Patinás bringák rozsdalovagja a Győr környéki kerékpár-restaurátor – sok-sok fotó

– Mikor kötött barátságot a biciklikkel?

– Gyerekkoromtól nagyon szeretem a kerékpárokat, így a szerelésüket is korán elsajátítottam. Nagyszüleim a szomszédos Gyömörén éltek, sokat jártam hozzájuk. Nagyapám öreg biciklijén gyakran hordtam ivóvizet a helyi földeken dolgozó, kukoricafattyazó munkásoknak. A sors úgy hozta, hogy nemrégiben, öt évvel ezelőtt felmentem nagyszüleim házának régi padlására, ahol csodák csodájára megleltem a vízhordó kerékpárt. Ezt az 1976-os, szovjet gyártmányú Fecskét hazahoztam és felújítottam. Természetesen ma is nagy becsben tartom, már csak azért is, mert ezzel kezdődött kerékpár-restaurátori hobbim, gyűjtőszenvedélyem.

A Puchtól a Csepelig

– Milyen jellegű, korú kerékpárokat gyűjt?

– Elsősorban a régi, ’30-as évek országúti kerékpárjai melengetik meg a szívemet, különösen az 1935-ben gyártottakból vannak szép modelljeim. Nagyon szeretem a tradicionális Puch termékeit, amelynek későbbi utódja, a Steyr-Daimler-Puch (SDP) konfekció-kerékpárjaiból több példánnyal is rendelkezem. A konfekció-kerékpár elnevezés annyit tesz, hogy a kerékpár-kereskedők megvették az SDP-vázakat, s azokat a vásárlók igényei szerint szerelték fel és árusították. Az SDP licencét vásárolta meg 1929-ben egyébként a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, s Grazban szerelték össze az első „Csepel” feliratú kerékpárokat. Természetesen ilyen is gazdagítja a gyűjteményemet. Felújításra szánt kerékpárjaimat jellemzően Ausztriából szerzem be, illetve az internetes oldalakon akadok rájuk.

– Hogyan kezd bele az öreg biciklik felújításába?

– Mindenekelőtt az összes szennyeződéstől, korróziótól megtisztítom a vázat. Ezt követően meglazítom a rozsdás alkatrészeket, hogy a kerékpárt a legapróbb alkatrészekig szét tudjam szedni. Utána az alkatrészeket olajba áztatom, illetve letisztogatom. A teljes eljárást patinarestaurációnak hívják, ami annyit jelent, hogy a kerékpár saját, eredeti festésével és alkatrészeivel nyeri vissza régi fényét. Egy kerékpár restaurációja – állapottól függően – 50–100 munkaórát vesz igénybe.

Bőrtáskákkal szépülhet a bringa

– Gondolom, nem mindegyik bicajon vannak eredeti tartozékok, csengő, lámpa, fék... Ezeket hogyan pótolja?

– Az 1880-as évektől a kerékpáripar folyamatosan fejlődött. A két világháború valamelyest megakasztotta a fejlődést, de ez nem volt számottevő. Máig rengeteg technikai újítás, szabadalom gazdagítja a kerékpár történetét. Kormányra szerelhető első lámpákból külön kollekcióm van, amelyek között találhatók gyertyával, karbiddal, olajjal és 1936-tól kezdve elemmel működők is. Számos alkatrészt gyűjtök, az egyik modellen például megtalálható az első láncos váltó, amely a Fichtel und Sachs cég 1934-es szabadalma volt.

– Van olyan alkatrész, ami utángyártást igényel?

– A régi kerékpárok tartozékai kiváló alapanyagokból, nagyszerű technikával készültek, így ritka, hogy gyártatni kellene. Ez leginkább egy-egy szerszámnál fordulhat elő, amikor mondjuk egy hajtókart kell meglazítani. Egyébként magam is gyártok bringára szerelhető, díszített, bőr szerszámos táskákat, amelyekkel kiegészíthetők a régi modellek.

Egy dédelgetett álom

– Kinek mutatja meg az elkészült, felújított kerékpárokat?

– Baráti körömben, illetve az interneten több hasonló „megszállott” van, akikkel megoszthatom gyűjteményemet, illetve a frissen restaurált kerékpárjaimat. Ezenfelül járok az évente rendszeresen tartott veterán kerékpáros találkozókra Ausztriában, illetve itthon is. Magyarországon talán a legnevezetesebb a Budapest–Gödöllő útvonalon közlekedő rendezvény, melyen idén 70–80 öreg kerékpár vett részt. Szívesen mozdulok a győri kerékpárosklub rendezvényeire is, ahol sokan megcsodálják antik kerékpáromat, autentikus ruházatomat. Ilyenkor sok közös fotó is készül.

– Hány bicaj van a gyűjteményében és van-e valami célja velük?

– Jelenleg 15 kész, restaurált veterán kerékpárom van, és további 10 vár felújításra. Az eredeti állapotukba visszaállított modellekre nagyon büszke vagyok, sosem adom el őket, gyűjteményem részei maradnak. Jelenleg szakácsként dolgozom Ausztriában, de ha egyszer nyugdíjba vonulok, kerékpármúzeumot szeretnék alapítani. Úgy számolom, addigra egy valóban gazdag tárlat anyaga jöhet össze.