Pink Október – Előadás a mellrák elleni küzdelemről Győrben - fotók

A SERCO UNI Győr női kosárlabdacsapata, a Magyar Rákellenes Liga és az Esély a Gyógyulásra Rákbetegek Győri Egyesülete szervezésében az egyetemen tartott előadást Ignácz Magdolna, aki maga is átesett a betegségen, és küzdelméről, illetve a céljairól egy könyvet is írt, melynek Legyőzhetetlen a címe.

Az előadás előtt Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő szólt az érdeklődőkhöz – a közönség soraiban a győri kosarasok is helyet foglaltak –, mint mondta: évente 7-8000 beteget regisztrálnak az országban, de ez a betegség jó eséllyel gyógyítható, ha időben felismerik, éppen ezért elengedhetetlennek tartja a rendszeres szűrést. Erre buzdít mindenkit, de nemcsak a mellrák miatt, minden más betegség esetén nagyon fontos, hogy kivizsgáltassuk magunkat. Hozzátette: mindig komoly inspiráció olyan személyt hallgatni, aki átélte és legyőzte a betegséget, hiszen a tapasztalatai erőt adnak azoknak, akik küzdenek a betegséggel.

A beszélgetés moderátora Kelemenné Szilágyi Noémi volt, aki évek óta baráti kapcsolatot ápol az előadóval.

Ignácz Magdolna érdekes és színes előadásban számolt be arról, mi történt vele. Beszédéből az jött le, hogy közel sem jelenti a világvégét, ha valakinél ezt a betegséget diagnosztizálják.

"Negyvenöt éves koromtól kezdve kétévente jártam szűrésekre, hét évvel ezelőttig semmi bajom nem volt. Hatvanöt éves voltam akkor, mikor újra mennem kellett a szokásos mammográfiára, mely kimutatta a daganatot. Jelzem semmilyen tünetet nem észleltem magamon. Érdekesség, hogy pár nappal később szerettem volna egy félmaratont lefutni, de mondták az orvosok, hogy egy évvel halasszam el. Felcsillant a szemem, hogy ez akkor azt jelenti, hogy túlélhetem ezt a betegséget? Végül a futóverseny helyett két nap múlva már a kemoterápiás székben ültem, és megkezdődött a gyógyulás folyamata. Nem titok, nekem a mozgás, a sport jelentette a kapaszkodót. A futás szeretete azóta is elkísér. Bár sok tanácsot kaptam ismerősöktől, hogy ezt vagy azt próbáljam ki, végül úgy döntöttem, semmilyen alternatív terápiát nem vagyok hajlandó kipróbálni, a szakemberekhez mentem, nekik hittem. Nálam ez bevált, és ezt javasolni tudom másoknak is, hogy ne higgyenek el mindenkinek mindent. Az is sokat segített, hogy bakancslistát írtam. Az derült ki számomra az elmúlt években, hogy ha az ember valamit elképzel, az előbb vagy utóbb szembe jön vele. Korábban sosem gondoltam, hogy a Himalájához eljutok 4300 méterig, de ennél is komolyabb kihívás volt a Pireneusok a túra. Biztos vagyok benne, ha nem lettem volna rákos, meg sem mertem volna csinálni ezeket a kalandokat" – fogalmazott Ignácz Magdolna, aki azt is hitvallásának tartja, hogy a tudását átadja, hiszen annak idején neki is segítettek

"Sokat önkénteskedek, a mellrákosok, daganatosok futónagykövete vagyok. Volt olyan, aki miután elolvasta a könyvemet, jelentkezett az idősek otthonába. Nem gondoltam volna azt sem, hogy valaha könyvet írok, a betegség alatt nem vezettem semmiről semmit, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy megírom. A könyv eleje a betegségről szól, felhívva a figyelmet a szűrésekre. A könyv kétharmadában pedig a kapaszkodókról írok, hogy mikor ritkábbak lesznek a kontrollok, ne úgy érezzük, hogy elengedték a kezünket az orvosok, mert nem lemondanak rólunk, hanem csak nem kell olyan sűrűn megjelenni előttük. Igazából a könyvnek vége sincs, hanem azt javaslom benne, hogy innentől kezdve mindenki a saját bakancslistájával folytassa a sort" – mondta végezetül Ignácz Magdolna, aki azt is elárulta: sok olyan betegnek segített, aki már nincsen köztünk, de belőlük, az emlékükből is sok erőt tud meríteni.