Imre daganatos betegségéből gyógyulva segít sorstársainak Mosonmagyaróvár környékén

Rendíthetetlen szervező, amit eltervez, véghez is viszi. Minden követ megmozgat, hogy a kitűzött célért a maximálisat tudja hozni. Pedig ő is megjárta a kálváriát! De nem adta fel: győzedelmeskedve kiáll sorstársaiért.

– Amikor megismertem, életének egy nagyon nehéz időszakában találkoztunk. Daganatos betegként kért segítséget a Kisalföld alapítványától.

– 2016. január 10-én egyszerű vérvétel mutatta ki, hogy baj van, de akkor még nem tudtam, mekkora. Január 11-én kerültem dr. Bodnár Mária főorvoshoz a mosonmagyar­óvári kórházban, és ott derült ki, hogy nagy a baj. Elküldött Győrbe szövettani műtétre, ami éppen a születésnapomon volt, és ott tudtuk meg április végén, hogy rosszindulatú nyirokcsomórákkal küzdök. Ezt követően indult meg Győrben a protokoll szerinti tíz kemó kezelés. 2017. januárban a kontrollon megint észrevették, hogy ki­­újult a betegség, újrakezdődött a kezelés, és utána jött az őssejtbeültetés. Szerencsére én a saját őssejtjeimet kaptam vissza 2017 decemberében, majd a következő év januárjában gyógyultan jöhettem haza a Szent László Kórház steril szobájából.

– Nem egyedül kellett szembenéznie a kórral, hanem talált maga mellé támogatókat. Mindig hangsúlyozza, hogy örökre hálás nekik...

– Itt is szeretnék köszönetet mondani a mellém álló magánszemélyeknek, a Jóakarat hídjának, az MTE 1904 focicsapatának, melynél a B közép vezetője voltam, az Újjáéledés Alapítványnak, a Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítványnak, családomnak, barátaimnak, munkatársaimnak, rokonságomnak, hogy mellettem álltak, és segítettek otthon a steril szoba kialakításában, továbbá lelki támogatást is kaptam.

– Köszönetét egyedi módon fejezi ki: immár hagyománya van annak, hogy jótékonysági horgászversenyeket szervez. Honnan jött ez az ötlet?

– Mivel én is nagy horgász vagyok, szinte adott volt az ötlet, hogy ilyen horgászversenyekkel segítsek. Öt év alatt tizenhárom ilyen jótékonysági programot szerveztem.

– Mekkora összegeket sikerült eddig így összegyűjtenie? Lesz még folytatás?

– Három jótékonysági horgászverseny bevételét a Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítványnak ajánlottuk, melyeken közel 900 ezer forint gyűlt össze. Nekik hirdettük meg negyedik alkalommal 2023. május 13-án a halászi Öreg Csuka Horgásztavon az újabb versenyt. Öt alkalommal gyűjtöttünk a Hospice–Segítő Kéz Alapítványnak, összességében 2.875.000 forintot. Az Újjáéledés Alapítvány javára egy alkalommal 600 ezer forint jött össze, az óvári mentősök javára két alkalommal 766 ezer, míg két alkalommal Tóth Róbertné részére 925 ezer forint. Folytatás természetesen lesz, mert olyan sikeres a szervezés, hogy öt évre megvannak előre a névadó szponzorok.

– Az elmúlt hetekben több díjat is átvehetett, amik mutatják, hogy nem volt hiábavaló a sok szervezőmunka. Mit jelentenek ezek az elismerések?

– Ezeket a díjakat meglepődve fogadtam, mert az ember nem a díjakért tesz jót, de nagyon jól is esett. Ezek az elismerések a jótékonysági horgászversenyek támogatóit és horgászait is ille- tik, mert ha ők nem állnak mögém, és nem hisznek benne, hogy oda is megy a pénz, ahová meghirdettük, akkor nem lettünk volna ennyire eredményesek. Azóta viszont mindenhonnan csak a dicséret jön. Viszont most már azt is elmondhatom, hogy az ország másik végéről olyan cégek is akadnak, amelyek csak az én eseményemet hajlandók támogatni.

Névjegy

Horváth Imre 1977. március 27-én Mosonmagyaróváron született. A Bolyai-iskola után a Hunyadi-iskolában géplakatosi végzettséget szerzett, a Rába-gimnázium esti tagozatán érettségizett. 1996–2003 között a timföldgyárban dolgozott, 2009–2011-ig a székesfehérvári Densónál, 2012–2016 között a Motimnál. 2017 júniusa és 2022 júniusa között rokkantnyugdíjas volt, azalatt a Mofém étteremnél ételkiszállítást végzett. 2022 októberétől az Amonstone-nál dolgozik.

Idén Civil Mecénás Díjjal ismerték el tevékenyégét, illetve Önkéntes Szociális Munka oklevelet kapott. Korábban belügyminisztériumi oklevelet vehetett át a kolontári vörösiszap-katasztrófa idején a fehérvárcsurgói önkéntes tűzoltókkal és a bodajki önkormányzat segítségével végzett munkájáért.