Hogyan beszéljünk a háborúról a gyerekeknek? Megkérdeztünk erről egy Győr-Moson-Sopron megyében praktizáló szakembert

– Nagycsoportos kortól, főleg, akinek nagyobb testvére van, mindenképp javaslom, hogy beszélgessenek a háborúról. Az iskolásoknál már az alsósoknál is előjön a téma, maguk kezdik összerakni a képet, a hiányzó részeket a saját fantáziájukkal kiegészítve. A kisebb gyermekeknél a mesék, rajzfilmek hatása is érezhető, és a háború számukra azzal a félelemmel is járhat, hogy apát, a nagyobb fiútestvért elviszik harcolni. Éppen ezért kell velük leülni, őszintén szólni hozzájuk – kezdi beszélgetésünket a szakember. 

Valentin-Gyurics Nikoletta azt tanácsolja, hogy akár szülőként, akár pedagógusként elsőként mérjük fel, hogy mit tudnak, éreznek, gondolnak a jelen konfliktusról. Mert ebből az is kiderül, hogy milyen mélységben foglalkoztatja őket a téma, ugyanakkor azt is érzik, hogy nyitottak vagyunk feléjük, hogy bátran kérdezhetnek. 

– Az arany középutat kell megtalálnunk, hogy se túl sokat ne meséljünk, de ne is túl keveset, mert a túl sok információ összezavarhatja, a kevés meg kérdéseket hagy benne, vagy azt érzi, hogy ez tabu. Bizonytalanságunkat ne adjuk át a gyermekeknek: éreztessük velük, hogy most biztonságban vannak, legyünk számukra mi a biztos pont. A kicsik előtt felnőttekkel lehetőleg ne beszéljünk a háború olyan árnyalatairól, amit nem szeretnénk, hogy a fülükbe jusson. Azt is fontos elmondani, hogy nem minden igaz, amit hallhatnak vagy láthatnak. 

A szakember a kamaszokra külön is kitért: nehéz ellenőrizni, hogy a közösségi médiában milyen információkhoz juthatnak hozzá, azzal viszont segíthetünk, hogy megosztunk hiteles forrásokból merítkező információkat, melyek számukra is támpontként szolgálhatnak. 

– Beszéljünk az érzéseikről, ne bagatellizáljuk el azokat. Mondjuk el, ha félnek, ez rendben van. Egyre többet hallhatnak a menekültekről, köztük sok gyermekről, akik most ideiglenesen otthonaik, hazájuk elhagyására kényszerültek. Saját gyermekeinket nyugtassuk meg, hogy kortársaik nálunk biztonságban lehetnek. Érdemes őket az adományozásba is bevonni például – húzza alá Nikoletta, aki javasolja, ha szülőként, pedagógusként elakad valaki, akkor kérjen nyugodtan segítséget akár egy családtagtól, baráttól, de akár mentálhigiénés szakembertől, pszichológustól, coachtól. 

És mi a helyes válasz arra, hogy lesz-e nálunk háború, vagy mikor ér véget. 

– Nem tudjuk, mikor, de sokan dolgoznak rajta, és reméljük, mielőbb véget ér – adja meg a választ a coach. 

Valentin-Gyurics Nikoletta további javaslata, hogy a televíziós és rádiós híreket, még ha csak háttérzajként is, kerüljük a gyermekek előtt, mert sokkolhatják őket a látottak és hallottak – továbbá tudatosítsuk bennük, hogy amit ott látnak, az a kézzelfogható valóság, nem egy film.