A megszabadulás ünnepe a pészah - A győri zsidó hitközség kiállításon mutatja be hagyományt

Idén április ötödikén este kezdődik a nyolc napig tartó ünnep, amin apáról fiúra, az idősebb generációról a fiatalabbra száll a hagyomány, a hit és a nép története. – Ez az ünnep a tavaszvárás ünnepe is. Azon az éghajlaton az árpa, búza, rozs, tönköly érik már - mondja Villányi Tibor, a győri zsidó hitközség elnöke. Hozzátette azt mondja, azért is fontos ismerni az ószövetséget, mert megérthetjük általa az újszövetség és az ünnepek eredetét, jelentőségét. 

– A szédervacsorára több nappal korábban kezdjük az előkészületeket: ki kell söpörni ugyanis minden morzsát, minden kovászos tésztát a házból. Ilyenkor kizárólag maceszt és az annak lisztjéből készített ételeket fogyasztunk. Emlékeztet ez arra, hogy amikor a tíz csapás hatására elengedte a fáraó a zsidókat, akkor nagyon sietve kellett kivonulniuk Egyiptomból, nem volt idő arra, hogy a tészta megkeljen. 

Ma már sajnos Magyarországon nem sütnek maceszt, Izraelből rendelik. 

– A vacsora általában húsleves, amiben maceszgombóc van – avat be az ünnep konyhatechnikájába Villányi Tiborné. – Húsos főétel után jön a sütemény, ami szintén maceszlisztből készül, de nem tejjel. Mert hiszen húst esznek a vacsorán, és a kóser étkezés szerint a tej és a hús fogyasztása között meghatározott időnek kell eltelnie. Én rumot, kávét vagy épp narancslevet szoktam beletenni. Mindent lehet csinálni a macesszal, panírozni, vagy akár tarhonya is készülhet belőle, sokoldalú. Reggelire nagyon szeretjük a maceszkávét, tejeskévával fogyasztjuk a maceszt, és bizony nyolc nap alatt jól meg is lehet hízni. 

 – A bárány a szentélyben az áldozat része, emellett a csapások közül az utolsóra emlékeztet, mely az első gyermekek elhalálozásakor a bárány vérével megkent ajtófélfákat elkerülte. A pészah jelentése ez az elkerülés, csapások érték az egyiptomiakat, de a zsidókat nem. A tojás az élet folyamatosságára, körforgására emlékeztet, a keserűfű, torma a rabszolgasor keserűségét szimbolizálja, a bor, alma, dió, fahéj és méz keveréke a maltert jelképezi, amivel a fogságban az építkezéseken dolgoztatott zsidó rabszolgák dolgoztak. A tál közepén a sós víz az építők izzadtságát szimbolizálja, ebbe mártanak be meghatározott falatokat. 

De nem csak az összetevők bírnak nagy jelentőséggel. Széder azt jelenti: rend, azaz a vacsora meghatározott rendben zajlik, melyben a gyerekek rákérdeznek arra, mitől más az adott nap, és a családfő elmeséli a kivonulás történetét. – Az embereknek úgy kell érezni magukat, mintha most jöttek volna ki a rabszolgaságból. Befedhetik a fejüket, mert csak szabad ember feje lehetett fedve, a rabszolgák hajadonfőtt dolgoztak. És mivel a szabad emberek hajdan támaszkodva, félig fekve ettek, így széderkor támaszkodik mindenki. Újraéljük a megszabadulást.