Mobil az iskolában - Győri kollégánk álláspontja a digitalizáció hatásáról

Több európai országhoz hasonlóan hazánkban is egységes, országos szabályozás fogja tiltani, hogy a gyerekek a szükséges feladatokon kívül mobilozással tölthessék az idejüket az iskolákban. Az, hogy érdemes-e korlátozni a gyermekek mobilhasználatát, számomra nem is kérdéses, még akkor sem, ha egyes kutatók szerint éppen most születik meg a jövő nemzedéke, amelynek agya a digitalizáció átalakító hatásának eredményeként már teljesen másként működik majd. Képes többfelé figyelni, de például érzelmei kevésbé lesznek mélyek, egy helyben ülni nem tud, képtelen az egyedüllétre, az elmélyülésre – a figyelemzavaros embereké a jövő. Az internet átalakítja az ember jellemét, mondják a kutatók. A narcizmusra épülő közösségi média követése narcizmusra hajlamosít, ugyanis az ember azt hiszi, ez az általános, a követendő. 
A hiperkonnektivitás nem hagyja unatkozni az embert, nem hagy időt arra, hogy szemlélődjünk, magunkba mélyedjünk, elrendezzük magunkban a dolgainkat és ezáltal megerősítsük önbecsülésünket, hitünket magunkban, az életben. Az már egyértelmű, hogy a mobiltelefon használatának rendkívül káros hatása lehet egy fejletlen idegrendszerre, mégis egészen fiatal korban kézbe adják a szülők. Ez a szándékos vakság. Mindenki tudja, hogy rossz, mégis megtörténik, kényelemből, gyengeségből. Akkor legalább az iskola falai között legyenek védve a diákok. És nem maradnak le semmiről, nem zárják ki őket kortársaik. 
Épp a minap mesélte egy szülő, hogy azok a másodikos gyerekek is azt mondták, van nekik mobiljuk, akiknek valójában nincs – csak azért, nehogy kiközösítsék őket társaik. A feladat tehát nekünk, szülőknek a mobil káros hatásainak sulykolása, korlátozása. Mindig eszembe jut Pál Feri atya, mentálhigiénés szakember mondása, miszerint ha egy gyermek 14 éves korában kap mobilt, néhány hónap alatt akkor is behozza a lemaradását kortársaival szemben. Szóval csak felelősséggel.