Serlegek sorát nyeri a tápi sárga Trabant – videó, fotók

Az örök életű 601-es típus – az évtizedek alatt már mindent kicseréltek a járművön

TápTram... tramtramtram... Mint egy szuperszonikus repülőnek, olyan bonyolult az indítása. Biztonsági kar fel, piros gomb benyom és felbőg a motor, a jellegzetes zajos dorombolás beteríti a tápi tájat. A Trabant hangjának nincs párja. Népautó az NDK-ból. Ő lenne az, mutat a család büszkeségére Szautner Endre, miközben felnyitja a tápi családi ház garázsának ajtaját. A falakon polcok, rajtuk trófeák tömege. Odabent a félhomályban pedig a csoda, a sárga Trabant pihen. ZY-06-03. Szinte csak a rendszám eredeti: 1988-ban az egész autót felújították, új futóművet, kasztnit, motort kapott.

– Egy barátomtól vettem 1985-ben negyvenezer forintért, előtte ő versenyzett vele. Tippem szerint a hetvenes évek közepén gördülhetett ki az NDK-sok gyártósoráról. Édesapámnak is volt két Trabantja. Nem tudom miért, egyszerűen szeretem őket – vonja meg a vállát.

Kiszolgálta a családot

Szautner Endre húszévesen kezdett versenyezni a túraosztályban az egész országban, a győri Volán-ralikat figyelve szerette meg ezt az amatőr sportot. Szerepelt annó Budapest és Mecsek ralikon, harmincöt éve fényképpel jelent meg a Kisalföld hasábjain.

Utána a ralizást Zsigulival folytatta, a Trabant pedig 1990-től 2003-ig családi autóként funkcionált, előbb a legényember tápi autószerelő, majd felesége, két lánya nyűtte. Sokat kirándultak, volt, hogy négyen aludtak benne. Később fuvarszállítóként ugyancsak megállta a helyét, az építkezéshez szükséges csempét, cuccokat hozták-vitték vele, mígnem pár éve visszatért a jól ismert versenypályákra.

A bakonyszentlászlói szlalom- és a rábaringi minisprintversenyeken indul, kategóriájában, a 900 köbcenti alattiak küzdelmében többször diadalmaskodott.

Csődület veszi körül

Egyszer egy lejtőn a Trabant úgy száguldott lefelé, hogy kiakadt a mérő, emlékszik vissza a kocsi tulajdonosa: a sebességmutató a 150 kilométer per órát tologatta. Igaz, akkor már üveghangon sírt a motor, amely kétütemű, kéthengeres, ahogy az kell, a papírjai szerint 601 köbcentis. Versenyautóként gazdája teljesítményét 38–40 lóerősre hizlalta, így persze száz kilométeren megeszik 20–25 liter 95-ös benzint.

A kasztni természetesen műgyantából és gyapothulladékból készült duroplaszt, egyetlen mai törésteszten se menne át. Gyakran átfestették: előbb fehérre, aztán pirosra, végül a mostani rikító sárgára.

– A fiatalok, gyerekek különösen imádják a Trabimat. Ha megjelenünk a pályán, hatalmas a tombolás, csődület veszi körül, folyton fotózkodnak vele. Ma már ez a márka ritkaság. A verseny után mindig megköszönöm neki, hogy kibírta, megütögetem a műszerfalát. Egyetlenegyszer álltam vele fejre a veszprémi ralin, amúgy sosem hagyott cserben, nem is adnám el soha – simogatja meg szeretettel a család kis kedvencének motorháztetejét a tulajdonos. Az elnyűhetetlen 601-es körülbelül négy évtizede szolgál családi és versenyautóként.

Hárommillió darab

A szocialista autógyártás szimbóluma a zwickaui VEB Sachenring gyárban készült. A legismertebb és legtovább gyártott szériából, a 601-esből 1963 és 1990 között majdnem hárommillió (!) darabot gyártottak.