Széchenyi tiszteletére emelték

2022.08.24. 08:06

Ma már kevesen ismerik a Kálvária-domb történetét Markotabödögén

1861-ben, alig egy évvel Széchenyi István halála után Széchenyi-halmot avattak Markotabödögén. A helyiek gondozzák a dombocskát azóta is, bár ma már Kálvária-domb a neve. Egy hazafi plébános, Kovács József kezdeményezte a halom emelését.

Cs. Kovács Attila

Titokban gyászolták - Horváth Sándor polgármester idézte fel a Széchenyi István tiszteletére emelt halom történetét. Fotó: Cs. Kovács Attila

Markotabödögén, a templommal átellenben áll a Kálvária-domb. Legalábbis a helyiek évtizedek óta így hívják a területet. Százhatvanegy évvel ezelőtt azonban elődeik Széchenyi-halomnak keresztelték el és a legnagyobb magyar, Széchenyi István tiszteletére emelték. 

„Nagy tisztelet övezte errefelé is Széchenyit. Ám gyászolni csak titokban lehetett, emléket állítani neki viszont nem. Őseink úgy oldották ezt meg, hogy dombot emeltek a templom előtt és egy 1791-es kőkeresztet helyeztek el a tetején” – mesélte a halom történetét Horváth Sándor polgármester. 

A halom ma is kiemelkedik környezetéből, de akkoriban még jobban látható lehetett. Fotó: Cs. Kovács Attila
 

Csete Lajos helytörténeti kutató korabeli újságcikkekkel támasztotta alá a polgármester által elmondottakat. A Győri Közlöny 1861. március 14-i száma szerint a falunak Széchenyi István halálakor, 1860-ban Kovács József volt a plébánosa és ő buzdította a halom elkészítésére a falut. A dombot összehordták és 1861. augusztus 20-ra tűzték ki az avatását. Egy újságcikk úgy fogalmaz, hogy „hasonló ünnepélyeknek hírét mindig örömmel vesszük, ismervén azoknak nagy hatását a nemzeti érzelem felkeltésére, s fenntartása körül. Különösen a föld népénél.” 

A Győri Közlöny aztán az ünnepségről is beszámolt. A szentmisét Simon Vince csornai premontrei prépost tartotta. „A halom felszentelését fényes ünnepéllyel ülték meg Szent István napján.” A szentelés után világi szónoklat következett Széchenyiről, majd az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. 

Ezután Müller Sándor, az 1848–49-es szabadságharcban nyolcszor sebesült honvéd, pékmester 240 darab cipót osztott szét a közönség húsz éven aluli tagjainak. A rendezvényen mind Győr, mind Sopron vármegye képviseltette magát. „Egy népnek, mely becsülni tudja nagyjait, biztos jövője van!” – zárul az 1861-es tudósítás. 

A domb keresztje 1791-es, mellette a szobrok 1861-ből valók. Fotó: Cs. Kovács Attila
 

– A helyiek közül is csak kevesen ismerik a Kálvária-domb történetét, eredetét – jegyezte meg Horváth Sándor. – A halom ma is kiemelkedik környezetéből, de akkoriban még jobban látható lehetett, hiszen akkoriban lapos, ingoványos terület volt. Hogy a most rajta lévő kereszt hol állt eredetileg, nem tudjuk. Mellé a két szobrot azonban 1861-ben emelték. Büszkék vagyunk rá, mert akkoriban azért bátorság kellett ahhoz, hogy ezt véghez vigyék elődeink. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában