Ez még van

Pajor-Gyulai László

Öt meccs, öt vereség, a tények makacsok. A sportban ez számít, nemhogy évek, már hetek múlva sem emlékszik senki sem a körülményekre, a magyarázatokra, amelyek ugyan mind szintén tényeken alapulnak, az emlékezetben az eredmény rögzül. Még az sem fontos, hogy szoros volt vagy megalázó – a vereség az vereség.

Így van ezzel a férfi kosárlabda-válogatott is, amely az utóbbi hat évben visszahelyezte saját magát a kontinens térképére. Mélyből küzdötte vissza magát, 2016-ban a selejtezőkön százszázalékos teljesítménnyel harcolta ki a részvétel jogát a következő évi Európa-bajnokságra, ahol a játékával megnyerte magának a közönséget, meglepetésre továbbjutott a csoportból, a nyolcaddöntőben a későbbi ezüstérmes Szerbia állította meg. A csapat azóta is hozott több remek eredményt, majd 1969 után ismét két egymást követő Eb-re ki tudott jutni, és ott egy olyan mezőny tagja lett, amely erősségében felülmúlt minden eddigi kontinenstornát.

És most ott jött ez az öt meccsen öt vereség. Azt már elemeztük, hogy

 egy győzelem is nagy bravúr lett volna a NBA-sztárokat is felvonultató vetélytársakkal szemben, és bár a csapat különösebben büszke nem lehet az Európa-bajnokság után, pironkodásra sincsen oka.

 Sőt, kiderült, hogy amikor az említett sok tízmillió dolláros csillagok nem voltak a pályán, nem látszott különbség, és ennek van jelentősége. A bosnyákoktól például most szoros meccsen kikaptunk, de amikor hamarosan világbajnoki selejtezőket játszunk ellenük, egész biztosan nem vethetik be Jusuf Nurkicot, a Portland 211 centi magas centerét és Dza­nan Musát, az NBA-t megjárt klasszist, aki a következő idényben Hanga Ádám csapattársa lesz a Real Madridban, nélkülük pedig igen is legyőzhetőek.

Azaz nem kell leírni ezt a csapatot, mert van, együtt van és működőképes. Ha az életkorokat nézzük, akkor néhány évig nem is lesz különösen gond, bár NBA- és Euroliga-szintű játékosok nélkül komoly előrelépés nem várható. Ilyen azonban messze a láthatáron sincsen. Nem az a baj, hogy a férfi szakágban az utánpótlás-válogatottak csapnivalóan szerepelnek, a futottak még kategóriájába tartoznak, ennél nagyobb gond, hogy nincs senki, aki akár csak Hanga Ádám utódjának ígérkezne, a kulcsfontosságú centerposzton pedig még ennél is lehangolóbb a helyzet. A mai válogatottban még benne van, hogy ott lesz a következő Eb-n is, de ennél messzebb nézni még csak nem is érdemes. Ez a csapat most nem szállított hatalmas bravúrt, de legalább ott volt. Félő, hamarosan már ennek is nagyon tudnánk örülni.