Százharminchárom húrral a népzenéért

2022.04.24. 18:40

Szülőföldem - Lébényi származású, Soproni példaképpel: Unger Balázs, a Cimbaliband vezetője

A cimbalom Chuck Berryjének is nevezték már a negyvennégy éves Unger Balázst, a Cimbaliband vezetőjét. A 15 éves zenekar 10 albumon, egy best of válogatáslemezen és számtalan koprodukción van túl, Győrújbarátra húsvétkor pedig legújabb, Szabadon című lemezük számait hozták, amin a népzene balkáni és etnojazz hatásokkal ötvöződik.

Bella Violetta

Unger Balázs cimbalomművész patikamérlegen méri a népzenét és a többi műfajt. Fotó: Csapó Balázs

Balázs nemcsak frontembere és menedzsere a zenekarnak, informatikai technikus végzettségével ő kezeli a zenekar honlapját és közösségi oldalát, nem okoz nehézséget megszerkesztenie egy plakátot. – Százon felül van az éves koncertjeink száma, minden 3–4. napon zenélni járunk, hatalmas feladat ennek a szervezése. De mivel szeretek zenélni, felvállaltam ezt a részét.

Az ősök lábnyomában

13 évesen kezdett cimbalmozni. 2–3 éve játszott már, amikor a nagyanyjától megtudta, hogy az ükmamája, Barta Mariska is cimbalmozott. Lébényi család volt a Barta család. – Míg a bécsi úrikisasszonyok zongoráztak az 1900-as évek elején, addig a magyar úrhölgyek és urak cimbalmon játszottak. Úri passzió mellett nemzeti szimbólum is lett abban az időben. Egy év alatt több mint 100.000 cimbalmot gyártottak azokban az időkben, ami hatalmas szám. Valószínű, klasszikus átiratokat játszott Mariska ük­anyám is, mint akkoriban mindenki, meg Allaga Géza-dalokat, aki a kor cimbalomtankönyveit írta. Kamaszként elkezdtem kutatni, hogy vajon a hangszer megvan-e még, de csak pár kottát találtam a padláson, és törött cimbalomverőt, több nemigen maradt meg az utókornak Barta Mariska után. De jó érzés, hogy egy ilyen sztori mögé rakhatom a cimbalom-pályafutásomnak.

– A család másik ágát, a sváb Ungereket az 1800-as években telepítették be Lébénybe, így kerültek Magyarországra. Ők még németül beszéltek, ami a nagyapámnak az anyanyelve volt, de még édesapám is mesélte, hogy otthon németre váltottak, amikor azt akarták, hogy ne értsék a gyerekek. Tehát Lébényből indult az Unger család a fél Magyarországot bejárni. Nagyapám a Szent István Egyetem mosonmagyaróvári tagozatán tanult agronómusvégzettséggel. Ké­­sőbb Mezőtúron át a Galga mentéig szóródtak szét.

Út a saját formációig

Amikor egy tanára javasolta, hogy próbálja ki a cimbalmot, nehezen vette rá magát, mert már sok hangszeren játszott addigra. – Hegedültem, amin a dallamot játszottam, népi brácsáztam, amin a kíséretet tanultam, és doboltam is, amin a ritmus volt a legfontosabb. Amikor cimbalom mellé ültem, hamar megéreztem, hogy ez az, ami igazán nekem való. Az összes addigi hangszerem sűrűsödik benne: a ritmusjáték, a dallamjáték és az akkordkíséret is. Már csak gyakorolni kellett, motiváció hamar akadt: bekerülhettem tanárom zenekarába. Blaskó Csaba hívott a Galga zenekarba. Mindig nagy megtiszteltetés, ha a tanár felkéri a tanítványt, hogy játsszon a formációjában, nagyon örültem neki!

Elmerülve a népzenében ráakadt a soproni Tendl Pál alakjára, aki minden cimbalmos ikonja. – Ő volt a prímás, nála volt a dallam, egy brácsás és egy bőgős vagy csellós kísérte. Az egyedüli olyan cimbalmos a magyar népzenében, aki maga vezette a zenekarát. Ritka ez a felállás, a cimbalom inkább háttérben van. Ezért korán felkeltette a népzenegyűjtők figyelmét. Még Kodály Zoltán is meghallgatta, nagyon érdekes dallamokat hagyott az utókorra. A cimbalmostársadalomnak ő egy jelkép.

Rengeteget muzsikáltak Soprontól, Békéscsabától és Pécstől Miskolcig, ’97-ben megkereste őket a Magyar Állami Népi Együttes. ’98-tól tehát náluk dolgozott. Mellette paralel mindenféle formációban és gyűjtésekkel gazdagodott a zenei szemlélete. – Dresch Mihály zenekarában jazzel ismerkedtem, Palya Beával is játszottam az akkori Kárpátia zenekarral. Először a Galga menti régió népzenéjét gyűjtötte ’96-tól 2005-ig, és könyvbe rendezte. – Érdekelt, mit lehet még a cimbalmon csinálni, ezért jártam a Balkánt is. A román cimbalmosok inkább dobolnak a hangszeren, hasonlóan a bolgárokhoz, rengeteg tört és páratlan ritmust játszanak, ami izgalmas a mi fülünknek.

Unger Balázs úgy érzi, ez a rengeteg hatás és stílus egyenesen vezette a saját zenekar felé. 2005 végén lépett ki a Magyar Állami Népi Együttes zenekarából, és 2006 elején alakította a Cimbalibandet. Azt mondja, bár hatalmas lépés volt, nem mondhatni, hogy tudatos: – Készítettem két szólólemezt Pál István Szalonnáék közreműködésével, ezeknek lett volna egy lemezbemutatója. De ők szintén a Magyar Állami Népi Együttes kötelékében voltak, és akkorra bejött nekik egy fontos fellépés. Egyedül én és a harmonikás voltunk szabadok, de úgy döntöttem, nem mondom le a koncertet, hanem megpróbálom helyettes zenészekkel megoldani. Annyira jól sikerült ez a koncert, hogy akkor megalakult a Cimbaliband azzal a csapattal. Azóta rengeteg változáson ment át, 2016-tól működik a jelenlegi formációban.

Unger Balázst motiválja és mozgásban tartja a zenei változatosság és sokszínűség, de a Cimbaliband alapállása az, hogy a népzene felől közelít minden más felé. – Általában fordítva történik: egy rockzenész vagy jazzista, világzenei banda hall meg egy népzenei dallamot és dolgozza fel. Mi bármikor le tudunk ülni egy táncházba játszani az adott szabályokkal, anélkül, hogy elvinnénk eretnek irányokba. Mindamellett az életem során annyiféle zenei hatás ért és általuk annyi pozitív dolog, hogy azt szeretném a közönség felé is továbbadni. Lehet ezeket ízlésesen adagolni.

– A népzenei gyűjtések során is meg lehet figyelni, hogy minden egyes gyűjtés különböző. Ha ugyanahhoz megyünk sem énekli vagy zenéli el kétszer ugyanazt ugyanúgy. Máshogy díszíti, vagy hallott egy másik dallamvariációt és azt is beleépíti… Szeretjük ezt az improvizációt használni mi is, mert ettől gazdag és színes a muzsika. A Szabadon lemez – aminek az anyagát vittük most Győrújbarátra – is olyan, hogy vannak benne improvizációs részek. Ezek minden egyes koncerten mások. Nem kötjük kottához a dallamot, mindenki az adott pillanatban lévő érzéseit zenélheti el azokban a részekben. Így minden alkalommal valami újdonság lát világot.

Szeret kísérletezni

A legjobban a Balatoni nyaraló című számukban feszegetik a határokat, ami már csak nyomokban tartalmazza az eredeti dunántúli ugrós dallamot, de már nagyobbrészt saját zene és szöveg jelenik meg benne. – Érdekes, hogy a közönség még jobban nyitott ezekre a dalokra tapasztalatunk szerint. De azért jó, ha ezt patikamérlegen kimérjük és egyensúlyban tartjuk.

Azért sem ódzkodnak kísérletezni, mert többeket ezek a számok indítanak el autentikus magyar népzenét tanulni. – Olyan zenét szeretnénk játszani, amiben benne van a mai kor ritmusa és dallamíve, de merjük használni benne a saját értékeinket. Nem is tudok mondani más olyan országot, ahol ennyire megőrizték és megóvták a népzenei és néprajzkincset a táncházmozgalomnak és Kodály vagy Bartók gyűjtéseinek hála. Érdemes is használni, mert ha nem, akkor elkezdjük a brit meg amerikai stílust majmolni, amit a rádióból hallunk, amitől elveszítjük a saját varázsunkat.

Nem lehet rizsázni

Balázs tanít is. Rengeteg cimbalmost nevelt ki az évek során. – Büszke vagyok, ha az utókornak ennyit tudtam tenni. Most is van 17–18 tanítványom, akikből 5–6 biztosan zenei pályán fog továbbmenni. Azt mondja, a zenének jellemformáló ereje van, segít a szociális kapcsolatokban és a tanulásra is kihat. – Nem lehet puskázni, kamuzni, rizsázni. A zene világában vagy tudja az ember, vagy nem. Ezt a hozzá nem értő ember is azonnal hallja, nem lehet takargatni.

A motiváltság a kulcs

Szerinte mindössze húsz százalékban számít a tehetség, a szorgalom és az elhatározás fontosabb. – A kellő motiváltság a kulcsa. Láttam olyat is, akire azt mondtam, nem lesz belőle zenész. Meghazudtolt, már játszottam is vele együtt!

A mai fiatal zenészek tárgyi tudása szerinte sokkal alaposabb, de van hátránya is annak, hogy a kotta felől közelítenek a népzenéhez. – Meghallgat az ember egy régi Muzsikást, technikailag talán nem hibátlan, de magával ragad a hangzás. Most minden tökéletes, mégsem olyan érzés. Tavaly nevezték ki a Cimbalmos Világszövetség magyar tagozata elnökének, hogy összefogja a zenészeket. Idén is szervez tábort, aminek a legnagyobb kihívása 14–15 hangszert az ország különböző pontjairól a helyszínre utaztatni és behangolni. – Egy harmonikás-, hegedűs- vagy citerástalálkozót ebből a szempontból könnyebb összehozni. Márciusban jelent meg egy lengyel–magyar koprodukciós album a Waclaw Felczak Alapítvány támogatásával. Ezen együtt zenélnek a Czeremszyna zenekarral, s nyáron mutatják be majd egy lengyel fesztiválon.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában