Győr első oktatóinak egyike előbb ralik rendezésében vett részt, majd az F1-es Magyar Nagydíjakra hívták bírónak

Az autózás hőskora Győrben

„1974-től négy évtizeden át oktattam 2014-ig. A közúti órák mellett elméletet is tanítottam, közel 4000 személyt juttattam jogosítványhoz. A harmadik ember voltam Győrben, aki oktathatta a vezetői engedélyért jelentkezőket az Autóklubban” – kezdte Gál úr.

Hogy mennyire más világ volt a ’70-es évek elején a város, jól szemlélteti a következő pár sor: anno alig néhány száz autó járt Győrben – viszonyításképp: ma több mint 10 ezer autó halad át csak az Ipar utcán hétköznaponként –, női vezetőt pedig nagyítóval kellett keresni a kormányok mögött.

A szakma tisztelete

„Szerettem a szakmámat, elméleti oktatást is tartottam a hivatásos gépkocsivezetőknek. Az oktatói munkám érdekes momentuma volt, amikor hazánkban elfogadták az új KRESZ-t 1976-ban. Innentől kezd- ve nálunk is a Svájcban kötött nemzetközi egyezmények határozták meg a közlekedést. Ekkor több új táblát vezettek be, észszerűbbekké váltak a szabályok, gördülékenyebb lett a forgalom itthon” – folytatta Gál Zoltán.

Az Autóklub oktatói csapatának tagjaként a ménfőcsanaki férfi is szervezte a Dunakapu téri autós ügyességi versenyeket, amelyekből aztán pár év múltán kinőtte magát a győri rali. „Remek munkahelyi társaságunk volt, szívesen töltöttük a szabadidőnket együtt. Nem indultak egyébként jól az ügyességi futamok. Az első alkalommal kisebb baleset történt, erről a Kisalföld is írt. Az egyik autós nekihajtott egy oszlopnak, amely a nézők közé dőlt, páran könnyebben meg is sérültek” – hallottuk. A balszerencsés incidens azonban nem szabott gátat az évről évre népszerűbb Győr környéki, a Bakonyt is érintő raliknak, amelyek mezőnye két-három év alatt nemzetközivé bővült.

Közkedvelt győri ralik

„Élmény volt a bíráskodás, hamarosan a Ferjáncz Attila–dr. Tandari János és a Ranga László–Büki Ernő párosoknak köszönhetően nekünk is akadtak klasszis ralisaink. Idővel a legjobb csehszlovák, lengyel, bolgár, román és keletnémet pilótákat is üdvözölhettünk a »Béke és barátság« verseny- sorozat győri állomásán. Annyira közkedveltté vált a futam, hogy ez az osztrák és nyugatnémet pilóták fülébe is eljutott.

Sokáig vita volt azon, hogy egyáltalán engedjék-e őket indulni Győrben. Aztán végül az a kompromisszum született, hogy rajthoz állhatnak, ám az idejük nem számít a végeredménybe” – folytatta Gál Zoltán. A sors pikantériája, hogy az egykori győri ralibíró pályafutásának megkoronázását a nyugati világ egyik „zászlóshajója”, a Forma–1 magyarországi látogatása hozta el.

Zsenik a Hungaroringen

„Amikor már kész tény volt, hogy épül a Hungaroring, hittük is, meg nem is, hogy jönnek a Forma–1 világsztárjai Budapestre. Elképesztően erős volt a mezőny 1986-ban, tele zsenikkel, Sennával, Prosttal, Mansell-lel, Piquet-vel.

A pályának a 16-os pontján – fél km-re a célegyenestől – kizárólag Győrből érkezett bírók felügyelték a futamokat. A versenyhétvége előtt kötelező volt végigjárnunk az összes istállót, mivel a csapatok mérnökeinek minden autónál meg kellett mutatniuk, hogyan tudjuk letolni a kocsit a pályáról szükség esetén.

Szignók világbajnokoktól

A Magyar Nagydíj első tizenöt futamán működtem közre, ez minden alkalommal így ment a bokszban. Többször találkoztam világbajnokokkal, olyan személyiségekkel, mint Ayrton Senna és Damon Hill, akik közvetlensége jó benyomást tett rám.

A brazil és a brit pilóta mindig udvariasak voltak, előzékenyen köszöntek mindenkinek. Hilltől aláírást is őrzök, csakúgy, mint Jacques Villeneuve-től, Barrichellótól, Coulthardtól és Alesitől. Tudom, hogy napjainkban súlyos beteg, amiért sajnálom, de Michael Schumacher nem viselkedett túl szimpatikusan” – elevenítette F–1-es emlékeit a győri nyugdíjas.