Három gyermekével maradt egyedül az édesanya Jobaházán - A Jóakarat hídja segít a talpon maradásban

Három gyermekével maradt egyedül Jobaházán Horváth Zoltánné. Negyvenéves férjét a koronavírus vitte el, erős, egészséges ember volt. Viktória egyelőre kilátástalannak látja az életüket. Lelkét is gyötri a bánat és anyagilag is nehéz helyzetbe kerültek.

Cs. Kovács Attila

A gyerekek bújnak édesanyjukhoz, tudják, hogy már csak rá számíthatnak.

Forrás: Cs.K.A / Kisalföld

Horváth Zoltánné erős asszony. Muszáj, hogy az legyen, mert komoly feladatot kapott a sorstól: egyedül kell felnevelnie három gyermekét. Negyvenéves férje alig egy hónapja halt meg. Hirtelen és váratlanul hagyta itt a családját. Viktória egyelőre nem tudja, mi lesz velük és miként maradnak talpon. A szívében óriási fájdalom van, amit a három gyerek szeretete és ragaszkodása enyhít csupán percekre. 
 

A fiúk 12 és 6 évesek, a kislány 9 esztendős. Bújnak az édesanyjukhoz, óvják és védik, hiszen mind tudják, csak rá, illetve egymásra számíthatnak ezután. A Kisalföld olvasói a Jóakarat hídján keresztül 200 ezer forintos támogatással segítették az özvegyet és az árvákat. 

 

Azt terveztük, hogy megvesszük a házat, amiben lakunk. A sors nem ezt akarta, olyan gyorsan történt minden.
Forrás: Cs.K.A / Kisalföld


– Nagyon szomorúan teltek nálunk az ünnepek. Van karácsonyfánk, lettek ajándékok, de a férjem hiányzik a házból. A gyerekeknek is nagyon. Családi házra vágytunk, ahol magunk lehetünk a gyerekekkel. A férjem a szomszédos falu mezőgazdasági vállalkozásánál kapott munkát, ezért költöztünk tavaly nyáron Jobaházára, albérletbe. Azt terveztük, hogy megvesszük a házat, amiben lakunk. A sors nem ezt akarta, olyan gyorsan történt minden. A férjem egészséges, erős ember volt, negyven­éves. Novemberben mindketten elkaptuk a koronavírust. Nekem enyhe tüneteim voltak, nála komolyabbak, de mivel túl volt már a két oltáson, nem gondoltunk rosszra. Aztán kórházba került, ahonnan haza is engedték. Néhány nap múlva viszont meghalt, vírus és tüdőgyulladás – beszélt a megpróbáltatásokról Viktória. 
 

Az asszony – alig múlt 30 éves – Győrben dolgozik, takarít. Amellett, hogy lelkileg igen megviseli a családot a tragédia, anyagilag sincsenek biztonságban. Százötezer forintot kell feladniuk a gázra, illetve két kölcsönt is törlesztenek. Az albérleti díj fizetésében a tanév végéig az édesapa főnöke segít nekik. 
 

– Nem tudom, mi lesz velünk. A gyerekeknek biztosítanom kell a nyugodt otthont, ezért megpróbálok magam házat vásárolni. Itt a környéken szeretnék. A gyerekek próbálnak erősnek mutatkozni, de ha látják rajtam, hogy sírok, ők sem tudják visszatartani a könnyei­ket. Nagyon ragaszkodtak az apukájukhoz, hiszen mindent megtett értük. Sokat kirándultunk, szerettük a várakat bejárni. Anyósom velünk él, a napokban édesapám is eljött hozzánk, illetve a sógoromék voltak velünk. Rájuk támaszkodhatunk a nehéz időben. Úgy látszik rajtam, hogy erős vagyok, de én nem így érzem most. Hogy hogyan bírom ki, egyelőre nem tudom. De erősnek kell lennem, itt vannak a gyerekek – gondolkodott el a fiatal édesanya. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában