Maskarás szokások - régi fotón mutatjuk a mihályi bohócjárást

• A farsangi mulatság fénypontját jelentette a maskarások, farsangosok megjelenése a házaknál, a jelmezes-álarcos alakoskodás.
• A farsangi időszakban nem csak a párválasztásra készülő fiatalok jártak bálozni, szórakozni, a fiatalabbak az úgynevezett „suttyóbálokban” szórakoztak, melyet egy gazda házának tisztaszobájában tartottak, citerás kíséret mellett.
• Erre a jellemzően csornai szokásra lányokat is meghívtak. – tudtuk meg dr. Vehrer Adél néprajzkutatótól, a Széchenyi István Egyetem docensétől.

A 16-17. században falu, város és királyi udvar egyaránt álarcot öltött farsangkor és úgy szórakozott. A feljegyzések szerint 1583-ban Párizsban III. Henrik és kísérete álarcban járta az utcákat és közben „ezer és egy csínytevést követtek el”. Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak. Nagy farsangolás folyt a tragikus sorsú II. Lajos udvarában is, egészen a mohácsi ütközetig. 1525-ből feljegyezték, hogy húshagyókedden álarcos menet jelent meg az udvarban, melyben elefánt is szerepelt. Maga II. Lajos is jelmezesen, ördögálarcban jelent meg az ünnepségen. Jöttek még gólyák, kecskék, lovak, ruháikat felcserélő lányok és legények, de volt, aki mesterembernek öltözött, és annak munkáját utánozva nevettette meg a nézőket (például drótostót vagy kovács). A legnagyobb sikert a várandós anyának öltözött legények aratták.

Egész Európában megvoltak az ébredő természetet, a tavaszt köszöntő szokások, melyek egyúttal a telet, a hideget is lezárják. Európa többi népénél nagy csoportokban vonulnak fel az alakoskodók, nálunk viszont inkább kisebb álarcos csoportok jártak házról házra.

– Farsang idején szomorú csak az az eladósorban lévő lány maradt, akinek nem sikerült férjhez mennie. Az udvarlás, párválasztás és főképpen a házasságkötések, lakodalmak legfőbb ideje a hagyományos, magyar paraszti életben a farsang időszaka volt. Éppen ezért a farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan, olykor durván figyelmeztessék azokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort, de mégsem mentek férjhez. Őket a legények kicsúfolták a tuskóhúzás alkalmával. Rábaközben a legények egy tuskót húztak maguk után, ezzel keltettek zajt. A farönköt aztán annak a leánynak a portája elé rakták, aki farsangkor nem kelt el. A tuskót agglegények húzták, a fiatal házasok pedig irányítottak, ezzel mutatva a házasultak nagyobb rangját. – mesélte a néprajzkutató. – Vitnyéden húshagyókedden serdülő fiúk járták végig a falut. A kezükben fedőket vittek, amit összeveregettek, miközben énekeltek: Jujj farsang, jujj farsang! – majd felsorolták azoknak a nevét, akit nem vett el az a legény, aki egész évben udvarolt neki. Ha a farsangi időszakban nem volt lakodalom a faluban, egy leány sem kelt el, akkor azt kiabálták: Megkoszosult a farsang!. Vicán volt szokásban a górékata. Egy fiú és egy lány bábut rögzítettek egy kerékre és ezt görgették a községben. Ez a szokás a huszadik század elején még megvolt. Szanyban egy bál keretében a cigánybandák eltemették a bőgőt, ami húsvétig elő sem kerülhetett.

A mihályi bohócjárás eredetileg magyarruhában, illetve különböző farsangi maskarába öltözött legények vidám húshagyókeddi falujárása. A bohócjárás résztvevői: két magyarruhás legény, egy-egy menyasszony, vőlegény, harmonikás, vőfély, koszorúslány, vasorrú bába, drótostót, medve, medvetáncoltató, hamuszsákos, kormoszsákos és két bohóc. – A menet reggel indul, és mire az egész falut bejárják, már délután van. A két magyarruhás legény vezeti a csoportot.

Minden házhoz bemennek és az udvaron táncolnak. Fánkot vagy pénzt kapnak. Az eladó lányokat meg szokták táncoltatni. Táncra perdülnek az utcán is, a házak előtt. A hejehujázó, a vidám, látványos, szemet gyönyörködtető, tarka menetet az érdeklődők és kíváncsiskodók tekintete és nagy gyereksereg követi, őket a menet többi tagjától le-lemaradó bohócok és a hamuszsákos meg a kormoszsákos ijesztgeti és kergeti szét. A két utóbbi a bohócjárás réme, akit el tudnak kapni (gyerekeket, eladó lányokat, suhancokat), elverik, azaz bekormozzák, behamuzzák zsákokkal. A bohócjárást este farsangi bál követi. A szokás ma is él Mihályiban, a megyerikumok sorában is megtaláljuk. – emlékeztetett dr. Vehrer Adél.

A farsang, különösen a húshagyókedd az étkezés szempontjából kedvező időszak volt a Rábaközben. Szép szalagos farsangi fánkkal, úgynevezett púposfánkkal és különböző ételekkel halmozták el a vendégeket, amíg meg nem szólalt az éjféli harangszó, jelezve a nagyböjt kezdetét. Vitnyéden azt tartották, hogy az első farsangi fánkot a tyúkoknak kell adni, hogy jó tojók legyenek, közben ezt mondták: Egyetek, tollasok! Úgy vélték, azért kell fánkot sütni, hogy a vihar ne vigye el a háztetőt. A farsangot követi hamvazószerda után a böjti időszak, de a torkos csütörtökön megettek faluhelyen minden farsangi maradékot.