Számos utca viseli Győrben valamely híres személy nevét. Sokan élünk, dolgozunk, sétálunk, intézünk ügyeket, szállunk buszra ilyen utcákban. Sokukról azonban talán nem is gondoljuk, hogy a városhoz is van kötődésük,
A város utcáit kezdetben azok fekvéséről, irányáról, mint például Nagy-utca, Szent-dombi utca, vagy annak környékén élők jellemző foglalkozásáról – Sarkantyú, Iszápka köz – középületekről, mint Templom utca, vagy éppen a várkapukról nevezték el, mint a ma is létező Bécsi-kapu utca, Dunakapu tér. Az árpád kor óta ismertek a szentekről elnevezett utcák, terek. Személyekről jellemzően csak a XIX. század közepétől kezdték ezeket elnevezni. Majd később, a régi nemzeti hősök, költők, írók, eszmék, gondolatok, a gazdasági élet új eszközei stb. lettek a közterületek névadói. A jelenlegi utcanévjegyzék szerint több mint kétszáz olyan közterületet találunk Győrben, amely nevében őrzi egy-egy jelentős személy emlékét. Ezek negyede pedig kifejezetten olyanokét, akik valamilyen módon kötődtek a városhoz. Közülük mutatunk be néhányat:
Amade László (1703–1764), magyar költő. Bősön született, és iskolái egy részét a győri jezsuitáknál végezte. A grazi egyetemen magiszteri fokozatot szerzett filozófiából, majd katonai pályára állt. Költészete és annak stílusa, hangvétele, szatírái híven tükrözték bohém, mindig szerelmes életét. Kivételes képességeiért a legnagyobb magyar költőnek tekintették kortársai. Arany János szerint ő az első igazi dalköltő. 1759-ben, Győrben adta ki Enthusiasmus affectuosus (Érzelmes fellángolás) című énekszövegét, melynek fennmaradt magyar változata is. „A szép fényes katonának„ kezdetű Toborzó című katonadalát ma is éneklik, egy változata előbukkan Kodály Háry Jánosában is.
Blaha Lujza (született Reindl Ludovika) (Rimaszombat, 1850. 09.08. – Budapest, 1926. 01.18.) színésznő, a “nemzet csalogánya”. Anyja szintén színésznő volt, az 1850-es években Hegedűs Lajos társulatában lépett fel a városban. A mai Sarkantyú köz 11-13. számú ház helyén álló lakóház padlásterében volt szerény lakásuk. Blaha Lujzát a győri orsolyita apácák zárdai iskolájába járatták. Korán árvaságra jutott, a szintén Győrben fellépő Kölesi színészcsalád vette pártfogásába. Először Kölesi Lujza néven állt színpadon gyerekszínészként 1858-ban a Koldusnő című előadásban a Rába-szigeten álló színházban.
Ecker János (Győr, 1788.10.06.-1852.10.04.) Kereskedő, városi tisztviselő a város művészeti nagykövete. A helyi gimnáziumban tanult, osztálytársa volt Kisfaludy Károly. Apja halála után anyjával vezette a vaskereskedésüket. A háborús idők elmúltával ő volt a város első szénkereskedője. 1819-ben a választóközösség tagjának választották, út- töltés és hídfelügyelő lett. Ezt a tisztséget 12 évig töltötte be díjazás nélkül. Nagy szerepe volt az újvárosi katolikus templom felépítésében, aminek évtizedeken keresztül volt a gondnoka. 1821-től a város színűgyi megbízottja lett. 1836-ban eladta a vaskereskedést és csak a közügyeknek élt. Két évtizeden át birtokolta a a Kazinczy u. 20. számú házat, ami a reformkori Győr szellemi központja volt. Vendégül látta Liszt Ferencet is. Játszott csellón, hatalmas könyvtára volt, fordított is német nyelvről. 1823-tól 1852-ig naplót vezetett, amelyben napi rendszerességgel lejegyezte a városi és országos eseményeket, még az időjárást is. Ecker János 1852-ben, hatvannégy éves korában hunyt el; a karmeliták templomának kriptájában (Bécsi kapu tér) helyezték örök nyugovóra.
Gárdonyi Géza (Agárd, 1863.08.03. – Eger 1922.10.30.) író, tanító újságíró. Ziegler Géza néven látta meg a napvilágot. Pályája során számos álnevet használt, főként újságírói tevékenysége kapcsán. Több dunántúli faluban volt tanító, majd 1885-ben a Hazánk című folyóirat munkatársa lett Győrben. Itt fordult figyelme a színház felé. Öt nap alatt írta meg a Zendülés a pokolban című bohózatát, aminek bemutatását a Népszínház visszautasította, viszont a Divatgróf címűt bemutatta a győri színház. Miután elköltözött a városból, az író kevés kivétellel minden győri kapcsolatát megszakította.
Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887.03.21. – Budapest, 1967. 07.22) író, költő festő. Tizenkét évesen kimaradt az iskolából és lakatos inasnak állt. Miután megszerezte a szakmát, szülővárosában, majd 1903-tól Győrben dolgozott néhány hónapig lakatosként. Itt tért vissza gyermekkori szenvedélyéhez, a festészethez. Festői, írói tevékenységével teremtette meg a jellegzetesen magyar avantgárd mozgalmat. Országszerte Kassák-klubok, kollégumok jöttek létre. Győrben 1971- ben alakult meg a Kassák-kollégium, tagjai költők grafikusok, versmondók, előadóművészek voltak.
Lieczen-Mayer Sándor (Győr, 1839.01.24. – München, 1898.02.19.) festő. A győri reáliskolában végezte középiskolai tanulmányait, mellette Frumann Antalnál tanult a Nemzeti rajziskolában. Az itt készült rajzai hozták felszínre a tehetségét. 1855-ben beiratkozott a bécsi Képzőművészeti akadémiára, egy évvel később Münchenben, az Akadémia Antik osztályán folytatta a tanulmányait. Itt az iskola vezéralakjához került, valószínűleg a Győrben is bemutatott Erzsébet és Mária királynők Nagy Lajos sírjánál című vázlatával nyert hozzá felvételt. Főleg nőalakok tetteit megörökítő történeti művek és a világirodalom jeles alkotásait megörökítő illusztrációk kerültek ki a kezei alól. Szülővárosába többször hazalátogatott. Portrét festett Simor János győri püspökről is. 1880-ban a stuttgarti Akadémia tanszékére hívták, 1883-ban került a müncheni Akadémia történeti tanszékére, ahol haláláig tanított.
Petz Lajos (Győr, 1854.03.01. – 1932. 06.25.) orvos. Tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, 1877-ben szerezte meg az oklevelét. 1881-ig Budapesten, a Rókus Kórház Sebészeti klinikáján dolgozott. Ekkor került Győrbe, ahol alorvosként, majd 1884. december 1-től nyugdíjazásáig a Szentháromság Kórház igazgatójaként dolgozott. Könyvet írt az 1886-os győri kolerajárványról, foglalkozott korának közegészségügyi gondjaival, az orvosok díjazásának szabályozásával. Nem kerülték el figyelmét az elhagyott gyermekek sem, ő javasolta a szeretetház felépítését a veszélyeztetett kisgyerekek és a nehéz munkát végző anyák befogadására 1885-ben. A csecsemőhalandóság leküzdését célnak tekintette. Ő volt az, aki megszervezte a gyári dolgozók orvosi ellátását. Komolyan kutatta győr zenei életének múltját és jelenét, ami könyvben is megjelent. Életével, munkásságával a humánus polihisztor orvos jelképévé vált.
Révai Miklós (Nagyszentjános, 1750.02.24. – Pest, 1807. 04.01.) nyelvtudós, szerkesztő, költő. Gimnáziumi tanulmányait a piaristáknál végezte Szegeden, a rendbe is belépett. Tatán, majd Veszprémben volt elemi iskolai tanító. Nagykárolyban bölcseletet tanult, ugyanitt grammatikát tanított. Nagyváradon szentelték pappá, ahol tanított is, majd Bécsben, Sopronban, Grazban vállalt nevelői állást. 1784-től a Pozsonyban megjelenő Magyar Hírmondó című folyóiratot szerkesztette, ezzel párhuzamosan a Magyar Nyelvművelő Társaság létrehozásán fáradozott. Rendjének provinciálisa felszólította, hogy térjen vissza klastromába, ekkor II. József segítségét kérte, hogy folytathassa az újságírást. A király elutasította, ezt követően költözött Győrbe. Itt a Streig-nyomda alkalmasnak tűnt számára, hogy kiadói terveit megvalósítsa, és abban is bízott, hogy megfelelő állást talál magának. Nevelőként dolgozott, miközben a régi és új magyar irodalom jeles alkotásainak sorozatos megjelenésén dolgozott. Ebből két részt sikerült is kiadnia Győrben. Világias magatartása miatt sok kritika érte a helyi egyház köreiből, a támadások elől Pozsonyba menekült. Egy évvel később visszatért, és rajziskolát is alapított a városban, ahol a Győri Királyi Nemzeti Főbb Rajzoló Iskola tanáraként, rajzot, földrajzot és géptant tanított. ‘794-ben teljesült régi vágya, megkapta a felmentést Rómából a szerzetesi élet alól. 1795-ben beszüntette a tanítást, 1796-ban még lelkészi feladatokat vállalt Győrben, majd elhagyta a várost.
Szauter Ferenc (Szombathely 1873. 04.29. – Győr, 1938.08.14.) Középiskolai tanulmányait részint a szombathelyi premontrei, részint a győri bencés gimnáziumban végezte, majd Budapesten jogot tanult. Tanulmányai végeztével, 1894. novemberében kezdte meg köztisztviselői pályáját Győrben, mint városi díjnok. Két évvel később városi jegyző lett. 1900-ban került a városi rendőrség szolgálatába. Három évvel később városi tanácsossá választották. A városi rendőrség élére 1911-ben került, mint főkapitány-helyettes. 1912-ben visszatért régi pozíciójába, mint gazdasági főtanácsos. Az I. világháború idején a közellátást irányította. A Tanácsköztársaság alatt távolították el állásából, letartóztatták, mint túszt fogva tartották. 1921-ben polgármester-helyettessé, majd 1928-ban a város polgármesterévé választották. Működése alatt a nagy gazdasági válság ellenére is előbbre vitte a város fejlesztésének ügyét.
Vas Gereben (Fügedpuszta, 1823.04.07. – Bécs, 1868.01.26.) ügyvéd, író, eredeti nevén Radákovits József. Szülei papnak szánták. Veszprémben és Pécsett tanult, ahonnét kicsapták. 1843-ban lett a Győri Királyi Tudományakadémia hallgatója. Tüntetést szervezett a Vaterland, német nyelvű újság ellen. Vas Gereben álnéven adta ki a Kétgarasos tánc című kéziratos lapot. Tanulmányai után Sopronban, majd Pesten volt joggyakornok. Ügyvédi esküjét 1847-ben tette le, ami után Győrben telepedett le, itt lett ügyvéd. A ‘48-as események hatására ismét lapot alapított Öreg ABC vén emberek számára címen. Arany Jánossal együtt szerkesztette a Nép Barátja című kormánylapot. 1849 után kalendáriumokat, újságokat adott ki, emellett népies stílusban, sokszor szatírikusan, anekdotázva, sok-sok humorral írt regényeket, elbeszéléseket.
(Felhasznált irodalom: Tomaj F.: Győr utcái és terei, Győri életrajzi lexikon
Képek Forrása: Régi Győr, Wikipédia, Ecker János- npg.hu, Kassák Lajos – Fortepan, Adományozó: Hunyady József)
