A láthatatlan pedagógusmunkáról mesél a győri tanárnő

A pedagógusnap alkalmából a Győr-nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskolában jártunk, ahol megtudtuk, mi mindent csinálnak még a tanítás mellett a tanítók, tanárok. Talán nem véletlen, hogy mozgó ünnepként a pedagógusnap mindig vasárnapra esik. Ekkor tarthatnak egyszusszanásnyi szünetet azok, akik azon munkálkodnak, hogy a következő generációk is megállják a helyüket a nagyvilágban. 

– Mottónk: első a gyerek, meg a második is. Arra törekszünk, hogy minden tanulót a megfelelő irányba tereljünk a nyolc év során. Pedig nemcsak egyénileg, de tanulócsoportonként is eltérőek a gyerekek. Még ha azonos évfolyamon tanítunk is két-három osztályt, akkor sem használhatjuk ugyanazt az óravázlatot. Egyik nem szereti a csoportmunkát, a másik kívánja, az egyik csapat sziporkázik, a másik bátorításra várva óvatosabban lépeget. Egy tanóra megtervezése, a taneszközök készítése gyakran hosszabb időt igényel, mint maga a tanóra – meséli Pap Adrienn, aki amellett, hogy intézményvezető-helyettes magyar–ének-zene szakos tanárként is dolgozik. 

– A tanításon kívül is sok a feladat. Legyen az fogászati vizsgálatra vagy úszásra kísérés, koncert, mérés, felügyelet, kirándulás, verseny, próba, kérdőív kitöltése. Túlzás nélkül szinte minden hétre jut valami, ami kihívást csempész a mindennapokba. 

Ahogy beszélgetés közben elhaladunk a folyosón, illetve a félig nyitott tantermek mellett, látszik, hogy általános iskolához illően mindenhol vidám színek, a falakról barátságos állatfigurák és virágok tekintenek le a kicsikre. Egy részük a gyerekek igyekezetét dicséri, de a többség egyértelműen felnőtt keze munkája. Színes papírformák tucatjaiból összeállított mosómedve, hangulatjelző arcocskák, az osztály szülinaposait számon tartó naptárak. 

A gyerek mindig az első, de jó néha megmutatni, hogy a pedagógusoknak is mennyi téren kell helytállni.

– Ezek azok a projektek, amelyek kívül esnek a nyolcórás munkaidőn, a kötelező feladatokon. Este a konyhai lámpa fénykörében vagy a nappali közepén készülnek a meghívók, a programtervek, a forgatókönyvek és a zenei kíséretek kottái. Gyakran 2–3 kolléga áll össze, és díszíti a termeket vagy rakja össze a faliújságot, az ünnepi dekorációt az aulában, miután a gyerekek hazamentek. Ez nem előírt része a tanári munkának. A szabadidőből feláldozott órák, a késői fekvés és a korai kelés mind azért van, mert szeretjük a hivatásunkat. A gyerek mindig az első, de jó néha megmutatni, hogy a pedagógusoknak is mennyi téren kell helytállni. Szerencsére fantasztikus, elszánt, kreatív munkatársaink vannak, akiknek nem tudjuk eléggé megköszönni azt, amit tesznek. És így van ez biztosan más iskolákban is: sok remek kolléga nemcsak tanár, de többek között kiadványszerkesztő, logisztikus, lelki támasz és médiatartalom-gyártó egy személyben. Sokszínű és mindig új kihívásokat tartogat ez a szakma, de jó érzés, ha néha észreveszik az ember igyekezetét, a háttérben húzódó, sokszor láthatatlan pedagógusmunkát.