Ünnepi interjú dr. Veres András, győri megyéspüspökkel

– A keresztény lelkiségben a Nagyböjtnek különleges jelentősége van, ezért is tart negyven napig. Ez a megtérésnek, a bűnbánatnak az ideje, amikor több évszázados keresztény gyakorlat szerint a böjt, az imádság és a jó cselekedetek időszaka van – fogalmazott lapunknak dr. Veres András. A győri megyéspüspök szerint Nagycsütörtökkel három olyan liturgikus nap kezdődött, amely minden hívő ember számára nagyon intenzív és mély lelki ráhangolódásra ad lehetőséget a megváltás és az örök élet örömének megtapasztalására. Jézus megváltó halála és feltámadása adja meg az ember számára az örök élet bizonyosságát. 

– Mind egyénileg, mind közösségben a hívő ember a szenvedő és feltámadt Krisztussal akar találkozni. Ezért is nevezzük Húsvétot a kereszténység legnagyobb és legfontosabb ünnepének. A Húsvét üzenete arra utal ma is, ha igazán élni akarunk, akkor keresnünk kell a közösséget a Feltámadottal – fogalmazott az ünnep jelentőségéről dr. Veres András megyéspüspök.

– Milyen időszak az Egyház életében a Húsvét? Talán fogalmazhatunk úgy: a legszomorúbb, a legemelkedettebb és a legörömtelibb? 

– Húsvét ünnepét sohasem csak önmagában nézzük, hanem együtt az azt megelőző Nagyböjttel, s a Húsvétot követő Pünkösddel. Semmiképpen sem pusztán annak érzelmi töltetét emelném ki, sokkal inkább az üzenetre helyezném a hangsúlyt, hiszen ez a három ünnepkör együttesen adja meg a hívő ember számára azt az örömöt, amit Húsvétkor ünneplünk: Jézus él, Jézus feltámadt. Ebből következik, hogy az ember bár halandó – ha csak földi vonatkozásában tekintjük –, de mint Isten teremtménye, halhatatlanságra született. Jézus megváltó halála és feltámadása adja meg az ember számára az örök élet bizonyosságát. A mai embert gyakran búskomorsággal tölti el az örök élet hitének hiánya. Madách Az ember tragédiája című művében Ádám nem véletlenül kiált föl: „Csak az a vég, csak azt tudnám feledni!” A hitetlen ember ma is, Ádámhoz hasonlóan, csak jelentős sorsforduló, egzisztenciális válság esetén döbben rá arra, hogy az élet céltalan és értelmetlen, ha nincs annak folytatása az Isten adta örök életben. Pusztán ez a felismerés is rávilágít arra, hogy az ember létében, tudatának legmélyén, teremtett voltából fakadóan érzi, hogy élete a halállal nem fejeződik be, hanem minőségében egy új élet kezdődik számára a feltámadásban. Mindezek átgondolása után valóban mondhatjuk, hogy különböző érzelmek keverednek az emberben Húsvét ünnepének kapcsán: szomorúság, öröm, emelkedettség, de legfőképpen a remény boldogsága. 
– Krisztus feltámadása különleges kontextusban valósul meg ebben az évben. Egy világjárványon vagyunk túl. Mi erősíthet meg bennünket? 
– Kétségtelen, ez a Covid-járvány hívőt és hitetlent egyaránt próbára tett. Sokan átélték az imént említett egzisztenciális válsághelyzetet, hiszen vagy saját maguk betegedtek meg, vagy szeretteik kerültek a járvány miatt súlyos állapotba, sőt sokan váratlanul elveszítettek olyanokat is, akikkel még sokáig szerettek volna együtt járni az élet útján. Minden halál és betegség megrázkódtatást és fájdalmat jelent, de most is megtapasztalhattuk azt a felismerést, amit Kopp Mária orvos, pszichológus oly sokszor leírt tanulmányaiban: a hívő ember nemcsak a betegséggel vagy a halállal néz szembe bátrabban, hanem a gyógyulása is gyorsabb, ha hisz Isten gyógyító erejében és segítségében. Remélhetőleg már végleg magunk mögött tudhatjuk a járványt – ez napjainkban még nem annyira egyértelmű –, és abból egészségesen kikerülve képesek leszünk belátni, hogy a Teremtő Isten nélkül emberi életünk nem teljes, sőt egyenesen kétségbeejtő, kilátástalan. Remélem hát, hogy a keresők vagy a hitükben gyengélkedők megerősödve mennek tovább az életben, nagyobb tudatossággal végzik munkájukat és élik családi életüket egy meg- újult értékrend szerint. Többször hallottam nem is kimondottan vallásos emberektől: ha másban nem is, de abban segítségünkre volt a járvány, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítsunk a házasságunknak és a családunknak. Szükségünk van arra, hogy értékrendünkben emelkedettebbek legyünk, mert bizony az állandó rohanás éppen azok iránt tesz figyelmetlenné, érzéketlenné bennünket, akikre a legjobban kellene figyelnünk, akik felé szeretetünket sokkal gyakrabban kellene kifejeznünk. 
– Nagyböjt latin elnevezése: quadragesima. Azt a negyven napot jelöli, ami Hamvazószerdán kezdődik és Nagyszerdával ér véget. Nekünk, hívőknek milyen utat kellett végigjárnunk ebben az időszakban? 
– A keresztény lelkiségben a Nagyböjtnek különleges jelentősége van, ezért is tart 40 napig (quadragesima). Ez az időszak a megtérésnek, a bűnbánatnak az ideje, amikor több évszázados keresztény gyakorlat szerint a böjt, az imádság és a jó cselekedetek időszaka van. A vasárnapok kivételt jelentenek, hiszen a vasárnap Jézus feltámadásának az ünnepe, így a Nagyböjt vasárnapjai már előrevételezik a hívő ember számára a feltámadás örömét is. Nagycsütörtökkel három olyan liturgikus nap kezdődik, amely minden hívő ember számára nagyon intenzív és mély lelki ráhangolódásra ad lehetőséget a megváltás és az örök élet örömének megtapasztalására. Az elmondottakból következik, hogy mind egyénileg, mind közösségben a hívő ember a szenvedő és feltámadt Krisztussal akar találkozni. Ezért is nevezzük a Húsvétot a kereszténység legnagyobb és legfontosabb ünnepének. Mindnyájunk életében ez az ünnep egy lelki újjászületést, feltámadást eredményezhet. 
– Nem csak a Katolikus Egyház kiemelkedő ünnepe a Húsvét. A szakralitáson és a vallási liturgián túl Húsvét ünnepe a közösséghez tartozás érzésének örömét is hordozza? 
– A kereszténység nem egy magánvallás – ezért sem lehetséges a „magam módján” vallásosnak lenni –, hanem a keresztség szentségében az ember a Krisztusban hívők közösségébe nyer meghívást és beavatást. Ezért a megkereszteltek közössége, az Egyház segít bennünket abban, hogy a szentségek, a liturgia, vagyis a közös ünneplés által megtapasztaljuk a megváltottság és a Krisztushoz tartozás örömét. Ezért alakultak ki az évszázadok folyamán a templomon kívüli olyan szokások is, amelyek tartalmukban esetleg magára a liturgiára is utalnak, de mégsem feltétlenül csak vallási színezetűek: a Krisztus-keresés, a locsolkodás, a húsvéti tojás ajándékozása vagy a baráti és családlátogatások (Emmausz-járás). 

– Hova vezet el bennünket a húsvéti liturgia? 
– A Húsvét éjszakai (vigília) szertartás a teremtéstől a feltámadásig végigvezet bennünket az üdvösségtörténeten. Ebben a szertartásban megemlékezünk Isten csodálatos tetteiről, és megújítjuk keresztségi fogadalmainkat is, amelyeket a legtöbb keresztény esetében először a szülők és keresztszülők tettek a gyermek nevében, amikor őt megkeresztelték. Így mindnyájan immár tudatosan elköteleződünk az Egyházban Isten országának építésére, a keresztény életre. Ennek a mindennapokban, otthon, a munkahelyen, a társadalomban kell valósággá válnia. 
– Megrázó élmény lehet a Szent Három Nap szertartásainak, a feltámadási liturgiának átélése a hívők számára. De vajon mit jelent mindez a szertartást végző papok számára? 
– Köszönöm a kérdést, mert ezt tőlem még soha egyetlen újságíró sem kérdezte meg. Már gyermekkoromban nagy kíváncsisággal készültem mindig a nagyszombati szertartásra. Ministráns voltam, de ministránsruha nem volt annyi, mint ahányan szerettünk volna szolgálni az oltár körül. Viszont akkoriban sötétedés után már nem lehetett feltámadási körmenetet tartani, ezért plébánosunk legtöbbször már délután három órakor elkezdte a szertartást. Az iskolai óráink viszont csak röviddel 3 óra előtt fejeződtek be. Érthető hát, hogy mekkora versenyfutást rendeztünk mi, ministránsok az iskolából a templomba, hogy még jusson ministránsruha, mert hát mégiscsak az volt az igazi ministráns, aki be is volt öltözve. Igyekeztem mindig az elsők között érkezni, már csak azért is, mert hétköznap minden szentmisén ott voltam. Az emlékeket félretéve, mivel ez a legfontosabb liturgiánk az év folyamán, a pap számára is sajátos kihívást jelent mindannak külső formai megjelenítése, de még inkább annak lelki átélése. A pap a szertartást – különösen a szentmisét – Krisztus nevében és személyében végzi. Ezért neki is személyes fel- adat erre felkészülni, és azzal a felelősséggel kell cselekednie, hogy szavaiban és cselekedeteiben magát Krisztust tudja közvetíteni a jelenlevők felé. Ennél a célnál nagyobbat elképzelni sem lehet, de kevesebbel nem is szabad beérni. Magam minden esztendőben arra törekszem a liturgiára és a szentbeszédre való felkészülésben, hogy biztosan többen is lesznek a templomban, akik még csak keresik Istent, vagy csak erre az ünnepre szoktak eljönni. Számukra az Istennel való találkozás olyan ünnepét kell megjelenítenünk, amely képes őket megragadni, fel- emelni és Istenhez vezetni. Ez a nagyszerű kihívás és lelkesítő erő már a készületben is. Nem kétséges, ez csak akkor lehet eredményes, ha a pap az egész Nagyböjt folyamán törekedett lelkiekben növekedni és hitében erősödni. 
– Minden évben ünnepeljük a feltámadást. Idén mi a legfontosabb üzenete Húsvétnak? 
– Húsvét reggel a Jézus sírjához látogató asszonyok az üres sírbolt láttán csodálkozva hallották az angyal szavait: akit kerestek, „nincs itt, feltámadt” (Lk 24,6). Húsvét üzenete arra utal ma is, ha igazán élni akarunk, akkor keresnünk kell a közösséget a Feltámadottal. Aki hisz, az élni fog Krisztusban. Toronyi István verse jut eszembe: „Életünkből valami elveszett! 
Talán az Isten, 
Kit felmondás nélkül kilakoltattatok… 
Emberek! 
Hívjátok vissza az Istent!... 
Emberek! 
Életünkből az Isten elveszett; 
találjon rá megtisztult szívetek!”