Társas magány a középiskolákban

Régóta tudjuk, az ember társas lény, és azt is, hogy ebben az életkorban fokozott hangsúlyt kapnak a serdülő kortárs kapcsolatai. A fókusz a családról a barátok, kortársak irányába tolódik el. Már nem a szüleivel szeretné tölteni a szabadidejét, hanem a haverokkal. A serdülőkornak rengeteg és igen nehéz megoldandó feladata van, amit ráadásul jelentős testi és nemi változások is tarkítanak.

A pszichológia azt mondja, le kell válnia a szülőkről, hogy a családon kívüli kapcsolatok felé nyithasson, mert ennek az életszakasznak a saját identitás kialakítása a célja és feladata (vagyis megtalálni a választ azokra a kérdésekre, ki is vagyok én, mit is akarok stb.), nem is beszélve az érzelemszabályozásról, nemi érésről. Ez nagyon fontos folyamat, még akkor is, ha szülőként nehéz elfogadni, mert elengedhetetlen ahhoz, hogy megfelelő külső kapcsolatokat építsen ki a kamasz. Ha ez nem történik meg, kapcsolódási nehézségek, magányosság, elszigetelődés alakulhat ki.

Ők a legmagányosabbak

Nehéz lehet elképzelni ezek után, hogy a kamaszoknál a magányosság nem is olyan ritka. Egy 2018-ban publikált átfogó vizsgálat szerint a 16–24 éves korosztály érzi legmagányosabbnak magát, megelőzve ezzel a jóval idősebb korosztályt is. Kb. minden negyedik fiatal él meg egy olyan belső lelkiállapotot, amiben minden igyekezete ellenére sem képes bensőséges lelki kapcsolatot kialakítani kortársaival. Természetes igényük, hogy kötődjenek, tartozzanak valahova, és úgy tűnik, ezzel az illúzióval csábítja őket a virtuális, online tér. Egy olyan platform, ahol minden szép és jó, az emberek vidámak, vagányak, szuper helyekről posztolnak, azonnali hatást kiváltva a környezetükből. Nyomon lehet követni egymást, azonnal lehet reagálni mindenre, ahogy azonnal kiderül az is, mennyire jön be, amit csinálunk, kommentelünk stb. a többieknek. Emlékszem egy olyan 8. osztályos lányra, aki a sikeres felvételije után boldogan újságolta, milyen jó, hogy már van közös csoportja a leendő osztálytársakkal, ismerkednek, barátkoznak, szeptemberben szinte már ismerősként köszöntik majd egymást. Aztán azt is elmesélte, hogy az első tanítási nap – beérve az osztályba – annyira más volt mindenki a valóságban, hogy alig ismerte meg azokat, akikkel előtte hetekig online kapcsolatban volt.

A csalódáson túl a virtuális világ egy idő után elszigetel a valóságtól. A sok internetes barát közül kevés a valódi, kölcsönös és bizalmi kapcsolat. Nagyon gyakran találkozom mostanában olyan magányos kamasszal, aki rettentően vágyik társai figyelmére, elismerésére, befogadására, mégsem tud beilleszkedni egy közösségbe. Olyannyira szenvedhetnek ettől a mellőzöttségtől, hogy negatív irányba változhat hangulatuk, gondolkodásmódjuk, felerősödhet a szorongásuk, romolhat a teljesítményük. Nem ritka a testi tünetek kialakulása sem. Vannak, akik iskolát is váltanak amiatt, mert annyira rosszul érzik magukat új közösségükben.

Romboló tartalmak

Rengeteg kutatást olvashatunk a témában, de a kutatók megegyeznek abban, hogy a túl korai, a huzamos és rendszeres ideig tartó eszközhasználat és az életkornak nem megfelelő tartalom ártalmas a fiatalok számára. Rombolja társas kapcsolataikat, hatással van idegrendszerük fejlődésére és működésére, hátrányosan befolyásolhatja a szülő-gyerek kapcsolatot stb. A tapasztalat azt mutatja, nagyon nehéz megtalálni az arany középutat a témával kapcsolatban. Az, hogy egy serdülő ne vonuljon el, egyáltalán ne telefonozzon vagy akár játsszon valamilyen eszközön, az nem életszerű. Figyelnünk és reagálnunk akkor kell, ha a hangsúly túlságosan eltolódik a virtuális világ javára.

A keretekre, szabályokra egy kamasznak is szüksége van, ahogy arra is, hogy ellenkezzen, kifejtse a véleményét és kontrollt gyakoroljon bizonyos dolgok felett, vagyis esetenként ő dönthessen. Ha pl. meghatározok egy időpontot az esti lefekvés idejére (szeretném, ha 10-kor ágyban lennél), de nem szabom meg, hogy mikor fürdik és mos fogat (maga dönt ezek elvégzésének idejéről), nagyobb eséllyel zajlik konfliktus nélkül az este, hiszen úgy érezheti, saját döntés alapján történt a szokásos esti rutin.

Tudjunk meg többet

Szülőként fontos tudnunk, milyen internetes felületen van jelen gyermekünk, mi érdekli, mivel játszik, milyen képet posztol magáról. Sajnos a jogtudatosság gyerekcipőben jár, sokszor nem tudják, mi számít zaklatásnak, bántalmazásnak (pl. cyberbullying). Töltsünk annyi időt velük, amennyit lehet (amennyit elbírnak és igényelnek), érdeklődjünk, milyen játékokkal játszanak, mi tetszik nekik benne, mi vonzza őket az adott karakterben stb. Nem is gondolnánk, mennyi mindent megtudhatunk így róluk, vágyaikról és nehézségeikről. A minőségi idő és a közös élmények védőfaktorként funkcionálhatnak.

A következő cikkekben körüljárjuk a serdülőkor jellemzőit, nehézségeit és megoldási lehetőségeit a kamaszok, a szülők és a pedagógusok szemszögéből.