzi magát.

Az árut sokan lomtalanításkor szerzik be, vagy lakások felszámolásakor, padlások ürítésekor. Vannak akik ebből élnek, vannak, akik munka mellett árusítanak. Sokan a saját holmijukat árulják, ha már elfogy a pénzük, vannak, akik az ismerősök holmiját is áruba bocsájtják. A játéktól, ruhától, cipőtől kezdve a szerszámig, a haszontalan dísztárgyig bármilyen kincsre lelhetünk. Egy biztos, alkudni kell, bár az is előfordulhat, hogy a kezdő bolhapiaci vásárlónak, mint nekem, az eladó magától enged az árból.