Az ütőhangszerek mesterétől tanulhattak a Richter-es diákok Győrben - fotók

– A Richter János Zeneművészeti Szakgimnázium és a BoDoBo Művészetért Egyesület szervezésében látogatta meg a győri Konzi-t. Járt már Győrben? Mi a benyomása a városról?

– Igen, többször jártam már a folyók városában, mert van két egyetem, ahol tanítok, Győr pedig pont az út felénél van, és gyakran megállok itt útközben. Emellett van már a kedvenc fagyizóm és éttermem is Győrben, nagyon szívemhez nőtt a város. Bécsben volt tanítványom Kecskés Tamás a BoDoBo Művészetért egyesület alelnöke, aki több, mint nyolc éve tanít a Richter János Zeneművészeti Szakgimnázium zeneiskolai tagozatában. Az ő kérésére érkeztem most Győrbe, hogy a fiatal ütős csapatnak tartsak kurzust.

– Miért pont az ütős hangszert választotta?

– Viszonylag későn, 18 évesen kerültem kapcsolatba a zenével, amikor is Németországba, Mannheim-be mentem zenei egyetemre, még az akkori Jugoszláviából. Ez már több mint negyven esztendeje volt, még most is megijedek ettől a számtól, ha erre gondolok. Azóta rendszerek dőltek meg, emlékszem még a magyar-szerb határra. A határőrök nem engedtek át senkit, a nyakukban volt egy útleveles doboz, a kenőpénzt pedig be kellett rakni az útlevéllel együtt, és akkor minden rendben volt. Elképesztő régen volt. De a kérdésre válaszolva, mindig ütős szerettem volna lenni. Aztán jött a szólista életforma. De elsődlegesen családapa vagyok, míg karrieremben zeneszerző, előadóművész, és tanár. Ez a hármas egység határozza meg a művészetemet.

– Olyan koncerttermekben fordult meg mint: a bécsi "Konzerthaus", a taipei-i Nemzeti Koncertterem, a müncheni Herkulessaal vagy a szentpétervári Eremitage színház. Olyan neves zenekarok közreműködésével játszott mint a Stuttgarti Filharmónia, a Müncheni Szimfonikus Zenekar, a Minnesota Filharmónikus zenekar, vagy éppen a Moszkvai Filharmónia, hogy csak néhányat említsünk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy állandóan úton van. Hogy érzi magát ebben az életformában?

– Valóban elég tartalmas volt az utóbbi időszak. Az elmúlt tíz évben már természetesen nem utaztam annyit. De harminc évig tényleg ez volt. Legutóbb épp Moszkvában voltam. Pont ott, ahová most senki sem akar menni. De a kultúra jóval a politika felett áll. Az utazásokat nem volt egyszerű megoldani, hat gyermekem van, sokat voltam távol a családtól. Tartottam kurzusokat szinte világ minden részén, az Egyesült Államokban közel száz intézményben. Meg sem tudnám számolni. És akkor ott van Dél Korea, Tajvan és Ausztrália, és Kína is.

– Mennyire fontos Ön számára a tehetséggondozás, a jövő generációjának a tanítása?

– Az utóbbi tíz évben ez az elsődleges célom. Előtérbe került az életemben ez a fontos feladat. Mert tényleg fontos. Erre példa Kecskés Tamás is, akit tanítottam, és most ő is fiatalokkal foglalkozik, és tanít, itt Győrben. A zenélés örömét kell átadni a jövő generációjának. Fontos a magabiztosság, a technikai tudás, a gyakorlás, a kisugárzás. És mindez akkor jó igazán, ha az ember ezekben megtalálja a zenélés örömét.

– Zeneszerzői sikerét mi sem támasztja alá jobban, a világon a legtöbbet előadott szerzők közt van számontartva. Művei az USA-tól Európán keresztül Japánig a koncertrepertoár részét képezik. Most két napos kurzusra érkezett a folyók városába. Milyen tanulók az itteni diákok? Milyen tapasztalatokat szerzett?

– Az ütőhangszer viszonylag fiatal hangszer, mely az utóbbi években Magyarországon is fejlődőben van. Ami a repertoárját illeti, az elmúlt 30-40 évben alakult ki, és folyamatos fejlődésben van. Így tehát ebben az értelemben nem hasonlítható például a zongorához, melynek repertoárja több száz éves. Visszatérve az ütős hangszerre, egyre jobban ki tudják aknázni a fiatal gyermekek tehetségét, és úgy érzem nem csak Budapesten, hanem vidéken is, kisebb városokban is vannak lokális erők, amelyek fejleszteni és magasabb színvonalra szeretnék juttatni az ütőhangszeres szereplést.

– Melyek a közeljövő tervei?

– Most jelenleg a komponálás a legfontosabb számomra, hiszen szeptember elejére van egy cselló és ütőhangszeres kettős versenymű felkérésem a Belgrádi Szimfonikus Zenekartól. Júniusban lesz még egy mesterkurzusom Olaszországban, de ide augusztusban is visszatérek majd, amikor zsűrizni is fogok egy versenyen. Emellett saját magam gyártok, és saját kezűleg készítek verőket. Nem csak magamnak, hanem a világ minden részén lévő ütősöknek. Ez jelentősen elfoglal, és kitölti a mindennapjaimat. Ráadásul azért, mert Japántól az Egyesült Államokig vannak megrendelőim.