Hatodik világbajnoki címét zsebelte be a győri uszonyos úszó

Két számban is felállhatott a dobogóra Bukor Ádám uszonyos úszó a szibériai Tomszkban rendezett világbajnokságon. A kétszáz méteres felszíni úszás fináléját követően aranyérmet akasztottak a nyakába, amivel immár hatszoros világbajnok, négyszáz méteren pedig bronzérmet vehetett át.

– A 200 méteres felszíni úszás fináléjában az utolsó fordulónál még nem volt bent az első háromban, huszonöt méterrel a vége előtt azonban már szinte fél testhosszal vezetett, és végül 1:20,44-es idővel állhatott a dobogó tetejére, 400 méteren pedig bronzérmet akasztottak a nyakába. Milyen volt a világbajnokság, így közvetlenül a pandémia után?

– Két éve az utolsó Európa-bajnokságom nagyon rosszul sikerült, kicsit úgy éreztem, megfáradtam. Azóta sok minden változott az életemben. Új helyen, Győrben élek és készülök, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikerült új lendületet vennem. Amit kicsit sajnálok – sőt, igazságtalannak is érzem ezt a világbajnokságot –, hogy sok jó versenyző a pandémia miatt nem tudott megfelelően készülni. A kolumbiaiak például egy éve nem tudtak versenyezni, a tunéziaiaknak pedig közvetlenül a verseny előtt kellett három hetet kihagyniuk. Én is nemrég tudtam visszatérni a felkészüléshez, többhetes betegeskedés után. Szerencsés vagyok, hogy a maradék egy hónapban ennyire formába tudtam hozni magam, de a 400 méteren, ami egyébként a fő távom, nagyon meglátszott a kihagyás.

Bevált édesapja jóslata

– Laikusként mit érdemes tudni az uszonyos úszásról? Az uszonyon és a pipán kívül miben tér el a hagyományostól?

– A „sima” úszásnál sokkal nagyobb a hangsúly a felsőtesten, míg nálunk értelemszerűen a lábmunka dominál. De az alapok gyakorlatilag ugyanazok. Ami viszont nálunk nagyon fontos, az maga az uszony. Versenyszámtól függően van, ahol két külön uszonyt használnak, mint ahogy a búvárok szokták, és van a delfinuszony, ami egy nagy. Előbbivel a gyors lábtempót lehet csinálni és általában puhább, gumiból készül, míg az utóbbival a delfinéhez hasonló mozgást végzünk. Ezek keményebb gumiból vagy üvegszálból készülnek. Azt, hogy a két típus közül melyiket használjuk, a versenyszám dönti el, viszont a keménység már egyéni választás. A rövidtávoknál népszerűbb a karbonszálas, amíg a hosszabbakra az üvegszálasat szokták vinni. Szerencsére nekem sikerült találnom egy olyat, amiben mindkettőt jól tudom úszni. Onnét tudni, hogy jó az uszony, ha a nyugodt víz felszínére rakva lebeg, emellett az is fontos, hogy teljesen egyensúlyban legyen, mert már a legkisebb súlybeli eltérés is zavaró lehet úszás közben.

– Tehát ez részben technikai sport is, ahol a felszerelés megválasztása szintén fontos. Az emberi oldallal mi a helyzet, kiből lesz jó uszonyos úszó?

– Hát ezt nehéz megmondani. Csak a saját példámat tudom említeni. Kisgyerekként nagyon aktív és kitartó voltam. Szüleim gyakran mesélik, hogy alig voltam több mint hároméves, de folyton a határt kellett járni velem. Mindig menni akartam, nem számított, hogy tűz a nap és van vagy negyven fok meleg kint. A mai napig emlegetjük édesapám szavait, aki azt mondta: „Ebből a fiúból egyszer világbajnok lesz.” Akkor még nem is tudhatta, egy nap mennyire beválik majd a jóslata. Ugyanakkor sose éreztem azt, hogy elvárnák tőlem az eredményt, mindig úgy és akkor tudnak motiválni, amikor a legnagyobb szükségem van rá. De a döntés mindig az enyém volt.

Véletlen találkozás a sportággal

– Egy „hagyományos” sportágat választott egy kis csavarral. Úszóként kezdte a pályafutását, vagy már a kezdetektől ezt szerette volna csinálni?

– Az uszonyos úszással egy különös véletlen folytán találkoztam. Ötévesen már tudtam úszni, és hatéves koromban a szüleim beírattak a közeli úszóklubba. A dolog akkor lett gyanús, mikor az edző már egész korán közölte, hogy uszonyt és pipát kellene beszereznünk az edzésekhez. Ekkor derült ki, hogy nem hagyományos úszóegyesületben vagyok, hanem uszonyos úszóknál. Először kicsit megrettentünk, végül is mi nem ezt akartuk. Az edzőm viszont nagyon elszánt volt és kötötte az ebet a karóhoz, azt mondta, nagyon tehetséges vagyok, szinte el se akarja hinni, hogy alig egy éve tanultam meg úszni. Végül maradtunk, bár az is sokat nyomott a latban, hogy közben kiderült, hagyományos úszóklub nincs is a környéken.

– 2017-től versenyez magyar színekben, 2019 óta pedig Győrben készül és itt is él. Miért döntött a váltás mellett?

– Szlovákiában nagyon kevés olyan uszoda van, ami megfelelő a felkészüléshez, tehát van ötvenméteres medencéje. Ehhez képest itt Magyarországon, kicsit viccesen fogalmazva, szinte minden sarkon van egy 50-es medence. A létesítményt, ahol készültem, be kellett zárni, mert már olyan rossz állapotban volt, így válaszút elé érkeztem. A családdal felmértük a szlovákiai lehetőségeket, de úgy éreztük, sehol sincs meg az a támogató légkör, ami az eredményes felkészüléshez szükséges. Ekkor már jó ideje piros-fehér-zöldben versenyeztem, így jutott eszünkbe, hogy Magyarországon keressünk segítséget, és így kerültünk Petrov Ivánhoz. Szinte még el se mondtuk neki teljesen a helyzetünket, ő már biztosított minket arról, hogy bátran jöjjünk csak, sőt azt is hozzátette, „szereti a felvidékieket”. Ez a félmondat az elmúlt évek nehézségei után elképesztően jólesett. Így kerültem Győrbe. Egy idő után a Győri Búvár Sportegyesület tagja lettem, és a mai napig ezt a klubot képviselem. Emlékszem, először milyen tragédiaként éltem meg ezt a sok változást, hogy a szlovákiai uszoda bezárásával nem tudtam, folytathatom-e még a sportpályafutásomat. Most visszatekintve viszont úgy gondolom, ez volt a legjobb dolog, ami történhetett velem. Úgy érzem, Győrben végre megtaláltam a helyemet, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a városról és az emberekről.

Frissítő újdonság a mindennapokban

– A folyamatos felkészülés mellett a Széchenyi István Egyetem szociálpedagógia szakos hallgatójaként is helytáll. Hogyan tudja összeegyeztetni ezt a két, egyenként sem könnyű feladatot?

– Azt tudni kell rólam, hogy én a gimnázium után két évet úgymond kihagytam a tanulásban, sőt középiskolában se voltam az a diák, aki él-hal a tanulásért. Most viszont imádom minden percét. Olyan frissítő, hogy van valami új a mindennapokban. Eredetileg a pszichológia érdekelt, de mivel ilyen szak nincsen az egyetemen, ezért valami olyat kerestem, ami közel áll ehhez. Így esett a választás a szociálpedagógiára. Tavaly ősszel sikerült úgy összerakni az órarendet, hogy gond nélkül tudtam bejárni az órákra az edzések között, az új közeg pedig sok erőt adott. A tavaszi szemesztert már kicsit nehezebbnek éreztem, volt néhány online előadás, amire nem tudtam odaérni, de persze ez nem szegi kedvem, már nagyon várom, hogy mit hoz a szeptember. Persze mindez együtt jár azzal, hogy szinte semmi szabadidőm nincs.

– Ha mégis van egy-egy szabad délutánja vagy néhány órája, mondjuk így nyáron, hogyan szokott kikapcsolódni?

– A napi három, sőt, sok esetben négy edzés mellett főleg tanulok. De ha időm engedi, szeretek fotózni. Főleg makroképeket készítek a természetben. A természet halk neszezése, az állatok, és a hétköznapi környezetből és rohanásból való kiszakadás nagyon megnyugtató. Emellett mondanám, hogy szeretek olvasni is, de ha pontos akarok lenni, akkor csak szeretnék, mivel az utóbbi időben a tankönyveken kívül mást nem nagyon volt idő forgatni.

Elúszott szereplés

– A világbajnokságon nyújtott remek szerepléssel 200 és 400 méteres felszíni úszásban is bebiztosította a helyét a Világjátékokra, amit jövőre rendeznek Birmin­ghamben. Ezt az eseményt úgy tartják számon, mint a nem olimpiai sportok olimpiáját. Milyen reményekkel vág neki a felkészülésnek?

– Egyszer voltam már kint a Világjátékokon, de akkor csak nézőként. A mai napig emlékszem, mennyire dühös voltam. A Világjátékok kvalifikációs versenye jóval az esemény előtt van. Én akkor 17 éves fejjel úgy döntöttem, hogy a junior-világbajnokságot részesítem előnyben, ráadásul a felnőttverseny előtt kórházba is kerültem kimerültség miatt. Így ez a szereplés elúszott. Az Európa-bajnokságon épp a Világjátékok előtt úsztunk, ugyanabban a medencében. Előbbit sikerült megnyernem, de az örömömet némiképp beárnyékolta, hogy két héttel később a Világjátékokon a fő számomat, a 400 métert, rosszabb idővel nyerte meg valaki, mint amit én úsztam előtte. Most még kicsit pihenek, lezárom magamban ezt a versenyszezont, és szeptemberben teljes gázzal szeretnék visszatérni a napi négyedzéses felkészülésemhez, hogy a lehető legjobbat tudjam kihozni magamból.

Névjegy

Név: Bukor Ádám

Születési hely: Galánta

Születési idő: 1999. január 22.

Profi uszonyos úszó, a Széchenyi István Egyetem szociálpedagógia szakos hallgatója. 22 évesen már hat világbajnoki címet tudhat magáénak sportágában. 2023-ban 200 és 400 méteres felszíni úszásban képviseli Ma­gyarországot Birminghamben.