2021.08.13. 14:52
Sikerélményt is ad egy-egy darab elkészülte az Osliban élő Rinneréknek
Kedvesen fogadnak az Osliban élő Rinnerék. Szó szót követ, és néhány lépés után már a kert felé sétálunk, ami láthatóan gondos tervezés eredménye, de nemcsak erről ismertek messze a környéken: régi mesterségeket éltet a házaspár.
– Ez a körtefa tízfélét terem – mutat a növényre Rinner Jenő, majd továbbhaladunk. A nyugdíjas lelkesen beszél a Kapuvári Kertbarát Körről, melynek elnöke, s az összejöveteleiken rendre megosztják egymással a jó gyakorlatokat. – Ez a rózsafa négyfélét virágzik, ahogy erről a fáról is négyféle cseresznyét ehetünk. Van itt mogyoró, körte, utóbbinak az idén nem volt jó éve. Ez lapos barackot terem, tettünk el belőle kompótot – utalt arra, hogy nemcsak termesztik, fel is dolgozzák a termést. Van itt még barkócaberkenye, füge, eperfa, óriásdió, olyan, aminek piros a belseje, szép küllemű, ám annál veszélyesebb ricinusbab, datolyaszőlő, és még hosszasan sorolhatnánk a soronként ültetett zöldségeket, gyümölcsöket.
Rinner Jenő ottjártunkkor ünnepelte 77. születésnapját. A kertészkedés szeretete adott volt nála, ami később kiegészült még egy hobbival:
– Munkavezető voltam egy cégnél. Éreztem, hogy a nyugdíj után kell valami elfoglaltság, így hát elmentem egy kosárfonó tanfolyamra. Ha elfáradok a kertben, leülök és fonok – mondta Rinner Jenő, akinek felesége, Anikó is kiveszi részét mind a kertgondozásából, mint a kézműveskedésből. Jól kiegészítik egymást: – Hét éven át oktattunk a kapuvári művelődési házban november 1-jétől húsvétig, a feleségem a csuhé-, én kosárfonást – jegyezte meg. Bár eleinte lelkesek voltak a tanítványok, a végére általában alábbhagyott a lendület. Rinner Jenő a vesszőfonás hagyományának továbbéltetetése kapcsán nehézségként említi az alapanyag, azaz a peddignád beszerzését, valamint annak árát.
Alátét, kosarak, szalvétatartó, szatyor, táska, virág – csak néhány a csuhéból készíthető termékekből, melyekhez könnyebb ugyan az alapanyagot beszerezni, de kitartás ehhez is kell.
– A fonáshoz először meg kell tanulni a pödrést, amit kitartó gyakorlással lehet elsajátítani. A hatvanas években szinte minden háztartásban készítettek csuhéból papucso- kat és szatyrokat – veszi át a szót Ani néni, aki korábban Kapui Bélánéval és Varga Gézánéval együtt népszerűsítette e mesterséget, melyet tőlük tanult, ám a két asszony a koruknál fogva már nem űzi.
A nyugdíjas pedagógus és férje sok felkérést kapnak, aminek igyekeznek eleget tenni: – Ahova hívnak bennünket, oda igyekszünk elmenni. Sűrűek a nyugdíjaséveink, de így érezzük jól magunkat – mondta a két unokával büszkélkedő nagymama, aki szerint amellett, hogy jó időtöltés, sok barátra is szert tettek a kézműveskedés által.
Jenő bácsi hozzátette, hogy sikerélményt is ad egy-egy darab elkészülte: – Mi tudjuk, mit jelent kézműveskedni, és azt, mennyi munka van egy egy alkotásban, így még jobban megbecsüljük más munkáját.