A nagyapa öröksége az ősi Gyöngy – Bennszülött szőlőfajta éledt újjá Tényőn

Takaros porta kapujában fogad bennünket Burkali Gergely Tényőn, hogy megmutassa azt a szőlőfajtát, amit okkal nevezhetünk a megye szőlőjének. A ház udvarán katonás rendben piroslanak a karókra futtatott paradicsomok, utánuk a fiatal almafák. Mellettük sétálva jutunk el az öreg körtefához, amit körülölelnek a hosszú szőlősorok. 

„Ezek itt Pátria tőkék, ezek Gyöngyszőlő fajtájúak, hátrébb a Szirén és a Juhfark sorai vannak” – mutatja szerényen a gazda, de szemében látjuk a büszkeség csillogását. Ahogy haladunk a sorok között, cipőnk lépésről lépésre egyre nehezebbé válik a rátapadó agyagos sártól, ami az elmúlt napok esőzéseinek köszönhető.

„Örülünk ennek az esőnek. Még nagyjából egy hónap van a szüretig, addig még tovább tudnak növekedni a fürtök, amik a szárazság miatt nem fejlődtek ki a megszokott méretre. Szerencsére ez egy olyan fajta, melynél a hirtelen sok víztől megrepedt bogyók nem teszik tönkre a teljes fürtöt. Nem kell attól tartani, hogy a teljes termés megrohad” – mondja Burkali Gergely, aki tíz évvel ezelőtt telepítette ide a Gyöngyszőlő első vesszőit.

Mélyre nyúlnak a gyökerek

Amikor a kezdetekről kérdezzük, Gergely a gyerekkoráig repít bennünket vissza az időben.

„Nagyszüleimnek volt egy öreg gyalogtőkése. Nagyanyám felmenői után nagyapám, Burkali Lajos kezdte gondozni a területet Győrújbarát és Nyúl határán. Ez régen gyalogtőkés volt, ő húzta fel kordonra. Mindig szívesen mesélt szeretett szőlőskertjéről, amiben főként – ahogy ő nevezte – Fürman díszelgett. Az ő szőlővel és borral kapcsolatos történetein nőttem fel, és ezekbe beleszeretve tanultam borásznak. Nagyapám elmondta azt is, hogy mások Gyöngyszőlőnek, Vinlernek vagy Fürjmonynak is hívják ezt a fajtát. Emlékszem, hogy nagyokat néztem ezen furcsa nevek hallatán. Tanulmányaim során jöttek felszínre az eltemetett emlékek. Azt gondoltam, hogy ez a Furmintnak lehet a helyi névváltozata. Amikor ennek jártam utána, egy 18. századi fajtaösszeírásban bukkantam rá. »Na megvagy!« mondtam akkor. Ebből a dokumentumból derült ki, hogy nem névváltozatról van szó, hanem ez egy önálló régi fajta. Nem is akármilyen. Ezt mutatja az is, hogy máig fennmaradt.”

A nagypapa szőlőjéből

Burkali Gergely önellátásra törekszik, ami mellett legfőbb célja, hogy egyfajta magyar-honos génbankot hozzon létre. A már említett fiatal almafákat is ebből a megfontolásból ültette, és szőlőskertjére is így tekint. Ez a gondolat vezérelte, amikor Tényőn – új telepítésben - belekezdett a Gyöngy fajta termesztésébe.

„Amikor nagyapám egészsége megtört, a szőlőskert tíz évig magára volt hagyva, majd kikerült a család tulajdonából. Amikor elhatároztam, hogy szőlőtermesztésbe kezdek, Samu István jóvoltából, nagyapám régi szőlőjéből kaptam szaporítóanyagot, melyet én neveltem meg szőlőiskolában, de Ménfőcsanakról és Nyúlról is kaptam vesszőket.”

Szeret itt a szőlő

Ez a fajta teljes mértékben alkalmazkodott az itteni viszonyokhoz. Jól érzi magát a nyúli, écsi löszös talajon is, de a legjobb termést a kötöttebb, agyagos földön hozza. Az öregek azt mondták, hogy a Sokorón a legjobb talajok Kajárpécen, Szemerén és Tényőn vannak – tudtuk meg Burkali Gergelytől. „Ez a fajta kimagaslott a lakosság úgynevezett tucatfajtái közül. Mindenhol ott volt, még ma is felismerhető egy-egy öregtőke az udvarokon. Tényőn is sok dézsmapince volt, a beszolgáltatott szőlőből készült az apátság vegyes bora. Ennek a fajtának nagyon jó a sav-cukor aránya. Nem kellett túl jó idő ahhoz, hogy átlagban 18-as cukrot hozzon, mellette 8-as, 9-es savat. Az időjárás elvégzi a terméskorlátozást, aminek köszönhetően sokkal töményebb a beltartalom. Például a tavalyi Gyöngyből készült bor száraz Szamorodni jellegű, de az idei termésből is egy testes és hosszú életű bor ígérkezik” – mondta Burkali Gergely.

Jelképünk lehetne

A Gyöngy eredete és elterjedése kizárólag a Pannonhalma-Sokoróalja borvidék területére korlátozódik. A Sokoró egy olyan bennszülött fajtája, amit évszázadok óta csak itt termesztettek, nem is került ki innen. A környékbeli öregtőkés ültetvényekben még ma is megtalálható. „Borvidékünk olyan jelképe lehetne a Gyöngy, mint Badacsonynak a Kéknyelű, Pécsnek a Cirfandli, Somlónak a Juhfark, vagy Mórnak az Ezerjó. Szeretném megőrizni ezt a magyar fajtát az utókornak, és boldoggá tenne, ha borvidékünk a zászlajára tűzné. Büszke vagyok, hogy már két nagy borászat vitt tőlem szaporítóanyagot. Reméljük, néhány év múlva kóstolhatjuk a boraikat és a széles közönség is megismerheti ezt az ősi magyar szőlőből készített helyi gyöngyszemet” – mondta zárógondolatként.