Lassan elkopnak a különleges hagyományok

2022.04.16. 11:08

Győrben és a Szigetközben is sajátos húsvéti népszokások éltek

A Múzeumi Találkozások programsorozat keretében a húsvéti ünnepkör szokásairól, a győri és szigetközi hagyományokról tartott előadást T. Városi Ágnes néprajzos, muzeológus. A helyi jellegzetességekről kérdeztük a ­szakembert.

Hécz Attila

T. Városi Ágnes néprajzos, muzeológus a húsvéti szokásainkhoz kötődő kereplőket mutat.

Forrás: Csapó Balázs / Kisalföld

A húsvéti ünnepkör virágvasárnaptól fehérvasárnapig tart, vagyis a húsvétvasárnapot megelőző, illetve azt követő egy-egy hetet foglalja magában. A húsvét előtti héten a testi és lelki megtisztulást szolgáló nagyböjtben tilos volt a mulatság és szigorú böjtöt tartottak. 

– Ebben az időszakban olyan ételeket fogyasztottak, mint az erjesztett gabonából készült cibereleves, az aszalt gyümölcsös tejleves vagy a vidékünkön csiripiszlinek nevezett gabonacsíra-lepény – sorolta a szakértő. – Utóbbi Révfaluban volt nagyon népszerű. 

Ugyan a mulatságokat tiltották, de a fiatalok egyes játékai megengedettek voltak. A lányok körtánca, a karikázó, a vonulós-éneklős játékok, a labdázás, a köcsögdobálás, illetve a fiúk sportos jellegű szórakozásai, mint például a mancsozás, csülközés vagy a bigézés népszerűek voltak. 

 

A virágvasárnapot követő nagyhét csütörtökén „a harangok Rómába mennek”, hogy Krisztus megkínoztatását és keresztre feszítését gyászolják. Szerepüket régen a kereplők töltötték be. A kisebb kereplőkkel a gyerekek – többnyire a ministránsfiúk – járták körbe a falut, hogy templomba hívják a híveket. A nagyobb ládakereplőket a templomtoronyban vagy a templom előtti téren a harangozó szólaltatta meg. 

 


 

Krisztus jelképes sírjánál virrasztottak 
 

Nagypénteken sok helyütt szokás volt a templomban felállítani Krisztus szent sírját, melyet fel is díszítettek. A jámbor hívők őrizték a sírt, az asszonyok egész éjjel virrasztottak és imádkoztak, énekeltek mellette. A szent sírt általában katonaviselt férfiak, céhtagok, társulati tagok felváltva őrizték húsvétig, hajdúnak, katonának öltözve. Amikor erre nem volt lehetőség, deszkalapokra festett római­­katona-alakok töltötték be ezt a szerepet. 
 

– A böjt utolsó napján, nagyszombaton este újra megszólaltak a harangok – magyarázta T. Városi Ágnes. – Az előző három napban kereplő gyerekek minden házhoz bekopogtak, és korábbi szolgálataikért cserébe tojást kaptak. A hívek a feltámadásra készülve felöltöztek a legszebb ruhájukba, és a pappal, ministránsokkal együtt a körmeneti kereszt mögött sorakozva, kezükben ünnepi gyertyákkal körmeneten vettek részt. Ahol a körmenet elhaladt, ott a feltámadás örömére minden ablakban gyertyát gyújtottak. 
 

Az ételszenteléstől a locsolkodásig 
 

Húsvét első napjának reggelén, az ételszentelés után fogyasztottak először húst a böjtöt tartó hívők. Kendőbe kötött tálon vagy kosárban sonkát, tojást, kalácsot, sót és tormát vittek a templomba, hogy a pap megszentelje azokat. 
 

– Vidékünkön is szokásban volt a Krisztus-keresés, melynek során hajnalban az asszonyok imádkozva és a feltámadással kapcsolatos énekeket énekelve járták a határban levő kápolnákat, a temetőt és a templomot – mondta a néprajzos. – Kunszigeten ma is gyakorolják ezt a szokást, és 1999-ben Győrújbaráton is átvették. Húsvétvasárnap este már lehetett bált tartani. A locsolóbálok hajnalig elhúzódtak, így a legények többnyire onnan mentek a lányos házakhoz, hogy a leányokat „megöntözzék”. Míg húsvét első napja elsősorban a vallásos ünnepé, a második napja inkább a világi szokások ideje volt. 
 

Mákos patkó és festett tojás 
 

– Vidékünkön a XIX–XX. század fordulóján a legtöbb faluban nem volt még szokásban a locsolkodás, inkább a családi látogatások, a keresztgyermekek piros tojással való megajándékozásának emléke maradt fenn – jegyezte meg a szakértő. – Ilyenkor jelképesen mákos patkóval és festett tojással megrakott, kendőbe kötött tálat küldtek egymásnak a barátnők, akik között a barátság olyan erős volt, hogy később keresztszülőnek is egymást választották. A vízzel vagy szódával, illetve később kölnivízzel történő locsolás környékünkön inkább csak a XX. század középső harmadában vált divatossá. 
 

Tényőn több különleges húsvéti népszokást ma is őriznek. A helyi plébános nagyszerdán a temetőben fadarabokat gyűjtött, amiből a templom mellett tüzet raktak, amikor leégett, a pap megszentelte, s a szántóföld négy sarkába ásva védte a termést a jégveréstől, a házak alapozásakor a négy sarokba téve pedig a házat oltalmazta. Kimlén húsvét után kedden a locsolás visszajárt a férfiaknak, azaz a lányok őket öntötték ki. Ez az esemény korábban nagy népszerűségnek örvendett. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában