A hét embere

2022.08.07. 07:54

60 éve keresik a hölgyek a vági fodrászmester kegyét

Szécsi Pál énekelt évtizedekkel ezelőtt Gedeon bácsiról, a női fodrászról, aki a hölgyvendégek bálványa volt, nagy művész, fő hajszobrász, az asszonyok keresték a kegyét, süteményt vittek neki és képesek voltak összeveszni érte. A dal persze túloz kissé, de annak idején tényleg így ment a fodrászműhelyekben. Bizonyítja ezt a Vágon élő Pálfi Lajos is, aki 78 évesen, súlyos betegsége után is aktívan dolgozik.

Cs. Kovács Attila

Pálfi Lajos hatvan éve nyitotta meg első műhelyét. Még mindig ugyanolyan szívesen dolgozik, mint régen, legfeljebb többet pihen közben. Fotó: Cs. Kovács Attila

Véletlenül lett fodrász a vági Pálfi Lajos, de soha nem bánta meg, hogy így alakult a sorsa. Hatvan évvel ezelőtt szabadult fel és lett önálló kisiparos. Ritka az ilyen és talán Lajos bácsi az egyetlen fodrásza az országnak, aki hat évtizede dolgozik önállóan. A jubileum alkalmából Emlékoklevelet vehetett át a Csorna és Környéke Ipartestület vezetőségétől. Lajos bácsi több településen is dolgozott, de igazított fazont a Balatonnál, a tengerparton és a kórházban, súlyos műtétje előtt is. Egyik lábát ugyanis betegsége miatt amputálni kellett, de így sem szakított hivatásával. Ő a Hét embere a Kisalföldben.

- Szanyi búcsú előtt beszélgetünk és igencsak nehéz volt időpontot egyeztetni. Azt mondta, sok munkája van ezekben a napokban.

- Búcsú előtt persze, hogy a fodrászatban megnő a forgalom. Régen még többen jöttek hozzám, ma már a megszokott vendégköröm foglal időpontot.

- Hogyan indult a pályán, miként jutott el a szanyi műhelyig?

- 1962-ben kezdtem a meg a munkát szülőfalumban, Vágon. Akkoriban még ezerháromszázan lakták, de mégsem volt egész nap dolgom. Nem volt még divat hetente, kéthetente fodrászhoz járni. Megkerestek azonban Rábasebesről, hogy járjak át hozzájuk is. A kastélyban kaptam műhelyt és hetente egy napot töltöttem ott, 1974-ig. Akkor a Kemenesszentpéteriek kértek, hogy hetente két napot dolgozzam náluk. 

- Kevés volt a fodrász akkoriban, hogy ilyen kapós lett?

- Tulajdonképpen igen, hiszen még tanulónak is nehéz volt elmenni. A mesterek pénzt kértek az oktatásért. Nekem is voltak később diákjaim, de soha nem kértem tőlük pénzt. Szóval, Kemenesszentpéter után, 1984-ben nyitottam meg Szanyban az üzletet. Szívesen jöttek a kuncsaftok, mert igyekeztem mindig lépést tartani a divattal. Rendszeresen vettem részt továbbképzéseken, nemzetközi versenyeken is, amiken mindig elsajátítottuk az új fazonokat. 1966-ban mestervizsgát tettem, így már lehetett két tanulóm és segédet is foglalkoztattam. 2001-ben egy betegség miatt az egyik lábamat levették, de a munkát nem hagytam abba így sem. Sokat segít a családom, a gyerekek, unokák és Szanyban egy kedves barátom, Zsebeházy Gyula. Még a havat is ellapátolja, mire odaérek, de a füvet is lenyírja. Nélküle lehet, hogy már bezártam volna.

- Térjünk vissza a kezdetekhez. Lajos bácsi vági parasztcsaládban született, honnan vette, hogy fodrász akar lenni?

- Azt sem tudtam, hogy van ilyen foglalkozás, az én hajamat a nagybátyám nyírta. Hetedikes koromban azonban megbetegedtem, szívizom gyulladásom volt. Hét hétig kórházban feküdtem, aztán sokáig itthon lábadoztam. Fizikai munkát nem végezhettem, édesapám javasolta végül, hogy tanuljak fodrásznak. Nagyon hálás vagyok ezért, mert igen megszerettem a munkámat. Még nyáron is, ha nyaralni mentünk, vittem a felszerelésemet magammal.

- Csak nem azt akarja mondani, hogy a Balatonparton, fürdőnadrágban vágta a cseh és kelet-német turisták haját?

- Pedig pontosan így történt, meg a tengerparton, Törökországban és a horvátoknál. Olló, hajszárító, hajsütő vas, kis kempinggáz, mindig nálam volt. Látták, hogy a feleségem haját rendezem, aztán jöttek sorban a németek, osztrákok, franciák. A fizetség dobozos sör volt, amit aztán elosztogattam. De amikor kórházban voltam a lábam miatt, ott is megkértek a nővérkék. Mivel a szakmámat szeretem, nem okozott gondot.

- A tanulásnál tartottunk közben.

- Horváth László volt a mesterem Csornán, én meg neki a mindenese. Amikor építkezett, ott segítettem, vagy dajkáltam a gyerekeit. Aztán persze a szakmát is kitanultam. Három évet töltöttem nála, fél évente vizsgáztunk. A nagy vizsgát Győrben tettük le. Miután felszabadultam, csak ötezer lakos alatti településen nyithattam üzletet, nem tarthattam segédet, tanulót is csak egyet.

Emlék a múltból, a tanuló időkből. Balra Pálfi Lajos, középen a mestere, Horváth László, jobbra egy tanulótárs.

- Említette, hogy követte divatot. Abban az időben erre hol volt lehetősége?

- Rendszeresen szerveztek Csornán is továbbképzéseket és működött egy fodrászklub, mellyel az ország legjobbjai, ma úgy mondanák, sztárfodrászai jártak külföldi bemutatókra, versenyekre. Ők aztán továbbadták a tudományukat. A Sassoon-vágást én például már akkor alkalmaztam, amikor a környéken még senki. 

- Hány fej került a keze alá az elmúlt hatvan évben?

- Nem tudnám megmondani.

- Hány kilométert talpalt a fodrászszék körül?

- Azt sem számoltam, de a lábam tönkrement közben. Negyvenhat éves koromtól szenvedtem vele, míg aztán amputálni kellett.

- Ennek ellenére még mindig dolgozik, 78 évesen is.

- Ha itthon kellene ülnöm, megőrülnék. Persze, már nem dolgozom olyan lendülettel, mint régen. Kilenc óra előtt nem kezdek például.

- De a kuncsaftok ragaszkodnak Lajos bácsihoz.

- Szerencsére igen, megvan a megszokott vendégköröm, bár fogynak. 

- Hatvan év alatt számos elismerést is kapott a szakmától. 

- Kaptam pár oklevelet. Kiváló mester, meg Aranykoszorús mester és még néhányat.

- Legutóbb pedig a csornai Ipartestület ismerte el hat évtizedes tagságát.

- Emlékoklevelet kaptam és egy serleget. Hatvan évvel ezelőtt álltam be az Ipartestületbe, azt hiszem, nem volt még olyan, hogy valaki megszakítás nélkül, ennyi ideig fenntartja tagságát. Pedig próbálták az önállóságomat elvenni. Kaptam ellenőrzéseket, tiszta-e a törölköző? Vizsgálták az üzletet, vízmintát vittek. Jártak a nyakamra, álljak be a szövetkezetbe! Elismertem nekik, hogy egyedül tényleg nehéz, jobb a közösség, mennyi előnye van, az a helyes út. Ebben aztán megnyugodtak, látták, hogy szót értenek velem. Elmentek, én meg folytattam a munkát kisiparosként. 

- Ha jól tudom, szinte non stop volt a nyitvatartás.

- Muszáj volt hétvégén is dolgozni, vasárnap is. Egy férfi hétköznap nem tudta kivárni, míg előtte egy női fejet megcsinálok. Vasárnap délelőtt jöttek vissza. Vagy a parasztember nyáron, napközben nem tudott fodrászhoz menni. Ellátta az otthoni gazdaságot, leadta az uborkát, úgy következtem én. Sokszor éjjel egyig, kettőig is kint voltam a műhelyben. 

- Lajos bácsi, Szécsi Pál igazat énekelt, tényleg keresték a női fodrászok kegyeit a hölgyvendégek? Gedeon bácsi tényleg meseország királya volt?

- A mai napig az!

- Ne vicceljen!

-  De bizony! Nálam az utolsó hölgyvendég mindig összesöpri és felmossa a műhelyt például. Az asszonyok tudják, hogy szeretem a mákos mácsikot, hát hoznak, ha az az ebéd. Kapok tőlük tojást, gyümölcsöt, süteményt, el sem tudom mondani, mi mindet még ma is. 

Pálfi Lajos hatvan éve nyitotta meg első műhelyét. Még mindig ugyanolyan szívesen dolgozik, mint régen, legfeljebb többet pihen közben. Fotó: Cs. Kovács Attila

- A fodrász valóban mindent tud, ami a faluban történik?

- Sok mindent elmondanak a vendégek, meghallgatom őket, de nem érdeklődöm túlzottan. Az én korosztályom még tartja a régi tanítást: a vendég bejön, a napszaknak megfelelően köszöntjük, hellyel kínáljuk. Ha kérdez, válaszolunk, de beszélgetést nem kezdeményezhetünk. Aztán, ha ő elkezd beszélgetni, akkor bekapcsolódunk. 

- Az én fodrászom is hasonló korú Csornán, mint Lajos bácsi, Élő Tivadar. Ő is hatvan éve fogadja a vendégeket a Grafits-sarkon.

- Óh, hát persze, osztálytársak voltunk a Tibivel és jó barátok vagyunk. Sajnos, már csak ritkán találkozunk. Üdvözlöm innen is!

Névjegy

Pálfi Lajos 1944-ben született Vágon. Az ipari iskolát Csornán végezte, Horváth László volt a mestere. 1962-ben végzett, kisiparosként kezdett dolgozni. 1966-ban mestervizsgát tett. Előbb szülőfalujában dolgozott, majd Rábasebesen, aztán Kemenesszentpéteren. Szanyban 1984-ben nyitotta meg műhelyét. Miután nyugdíjba ment sem adta vissza vissza az ipart, azóta is dolgozik. Egy fia és egy lánya, három unokája van.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában