Csornán őrzik Ostffy alispán farádi tanítóhoz írt leveleit

Érdekes és értékes iratokat őriz otthonában a csornai Molnár Lászlóné nyugdíjas zenepedagógus. Többek között ükapja, Bodáts Pál farádi tanító fényképét, levelezését, feljegyzéseit. Külön is becsesnek tartja azokat az írásokat, melyeket Bodáts tanító úr Ostffy Pál Sopron vármegyei alispántól kapott és amelyekben mindig elismerően szól őséről. 

– A sok Ostffy-levél közül különösen kedves az, amelyet ükapám tanítóságának negyvenedik évfordulóján, 1875-ben írt az alispán. Ebben a pedagógusi szolgálatról, a tanulásról, a gyerekekkel való foglalkozás nagy jelentőségéről elmélkedik. Manapság, amikor a pedagógusokat oly sok méltatlan bántás éri, fontosnak tartom, hogy egy ilyen írás nyilvánosságot kapjon – fogalmazott Molnár Lászlóné. 

„Majdnem 40 éves a pálya, amit tisztelt kegyed a farádi gyülekezet sarjadékainak szépre, jóra oktatásában megfutott. A jelenleg élő nemzedék nagy többsége kegyednek köszöni értelmi fejlődését, s e fejlődésnek nyomai a gyülekezeti tagok értelmességében és ennek alapján a vagyonosságbani előrehaladásában, félre nem ismerhetők. Alig tévedek, ha kegyedet az elsőkhöz sorolom, kik belátták, hogy a vallásra, írásra, olvasásra, számvetésre tanítás az élet bajaival megküzdhetésre nem elegendő. Tisztelt Kegyed a teljesített kötelesség megnyugtató öntudatával tekinthet vissza az idáig megfutott tanítói pályára” – méltatta Bodáts Pált Ostffy alispán. 

Levelében a farádi gyerekeknek is üzent: „Én azt hiszem, hogy az életben minden ember annyit ér, amennyit tud. Az iskola arra való, hogy abban a gyenge gyermeki elme fejlesztessék, hogy akkor, midőn innét a közéletbe kilép, fel tudja magát találni az élet viszontagságai között. Az elmének fejlődése azonban csakis úgy érethetik el, ha a gyermek nem csak az iskolába járásban fejti ki szorgalmát, hanem egyszers­mind tanítójának magyarázatára éberen figyel, s minden feladványait pontosan elkészíti, leckéjét pedig rendben megtanulja” – oktatta az ifjúságot Ostffy Pál. 

– Ükapám és felesége nyolc gyereket nevelt fel. Tanította a farádiakat, kántorizált, a község jegyzője volt és még az Ostffy-birtok ügyeit is intézte. Óriási erőre és rengeteg energiára volt szüksége, hogy elláthassa teendőit. Büszke vagyok régen élt ősömre, akinek pályáját mi, leszármazottak is sokan követtük. Ostffy Pál gondolatait pedig igazán megszívlelendőnek tartom – fejtette ki Molnár Lászlóné.