2023.06.03. 08:46
Csornán találtak otthonra a trianoni menekültek
A trianoni békeszerződés után az elcsatolt területekről menekültek százezrei indultak el az anyaországba. Régiónkba is kerültek családok, többen Csornán találtak új otthonra. A község a mai Kisperjés városrészen épített számukra házakat. Elsőként az országban.
Pintér Lászlóné nagyszülei a Felvidékről kerültek Csornára és Kisperjésen leltek új otthonra. A képen Éva néni egykori utcájukban, családja fotójával a kezében.
Fotó: Cs. Kovács Attila
Az első világháborús összeomlást követően több mint négyszázezer magyar menekült el az elcsatolt területekről. Közülük több család Csornán állapodott meg. Beilleszkedésüket segítette, hogy először az országban ott épültek lakások az érkező tisztviselőknek. A vasút közelében épült házsort száz évvel ezelőtt kezdték Kisperjésnek nevezni a lakói. A telep kialakulásának történetét Szalay Balázs kutatja, akinek javaslatára Kisperjés bekerült a helyi értéktárba.
Csornán már a háború előtt is nagy volt a lakáshiány, ami csak fokozódott a menekültek megjelenésével. A Gombás József bíró és Pődör István főjegyző vezette elöljáróság sikeresen szerzett állami forrást, így kezdődhetett el az építkezés. A tizenhat új lakás 1922 júliusára készült el. Az első lakók között volt vasúti tisztviselő, tanító, járásbíró, telekkönyvvezető, pénzügyőr és selyemtenyésztési felügyelő is.
Azoknak, akik eddig vagonokban éltek, az új lakás természetesen előrelépést jelentett, de a település peremén lévő környezet hátrányai is hamar megmutatkoztak. Mivel nem volt járda és úttest, a sártól szinte megközelíthetetlenné vált a telep. A sár és a belvíz mellett a világítás, a kerítés és a kályhák hiánya is beárnyékolta a kezdeti örömöt. 1923 tavaszára aztán rendeződtek a viszonyok és büszkén nevezték Kisperjésnek az ott élők. 1926-ban az új utcát Griger Miklós képviselőről nevezték el, aki az állami támogatást intézte. A szocializmusban Gorkij orosz író lett a névadó.
Az első lakók között volt Orlik József postai távirdász, akinek unokája ma is Csornán él. Pintér Lászlóné Tihanyi Éva nyugdíjas óvónő örömmel emlékezik az ott töltött évekre. Nagyapja a Trencsén vármegyei Lédecen született, szolgált az első világháborúban, majd visszatért munkahelyére, a nyitrai postára. A csehszlovák hatalom azonban Trianon után válaszút elé állította: ha aláírja „szlovákságát”, maradhat, ha nem, távoznia kell.
Orlik Józsefben fel sem merült, hogy megtagadja magyarságát, így a feleségével és hat gyermekével kiutasították szülőföldjéről. Győrbe kerültek. Éva néni az édesanyjától hallotta, hogy az amúgy nyugodt férfi, amikor látta a vagonba beállított jancsikályhánál didergő gyermekeit, megkereste a győri polgármestert és támogatást kért azoknak, akik magyarságuk miatt földönfutóvá váltak. Orlik – a névmagyarosítás után Ormos – József hamarosan a csornai postánál kapott munkát, majd 1922 nyarán családjával az elsők között költözhetett be az állami kislakásba. Kisperjés mintegy négy évtizeden át volt az otthonuk.
