Változóban a madárvilág a rábaközi fotós megfigyelései szerint

– A szokottnál kisebb a madarak száma mind a fajok, mind az egyedek tekintetében – kezdte megfigyeléseiről Molnár István. 

– Ez a kijuttatott kemikáliák, a beszűkült élettér és táplálkozási lehetőségek és az enyhe tél következménye. Ez az időjárás nem kedvez a természetes szelekciónak, ilyenkor a tartós, mínusz tíz fok körüli hőmérséklet lenne az optimális. Az élővilág fenntarthatósága miatt is szükség van a hideg telekre, meleg nyarakra és a megfelelő csapadékmennyiségre. A táplálék és a táplálkozási lánc átalakulása olyan réseket generált, amiknek a hatását már most is érezhetjük. A térségünk madárvilágának változásait évek óta tapasztalom – emelte ki a természetfotós, aki újabb példákat hozott. 

– A tavaszi költés és a madárvonulások számában is nagy a változás, vannak fajok, amik időszakosan jelennek meg. Rendszeresen láthatóak például a Rábaközben darvak, a kukoricatáblák kedvező táplálkozási helyet kínálnak nekik. Felfutott a gyurgyalagok száma, ám ha egy fasorban sétálunk, hallanunk kellene a cinkék és meggyvágók hangját, a tengelicek csilingelését is. 

A hidegebb teleken először a fenyőrigók jelennek meg, ha nagyon zord az időjárás, akkor a csonttollúak, amiket évek óta nem láttam. Magas az ilyenkor megszokotthoz képest az átlaghőmérséklet, aminek következtében megjelentek a barkák a növényeken, kikandikál a téltemető, árnyékosabb helyen a hóvirág és a gyümölcsfák is megindultak. 

Találkozhatunk bütykös hattyúkkal a Rábaközben, nem ritka a 20–25 tagú csoportosulás. Anno a récefélékből is többet lehetett látni, kevés a vízimadár, jégmadarat hetek óta nem láttam. A ragadozó madarakból hiányolom a gatyás ölyveket, alkalmanként látni kékes rétihéját, és tavaly megfigyeltem rétisasokat is környéken – mondta végül Molnár István, aki nemcsak látja, láttatja is a madarakat, fényképezőgépével örökíti meg őket az utókor számára.