Bejglitippek a péktől

A válasz valószínűleg sokakat nem fog meglepni: a titok – a többi között – a jó minőségű alapanyagokban rejlik. Vajda Péter szerint a tésztát vajjal készítsük – margarinnal soha nem lesz az igazi –, a töltelékbe szánt diót/mákot pedig kóstoljuk meg, mielőtt dolgozni kezdünk vele! Még a klasszikus diós és mákos bejglit is az ízlésünkhöz igazíthatjuk a fűszerezéssel, például egy kis fahéjjal vagy a mákhoz adagolt citrommal. Mindig figyeljünk azonban arra, hogy csak természetes alapanyagokat használjunk – a Pedró Pékség szakemberei aromák és tartósítószerek nélkül dolgoznak, s amit lehet, helyi kistermelőktől szereznek be a sütéshez. Aki sütött már bejglit, tudja, hogy az egyik kínzó és kardinális kérdés: Megreped vagy nem reped meg a kész rúd? Nos, a „baleset” elkerülésére is megvannak a bevált technikák.

− A legfontosabb, hogy a tölteléknek mindenképpen kapnia kell valamilyen hőkezelést: vagy felfőzzük vagy leforrázzuk, így rendelkezik majd egy olyan hőstabilitással, amely biztosítja a tészta és a töltelék közti „szimbiózist”. Emellett az is lényeges, hogy nagyjából azonos keménységű legyen mindkettő – mondja Vajda Péter. Hozzáteszi: a minőségi alapanyagok mellett türelemre is szüksége van annak, aki jó bejglit akar készíteni, mert bizony jó fél napot rá kell szánni… A bejglit egyébként nyugodtan el lehet készíteni előre, ugyanis szépen visszapuhul, sőt, kifejezetten jót tesz neki néhány nap pihenés, ami alatt az ízek összeérnek, még jobban átjárják a tésztát. S még egy trükk a Pedró pékműhelyéből: a bejglirúd kívánatos, márványos felületét először házi tojássárgájával, majd -fehérjével történő kenéssel érhetjük el.

Annak, aki nem szeretne otthon pepecselni a karácsonyi édesség megsütésével, a kész bejglik kínálják magukat az üzletekben. De vigyázat, nem minden bejgli, ami annak néz ki! A Pedró Pékség tulajdonosa azt tanácsolja, nézzük meg alaposan az összetevők listáját vásárlás előtt. − Azt, hogy pontosan mit lehet bejglinek nevezni, a Magyar Élelmiszerkönyv szabályozza. A többi között a szükséges zsiradék mennyiségét a tésztában, vagy a tészta és a töltelék arányát − utóbbinak a bejgli legalább ötven százalékát kell kitennie. Amelyik termék ennek nem felel meg, azt nem árulhatják bejgliként, legfeljebb diós vagy mákos rúdként – magyarázza Vajda Péter.

A Pedró Pékségben már javában készülnek a karácsonyra, sorra készülnek az ünnepi sütemények. A hagyományos mákos és diós változat mellett évek óta „közönségkedvenc” a zserbós bejgli, amelyben a dió és a saját főzésű lekvár mellett csokoládé és aszalt sárgabarack csiklandozza az ízlelőbimbókat. (x)