A győri doktornő kórházban játszódó regényt írt

Nem kell sokat házalnia, a kiadó, ahova másodszorra elküldi a kéziratot, kiadja. Valóban így történt: Havas Juli Nincs Hold, ha nem nézed című regénye április 7-én jött ki a nyomdából és májusban már a második kiadást kellett nyomtatni. 

Bár álnéven jelent meg regénye, nem kell sokat nyomoznunk ahhoz, hogy kiderüljön: Havas Juli tulajdonképpen a Győrben dolgozó dr. Szalai Zsuzsanna pulmonológus-allergológus főorvos. A könyvről, az írásról kérdeztük a doktornőt.

– Egy orvosi pályája csúcsán levő orvos hogyan lesz szépirodalmi író? 

– Mindig szerettem írni, középiskolás koromban még országos versenyt is nyertem. Aztán az orvosi pályára kerültem, ahol egy nő, aki ráadásul családanya is, örül, ha ezt a két feladatot össze tudja egyeztetni. A karrieremben mindent elértem, a gyerekeim megnőttek, végre lett időm hobbira is. 2019-ben elkezdtem járni kreatívírás-tanfolyamokra, ahova saját írásokat is kellett vinni. Minden témám egészségügyi volt, hiszen nagyon nehéz elvonatkoztatni attól, amiben az ember egész nap él. Ahogy megszülettek a kis történetek, egyre jobban kialakult a fejemben egy regény témája, melynek helyszíne egy kórház lett. 

– Miről szól a regény? 

– Egy budapesti történet, ami egy lázadó kamaszról szól, aki diszfunkcionális családban nő fel. Állandóan konfliktus van a szülei között. Először le sem tud érettségizni, aztán egy tanár segítségével sikerül neki és kiderül, hogy okos, csak eddig nem használta a fejét. Kezdetben nővérként dolgozik, majd bejut az orvosi egyetemre és orvos lesz. A történet tulajdonképpen onnan kezdődik, amikor kitör a Covid-járvány és a történetből kiderül, hogy már hét éve együtt van egy sebész főorvossal, aki nála majd húsz évvel idősebb, családos ember.

Arra próbáltam választ találni a regényben, hogy miért marad mellette a doktornő hét évig, hogy miért érzi úgy, hogy neki megfelel egy ilyen számára méltatlan kapcsolat. Erre kerestem és találtam választ, amit most nem árulnék el. Az egész történetben ez a lényeg, hogy ennek a doktornőnek az a hozzáállása, hogy amire nem gondol, az nincs. Mint a strucc, a homokba dugja a fejét.

– A Covid-járvány idején szerzett tapasztalatait is beleírta?

– Egy fikciót írtam. Egyes szám első személyben meséli el a főszereplő a saját történetét, és egyes szám harmadik személybe tettem a kórházas részeket direkt azért, hogy eltávolítsam magamat tőle. A kórházi világ közel áll hozzám, hiszen benne élek. Amit a covidos, kórházi történetben megírtam, az mind olyan információ, ami az újságokban is megjelent. Ezzel a könyvvel is szerettem volna felhívni a figyelmet arra, micsoda heroikus munka folyt az egészségügyben. A nővérek, a doktornők nemcsak ebben az időszakban, hanem máskor is a vállukon viszik az egészségügyet és ezt meg kell becsülni.