Örömhírfutárok - Gyorshajtáson kaphatunk-e egy keresztény motorost?

Tágítják a motorosokról és a keresztényekről kialakult képet. Örömhírfutárokként határozza meg magát az ökumenikus huszonkét fős közösség, amelynek tagjai közül hatan-nyolcan járják a rendezvényeket, hogy két kerékkel közelebb vigyék Istent a résztvevőkhöz. 

– A motorozás eszköz, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet és el tudjuk mondani az evangéliumot – mondja Erdős Gábor, a közösség pásztora. Látványos, narancssárga sátorral vettek részt a győrújbaráti találkozón, ahol beszélgetőzónával várták a fesztiválozókat. 

A motor megfelelő közös téma, ahonnan önkéntelen indulnak az életkérdések felé a beszélgetések. Vannak, akik órákat töltenek ott, elmesélve az élettörténetüket, ők pedig a maguk bizonyságát mondják el. De a fesztivál lelki csúcspontja egyértelműen az áldás, amit idén Szikszai Gyula mondott a motorosokért. 

– Kérjétek el azt a jót Istentől, amit nektek készített – mondta, miután felolvasta a különleges motoros Bibliából János evangéliuma 3,16 részletét a motorosoknak, majd imádkozott értük. 

A fesztivál szervezői szerint megrendítő alkalom volt, aki részt vett, annak meghatározó emlék marad. 

Gyula hajléktalan- és prostituáltmentéssel is foglalkozott már, így nem idegen neki az egészen más gondolkodásúak megszólítása. De azt mondja, nemcsak a fesztiválkörnyezetben járnak más utat, a közlekedésben is kiderül kinek-kinek a hite. – Amit én szeretném, hogy velem tegyenek, azt teszem én is, ahogy a keresztény alapelv mondja. Mivel én is járok gyalog és autóval is, bele tudok érezni a helyzetbe, igyekszem segíteni a többi közlekedőt. 
Ezenkívül Gábor szerint az általuk viselt vallási szimbólumoknak is jelentőségük van. 

– Mellényben, felvarróval az utakon felismerhetőek vagyunk. Ez visszatartó erő is, hiszen láthatóan képviselünk valamit. De azért a szerpentint én sem az alsóbb fordulatszámon szeretem – teszi hozzá a motoros.