Csatazajjal a történelemtudományért

2022.05.17. 10:10

Aquincumban harcolt hagyományőrző egyesületével a győrújbaráti Koncz Dániel

Őrzi és kutatja a történelmet. Ezt osztja meg az érdeklődőkkel a hagyományőrző egyesületének munkáján keresztül. Azon dolgozik, hogy létrehozzon egy kísérleti régészeti parkot is.

Bella Violetta

Fotó: Cseke Attila

Koncz Dániel ötvös szakoktató a győri Kovács Margit iskolában, a Jaurinum Történeti Társaság alapítója, középiskolás kora óta segédkezik régészeti ásatásokon. Azt mondja, gyermekkorában mindenki játszik beöltözőset és kardozik is, csak ő úgy maradt. – Cseh Tamás mondta, hogy nem vagyok bolond, indián vagyok. És ahogy mondta, ez az indiánosdi a legrosszabb emberből is valahogy a legjobbat hozza ki. Az újrajátszás, a szerepjáték, ez a fajta hagyományőzrés terápiás – mondja Koncz Dániel.  Barátaival építették Győrújbaráton, a paperdei jurtát, amibe táborokat terveznek, hagyományőrző egyesületük A Jaurinum Történeti Társaság is ide van bejelentve.

Magyarországon kevesen művelik a történelmi szerepjátékot nemzetközi viszonylathoz képest. Amikor nyári munkát keresett 1998-ban, odairányították valakihez, aki akkoriban palotajátékokat szervezett. Az illető azt mondta neki hogy fizetni nem tud, de olyan élményekben lehet része, amely egész életre megváltoztatja. Bár Dániel ma már mosolyog rajta, hogy így vették rá az ingyen munkára, de végül is a szervezőnek igaza lett: azóta megállíthatatlan, minden évben részt vesz valamilyen fellépésen, szerepjátékon. 

Koncz Dániel, mint Atulf Nagykutya barbár katona épp a rómaiak ellen harcol.
Forrás: Szilágyi Nóra / Aquincumi Múzeum

Hagyományőrzéstől a greenacting-ig

Hagyományőrzés szerinte több szempontból sem jó szó, mert az folytonosságot feltételez a generációk között. Hagyomány lehet a tojásfestés, vagy a birkapörkölt receptje, ha apáról fiúra száll. 

– Ez maximum tradíció, mert már nincs kitől átvenni, könyvekből és régészetből kutatjuk. Hagyományőrzés alatt amúgy is a néptáncosokra, népi mesterségek folytatóira gondolunk. 
Az angol reenacting jobban kifejezi amit csinálunk. Ebből csináltam egy saját kifejezést a greenacting-et. Ez a szerepjátszás ugyanis onnantól hogy lerakjuk a benzinnel működő dolgainkat teljesen fenntartható. Minden alapanyagot fel kell használni, nincs pet palack, nincs szemét. Kifejezetten érdekel még minket a gasztronómia, kipróbáljuk, hogy magunk termelünk meg hozzá alapanyagokat.

Démonizált vagy istenített erőszak helyett kontroll

Koncz Dániel azt mondja, a harccal és a fegyverekkel lehet megfogni a fiatalokat. Mozaik készítéssel, a saját ruhájuk megvarrásával, vagy a sokszor idegen nyelvű szakirodalom böngészésével nem. De hamar nyitnak ezekre is. – Mindenki úgy indul, hogy kardot vesz. Tök jó, gyere el, tanuld meg használni! De elmondjuk hogy ez nem arra volt, hogy összeütögessék, hanem a hatalom jelvénye volt. A mai kalasnyikov megfelelője. Arra találták ki, hogy embereket öljenek vele, 90%-ban fegyvertelen embereket, a társadalomnak az a 10 %-a, aki megengedhette magának a fegyverzetet. Ha jobban belegondolunk ezekbe az erőszakos időkbe, akkor kevésbé romantikus. Hiába a lovagi erények, hiába a virtus. A háború óta ezek nagyon aktuális erkölcsi kérdéseket felvető dolog ez.

Miközben egy-két generációval korábban teljesen természetes volt, hogy a nyuszit, tyúkot, bárányt a gyermekekkel együtt vágták le és dolgozták fel, Koncz Dániel úgy érzi, ez ma akkora botrányt is kavarhatna, ami feljelentésig fajul. Mint ahogy arról is lemondott, hogy kést készítsen a gyerekekkel az iskolában. 

– Olyan technikai megoldásokat követel, ami nagyon izgalmas és dolgozó embernél mindig kell hogy legyen kés, de a késeléses eset után lefújtam, mert úgy éreztem nem vállalhatom fel. Eltolja a fizikai világától az erőszakot az ember, miközben az erőszakmentes kultúránk egyúttal isteníti az erőszakot! A legtöbb sorozat túlmegy az ingerküszöbömön, olyan érthetetlen és sátáni erőszakot látok. Nálunk a fegyveres verekedéssel fontos hogy az erőszak kontroll alatt legyen. Védőeszközünk voltaképp nincs, mert a Krisztus utáni 1-2. században vagy bőrből volt, vagy nem hordtak ilyet, vagyis nincs ilyen régészeti lelet. Kontroll nélküli vívással borzasztó balesetek lehetnének. Amikor pedig Kr. u 11-ben járunk az Árpád korban, akkor pedig be van vasalva mindenki, akkor is kell önfegyelem, ami rendkívül komoly koncentráció és már az fárasztó, hogy két három percet áll az ember a páncélzatban. Az a fajta adrenalin ami hiányzik az ember életéből, pozitívan hat az emberi lélekre. Már az is hogy az ember csak bekoszolja a kezét.

Milyen hóbort a buhurt?

Idén, negyvenévesen kezdett bele egy középkori sportba, a buhurtba.

– Francia eredetű szó, és a lovagi tornának azt a részét jelentette, amikor a gyalogos katonák páncélban csapatos küzdelmet folytatnak. Hajdan ez véres dolog volt, most ezt játsszák újra modern eszközökkel, rendesen bepáncélozva. Minden évben van belőle nemzetközi bajnokság a battle of the nations, aminek a döntőjét általában Oroszország játssza Ukrajnával. 
Ennek a sportnak van egy bevezető ága, semi kontakt, ezt kezdtem el. Kétszer kétperces menetek vannak, amik folyamatos erőkifejtést igényelnek. Olyan aerob és technikai megerőltetés, hogy először elvéreztem, pedig nem előzmények nélkül álltam ott. Rengeteg energiát lehet levezetni benne, így ideális ha az ember kicsit stresszesebb. 

Koncz Dániel amellett hogy oktat, dolgozik a Rómer Flóris Történeti Múzeumban és az Apátság régészeti tárát is rendezi, építi a jurta környékét, és a Muszáj természetvédelmi egyesület közösségi kertjében is segít, ami felesége szívügye. 

– Hetvenéves koromig elülnék ezen a padon és nem érezném, hogy hiábavaló élet volt, ehhez képest elvállalok mindent ami érdekel, így nagyon nehéz megfelelni a saját elvárásaimnak. Ezen még dolgoznom kell, mert így  kevés az élet!

Az élet ünnepe

Április végén két év kihagyás után újra részt vehettek az Aquincumi Floralián, a római kori tavaszünnepen, ami Budapest egyik legrégebbi kulturális eseménye, 31. alkalommal szervezték meg. – Télen nagyon sok ember meghalt, és elfogyott az élelem, legyengültek. Így minden indoeurópai népnek volt tavaszköszöntő örömünnepe, amikor már legalább csalánt lehetett rágni, elkezdtek hajtani virágozni a növények. Ez Rómában állami ünneppé szerveződött, ezért az Aquincumi múzeum egyik fő ünnepe lett a Floralia.
Koncz Dániel húsz éve jár már erre az alkalomra, de idén először egészült ki a szerepjáték online csatájával is. – Mindenki csinált egy profilt a karakterének a közösségi oldalon, én Atulf Nagykutya, auxiliáris katona voltam, kényszersorozott de lázadó barbár vezér, szabotőr. Bár a Floralianak már vége, a karakterek csipkelődő párbeszéde a mai napig folyik.

Két év kihagyás után újra részt vehettek az Aquincumi Floralián.
Forrás: Dimény Luca

Nem csak tűz, ló és kassza

A vállalkozó harcosoknak azért is volt kedves az esemény, mert az élő szerepjáték nem csupaszodott le hadi bemutatóra úgy, mint a turistáknak szánt palotajátékok esetében. A hétköznapi települést érintő napi problémák is megjelentek, minthogy elszabadultak a jóslásra szánt csirkék, vagy a rómaiak épp a barbárok szent ligetén keresztül akarnak utat építeni. Még egy helytartó választást is lebonyolítottak. 

– Ha egy intézmény ennyire partner, az egész más, mint amikor csak a turisták bevonzása a cél. Nem úgy történik, hogy hosszú fejtágítást követ egy hadi bemutató, sok tűz, sok ló, aztán mindenkit várnak a kasszához. A kompetencia alapú, élményközpontú interakció - amit living historynak hívnak külföldön - szerintem sokkal gyümölcsözőbb és a résztvevők is jobban élvezik.

Visszahat a tudományra a játék

A szokások felelevenítése és az újrajátszás járulékos haszonnal szolgál a tudománynak is. – Mikor elkezdtem régészkedni, sok mindent furcsálltam. Előástunk valamit, amire mondtak egy funkciót, amit leírt valaki valahol egy disszertációban. Kipróbáláskor viszont kiderült, hogy arra épp alkalmatlan. Millió ilyen apróság derül ki az újraélés során. Ezek pedig egy új tudományágat hoztak létre, aminek külföldön már 50 éves múltja van, kísérleti régészetnek hívják. Így bár a Floralia és a római kori hagyományőrző játékok elsősorban nem erre a célra születtek, mégis visszahatnak a történelem tudományra.

Barátaival építették Győrújbaráton, a paperdei jurtát, amibe táborokat terveznek.
Forrás: Nagy Gábor

Két-háromszáz éve az emberek jóformán nem hagyták el a falujukat, ott élték le az életüket. Dániel olyan telephelyről álmodozik, ahol hasonló megvalósítható: egy kísérleti régészeti parkról. – Szeretném az erdőből kitermelni a fákat korabeli eszközökkel, felépíteni egy őrtornyot, köré egy falvat és tartani körülötte állatokat.
Árpád-kori földházakat is nézeget, hogy a jurta mellett milyen jó lenne egy olyan fűtését is kitapasztalni. 

– Ha van egy épület, vízöblítéses mosdóval, telefontöltési lehetőséggel és wifivel, azt nem fogom megvetni, de a cél a többi dolog tekintetében a kísérleti jelleg. Én majd bronzot öntök, Viktor barátom mozaikokat rakosgat... Milyen kaland lenne elkészíteni egy rend ruhát úgy, hogy a len elvetésével kezdjük.
 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában