Húsvéti gondolatok a tihanyi perjeltől

2021.04.02. 09:59

Mihályi Jeromos: a húsvét kiemel minket a hétköznapokból

Ha követni akarjuk Krisztust, akkor folyamatos önreflexióban érdemes élnünk, hogy felismerjük mindazt, amiben fejlődnünk kellene – fogalmazott Mihályi Jeromos, aki szerint már a böjti időszak rávezethet minket arra, hogy miben változhatunk.

Gecsei Ádám

Mihályi Jeromos tihanyi perjel

Forrás: Tihanyi Apátság

Fotós: Andronyi Tamas

A bakonyszentlászlói születésű tihanyi perjel úgy gondolja, a mai ember nem biztos, hogy felismerné Jézust, ha megjelenne közöttünk, s a koronavírus-járvány segíthet abban, hogy rátaláljunk, mi is az emberiség küldetése.

– Mit üzenhet az idei húsvét a hívőknek?

– Nagyon nehéz időszak a mostani. Már tavaly is különleges húsvétban volt részünk. Én most abban bízom, hogy a böjti időszak rávezet minket a húsvét üzenetére, arra, hogy felismerjük azokat a dolgainkat, amiktől jó lenne megszabadulni, legyenek akár bűnök, rossz szokások, belső vívódások, nehézségek, egymástól elválasztó falak. Szembe kell néznünk velük, küzdenünk ellenük, s akkor eljutunk egy lelki felszabaduláshoz, egy megújult élethez.

Krisztushoz alakítjuk az életünket

– A mai ember a böjt hallatán a diétára gondol leginkább, nem pedig arra, hogy lemondjon olyan szokásairól, amik nélkül jobb ember, jobb hívő lehetne...

– A kereszténység, a keresztény hit lényege Jézus követése. Egy mintához, Krisztushoz alakítjuk az életünket. Szeretnénk olyanok lenni, mint ő, szeretnénk követni az ő cselekedeteit, amiket az evangéliumokból megismerhetünk. Ezért van szüksége a keresztény embernek önvizsgálatra. Ha követni akarjuk Jézust, akkor folyamatos önreflexióban élünk, s felfedezzük azokat a területeket, amikben fejlődhetünk. Fel kell ismernünk mindazt, ami akadályoz minket az Istennel való-, vagy akár embertársi kapcsolatainkban. A böjt talán az ételekre vonatkozik legkevésbé. Ez a változás időszaka. Ahhoz, hogy jobb emberek legyünk, közelebb kell jutnunk Istenhez és általa valós önmagunkhoz.

Egy rózsaszín világból hiányzik a szabad akarat

– A pandémia kapcsán sokakban felmerül a kérdés, hogyha szeret minket Jézus Krisztus és szeret minket az Isten, akkor ez a vírus miért söpör végig az egész világon. És miért teszi nehezebbé a jelenlegi életünket.

– Megkaptam már sokszor ezt a kérdést. Mindig azt mondom, az ember nem azt kapta, hogy egy rózsaszín világban éljen. Ha Isten teremtett volna egy olyan világot, ahol az ember kötelezően mindig azt csinálja, amit ő akar, mindig az történik, amit ő akar, az egy rózsaszín világ lenne. Csak egyvalami hiányozna belőle: a szabad akarat. Az embernek az a szabadsága, hogy dönthet úgy, hogy szereti az Istent, vagy nem szereti Őt. Minden szeretetkapcsolatnak egyik alapvető feltétele, hogy mindkét fél szabadon dönt és önmagát szabadon kötelezi el a másiknak. Az emberi szabadságunkból fakad az, hogy felelőtlenül bánunk egymással és a teremtett világgal, aminek sok kárát látjuk és tapasztaljuk.

Mihályi Jeromos tihanyi perjel szerint egy rózsaszín világból hiányzik a szabad akarat. Fotó: Tihanyi Apátság

– Mégis mi lehet az üzenete egy-egy ilyen járványnak?

– Egyrészről fel kellene ismerni azt, hogy az ember nem korlátlan ura ennek a világnak. Gondviselés és művelés lett a feladatunk és kaptunk hozzá szabad akaratot, értelmet, amit fordíthatunk a jóra és a rosszra is. Az, hogy ez a vírus nem maradt lokálisan elterjedt, az az emberek hibája. Mindez a technikai fejlődéséből fakad. Egy jó fejlődésből, mert nem gondolom, hogy rossz lenne, hogy pár óra alatt bárhová el tudunk utazni, de mint mindenben itt is jelen van, volt és lesz az emberi önzés. A tudományos fejlődés jó eredménye a védekezéshez elengedhetetlen vakcina gyors kifejlesztése is. Ellenben sokan még mindig azt gondolják, hogy nincs vírus, nem veszik fel a maszkot, lazán kezelik a szabályokat, azaz nem vigyáznak a másik emberre. Nem érezzük át a felelősséget, ami az egyénen van. Ezek az intézkedések mennyire korlátozzák az emberi szabadságomat? A modern korban a korlátok nélküli szabadságot kitettük egy táblára, hogy ez az, ami minden felett áll, mondjam úgy, ez lett az, amit „imádni” kell. De ennek a szabadságnak mi a logikája? Olyan szabad vagyok, hogy nem kell felelősséget vállalnom a másik emberért? Az én szabadságom nyugodtan veszélyeztetheti vagy korlátozhatja a másik ember életét is? Vegyük észre, hogy nem vagyunk korlátlan urai a világnak, és a szabadságunk sem végtelen.

Keményebb a szívünk, mint kétezer évvel ezelőtt

– A mostani pandémiás időszak hogyan adhat új erőt a saját lelki feltámadásunkhoz?

– Sokaknak lehetőséget biztosíthat arra, hogy megvizsgálják a saját szokásaikat, kapcsolataikat, életüket. Itt most van egy válaszvonal. Talán most megvilágosodhatunk, s dönthetünk arról, hogy változtatni akarunk. Nagyon félek attól, hogy amikor visszatérünk a rendes kerékvágásba, minden úgy folytatódik majd, ahogyan a vírus előtt volt.

– Képzelje el, hogy holnap megjelenik Jézus újra közöttünk. Hogyan fogadnánk őt?

– Nem biztos, hogy felismernénk. Napjainkban annyira sok információval találkozunk, hogy talán csak olvasnánk róla egy cikket és lapoznánk, kattintanánk tovább. Nem biztos, hogy megérintene minket az örömhír. Kétezer évvel ezelőtt sokkal személyesebb volt Jézus örömhíre, más volt az információáramlás. Nem tudom, hogy lenne-e az örömhírnek akkora életformáló ereje, vagy hatása, hogy olyan szívbe találna-e most, mint akkor. Keményebb a szívünk, mint kétezer évvel ezelőtt és sokkal nehezebb élővé tenni.

Minden fájdalomtól szabadulnánk

– A kereszténység legnagyobb ünnepe a húsvét, ám az átlagember mégis a karácsonyt tartja annak. Mi lehet ennek az oka?

– Talán a karácsony sokaknak hangulatosabb. Egy gyermek születése meghittebb, szeretetteljesebb, mint valaki keresztre feszítése. Mert a húsvétban ott van az a nagypénteki szárazság, a szenvedés, a keresztút, a fájdalom, ami után természetesen jön a feltámadás. Mi már irtózunk a szenvedéstől, menekülni akarunk előle, és ki is zárjuk az életünkből. Minden fájdalomtól és egyben küzdelemtől meg akarunk szabadulni.

– Hogyan tudjuk megélni az idei húsvétot?

– A mostani helyzet egy lehetőség arra, hogy feltegyük a kérdést önmagunknak: miért is csináljuk a böjtöt. Nagyon sok mindent úgy tettünk idáig, hogy az rutinná és gyakorlattá vált. Ha megéljük valaki vagy valami hiányát, akkor elgondolkozunk, hogy miért nem vagyok rendben, miért nem találom a helyem. A jelek, szimbólumok is fontosak nekünk hívőknek, ám sokszor megszokássá válhatnak. Vajon feltesszük-e magunknak a kérdést, hogy mi vagy ki hiányzik nekünk a templomból? Ha élő közösség vagyunk, akkor biztosan van ilyen, akár egy békés, megnyugtató templomi beszélgetés Istennel, vagy embertársainkkal, egy bátorító szempár vagy a szentmise utáni beszélgetések, a kézfogások. A böjti időszak, a húsvét ünneplése kiemel minket a hétköznapokból. Ezekben a hetekben azonban a lelkünk felemelését kövessék a tetteink is. Amire kérnek minket a védekezést irányítók, azt tegyük meg. Vállaljunk felelősséget magunkért, a szeretteinkért, az idősekért, és különösen tegyük azokért az orvosokért, ápolókért, akik most keményen dolgoznak értünk, a mi és szeretteink életéért. Nekik nagy hálával és sok imádsággal tartozunk.

Rátalálhatunk, hogy mi az emberiség küldetése

– Milyen jövő áll előttünk, ha egyszer vége a járványnak?

– Venni fogunk egy nagy levegőt. Abban bízom, hogy nem hagyjuk egyik napról a másikra, hogy kitörlődjön az emlékezetünkből ez a kihívásokkal teli időszak. Talán néhány súlypontot megőrzünk a szívünkben, olyan értéket, amiket felismertünk a megszorítások, a pandémia alatt. Ez pedig segíthet abban, hogy rátaláljunk, mi az emberiség küldetése, mi az én küldetésem, hogyan teljesíthetjük azt a feladatot, amit a Teremtőtől kaptunk. Talán el tudjuk fogadni végre, hogy van, aminek még nem vagyunk az urai ezen a világon, különösképp az életnek nem. Az élet igazi ura a húsvéti feltámadásban ismerhető fel, aki nem más, mint az értünk szenvedést vállaló, a mi halálunk hatalmát is megtörő Jézus Krisztus.

Névjegy

Mihályi Norbert Jeromos 1986. november 29-én született Bakonyszentlászlón. 2006-ban lépett be a tihanyi bencés közösségbe. Teológiai tanulmányait Pannonhalmán, majd Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végezte. 2015-től a Tihanyi Bencés Apátság elöljárójának gazdasági helyetteseként dolgozott. 2018-ban választották a Tihanyi Apátság élére három évre, amit idén év elején megerősített a szerzetesközösség, aminek értelmében további hat évig betölti a tisztséget.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában