Disznótorra volt hivatalos Ménfőcsanak - Fotók

Laczkovits-Takács Tímea, a városrész önkormányzati képviselője úgy gondolta, a szinte feledésbe merülő régi hagyomány felelevenítésével az itt élők közösségi élmény részeseivé is válhatnak. 

A ménfőcsanaki disznótorra jó alkalom kínálkozott a Bezerédj-­kastély udvarán kilencedik alkalommal megrendezett kézműves- és termelői piac mellett. Még nagyon sírós, szomorú volt az idő, amikor a százhetven kilogrammos malacot elkezdték pörzsölni, mosni, tisztítani az udvaron a nézők szeme láttára. Nemcsak fiatalok nézelődtek, az idősebb korosztályból is sokan élvezettel figyelték a szakszerű munkát. Arról beszéltek egymás között, milyen ügyesen bánik a késsel a böllér, náluk is elkelne az ilyen szakember. S mint mondták, soha nem késő, mindig lehet valami új fogást tanulni a feldolgozás során is. Itt-ott azért még tartanak disznóvágást, vagy legalább megvesznek egy fél disznót, amit feldolgoznak. Azt mondják, annak jobb íze van, mint a boltinak. 

– Én örültem neki, hogy megszervezték ezt a disznótort, mert kezd kihalóban lenni. Sokan nem is tudják, honnan van az a hús, amit megfőznek ebédre. Már nem annyira jellemző a falvakban sem, hogy disznót ölnek. Nem nagyon lehet hallani hajnalban, hogy visítanak az állatok, de azért még néhányan ragaszkodnak a szokáshoz – állapította meg Molnár Balázs böllér. 

– Régen egy nap alatt dolgozták fel, most már fél nap alatt is megvagyunk vele, sőt, a mosogatás is kész. Szakszerűen végezzük a feldarabolást, modernebb eszközökkel, darálóval, töltővel gyorsan megy a feldolgozás. Én még öregapámtól tanultam a fogásokat, az évszázados hagyományokat örökítve. Mindenki másképp leste el az őseitől a munka menetét, és a receptek is mindenkinél másként öröklődnek. Azt mondják, ahány ház, annyi szokás. Mindenkinek más a szája íze. Én régi recept alapján dolgozom. Ha magunknak készítem, úgy fűszerezem, ahogy én szeretem, de ha máshova hívnak vágni, akkor mindenki befűszerezi magának – árulta el a szakember, akinek a beszélgetés közben is járt a keze. A zsírszalonnát aprította, hogy minél előbb tudják sütni a zsírt. A friss töpörtyűt, a májas és véres hurkát, kolbászt, a disznósajtot frissiben jó enni. A kisült zsírból vihetett, aki akart. 

– Egész évben próbáltunk új eseményeket életre hívni, illetve az eddigi sikereseket folytatni – hangsúlyozta lapunknak Laczkovits-Takács Tímea, a városrész önkormányzati képviselője. – A disznótor már korábbi ötlet volt, de most értünk el odáig, hogy meg tudtuk valósítani. A Be­zerédj-­kastély udvara megfelelő helyszín erre. A termelői piacot is azért hívtuk életre, hogy a helyi termelőtől egészséges, friss ételek jussanak el az itt élőkhöz. Azt gondoltam, a régi hagyományokat érdemes feleleveníteni, megőrizni. Bár falusias városrész vagyunk, már nagyon ritka, hogy egy háznál van disznóvágás. Mi egyébként tartunk disznótort, így tapasztalat alapján tudom, hogy mekkora élmény a családnak és a gyerekeknek is. Ezért gondoltam, hogy közösségi színtérként is meg kellene szervezni. Amikor meghirdettem, rögtön óriási volt az érdeklődés. Rendkívül érdekes, hogy dolgozzák fel a disznót, és a legfontosabb, hogy a régi öregek tudták, hogy kell a disznó minden egyes darabkáját hasznosítani. Ezt érdemes megtanulni szerintem – állapította meg a képviselő, aki elmondta, a cél egy jó családi program megszervezése volt. – Ezért készültünk a gyerekeknek népi fajátékokkal, arcfestéssel, tűzzománckészítéssel, karácsonyiajándék-készítéssel. Lehet kóstolni finomságokat, van minden, ami a disznótorhoz szükséges. 

A zord idő ellenére is nagyon sokan töltötték a délelőttjüket a közösségi térben. Nézelődtek, játszottak, ettek-ittak, vásároltak, s ami a legszebb volt: ráérősen beszélgettek. Nem láttunk senkit, aki a telefonját nyomkodta volna.