Kisalföld logö

2019. 05. 20. hétfő - Bernát, Felícia Még több cikk.

Ha megnézi a győri cukrászmester tortáit, ma már csak édességgel álmodik - fotók

Ha megnézi a győri cukrászmester tortáit, ma már csak édességgel álmodik - fotók
Tortakölteményeit a szemnek is készíti. A lágy csokoládé, a csábító krém, a habkönnyű tészta szinte csak ráadás. Fehér Judit győri cukrászmester úgy indult el tanulni a nagyvilágba, mint a céhlegények a régi időkben - de kicsit mégis másképp. Szakmája fortélyait kereste, s közben megtalálta azt a receptet is, amivel még édesebbé tehető az élet.
– Mi vitte az édességek felé? Volt cukrász a családjában?
– Legelső édes élményként arra emlékszem, hogy egészen kisgyerekként szüleimmel sorban állunk egy cukrászdában, közben nézem a pultban az édességeket. A látvány elvarázsolt, és már akkor tudtam, nekem ehhez egyszer még közöm lesz az életben. Cukrász nem volt a családban, viszont nagyapámnak jó barátja volt idősebb Bergmann Imre. Többször jártam a cukrászműhelyében, s azt hiszem, ő és amit ott láttam gyerekfejjel, ihletet adott ehhez a szép szakmához.

– Gondolom, nem azonnal tortacsodákkal kezdte.
– Hát valóban nem. Nagyüzemekben kezdtem a szakmát, de nem nagyon szerettem. Emberléptékű, hagyományos műhelyekbe vágytam mindig, ahol nemcsak dolgozni, de tanulni is lehet. Több helyen megfordultam, s mindig azt éreztem, ennél sokkal többet, jobbat is lehetne, csak igazából azt nem tudtam, hogyan. Egészen néhány évvel ezelőttig, amíg egy kollégámnak köszönhetően meg nem ismerkedtem a francia cukrászattal.
A győri Fehér Judit tortakölteményei
– Mint régen a céhlegények?
– Valahogy úgy, csak ma már kisebb a világ. Bújtam az internetet, kapcsolatot kerestem olyan külföldi cukrászokkal, akikről láttam, hogy többet tudnak, mint én. Mert egy cukrász soha sincs kész, csak azt látja, mi mindent nem tud még. Ez engem nem letör, sokkal inkább inspirál. És jöttek a lehetőségek. Részt vehettem egy francia cukrász budapesti kurzusán, aztán pályázattal kijutottam Olaszországba egy igazán különleges gasztrotúrára az Amalfi-parton. Érdekes volt látni, hogy bár a kifinomult, magas minőségű alapanyagokat használó francia cukrászat az alap a világban, hogyan lehet ebbe beépíteni a nemzeti sajátosságokat. Van nekünk is dolgunk ezzel, hiszen számos olyan híres magyar cukrász van, akiket még ma is számon tart a világ. Sütöttem én is olasz vendéglátóimnak hagyományos dobostortát egy kis csavarral, s mondhatom, nagyon ízlett nekik. Mikor aztán hazajöttem, a látottak nem hagytak nyugodni, így írtam egy levelet az egyik hotelnek, hogy visszamennék hozzájuk dolgozni, ingyen is. Megkaptam a lehetőséget, reggeltől estig egy héten át velük lehettem a konyhában és eközben láthattam, mit hogyan csinálnak. Ugyanígy dolgoztam már két alkalommal a pozsonyi Hiltonban, ami szintén jó iskola volt. Október végére Szicíliába van meghívásom, szüret idejére, ahol az olívaolaj és a csokoládé harmóniába hozására tanulhatok technikákat.

– Nem tapasztalt szakmai féltékenységet mindeközben?
– Egyáltalán nem. Mindenki kedves és nyitott, szívesen átadják a tapasztalataikat, sőt, büszkék arra, amijük van és szeretik, ha valaki kíváncsi rá. A leghíresebb cukrászok posztolják a világhálón a receptjeiket, videókkal, szabad használatra, nem csinálnak titkot belőle. Közzéteszik az eszközöket, amikkel dolgoznak, a technológiát, a technikákat, mindent. Ha kérdezek, válaszolnak. Szinte naponta bővül új cukrászokkal az ismeretségi köröm a világ minden tájáról, Mexikótól Szaúd-Arábiáig, és figyeljük egymás munkáját. Nincs az a tanfolyam, ami ezzel felérne.

– Mikor érzi, hogy tökéletes egy sütemény?
– Egyedi tortákat készítek, nincs két egyforma. Élvezem, ha rám bízzák a kompozíciót, az felszabadít. Úgy dolgozom, ahogyan a festő fest, és zenét hallgatok közben, ez segít gondolkodni és inspirál is egyben. Így a tortáimban benne vagyok én, benne van az a pillanat, amikor készül, s benne van az is, akinek készül. Ha ez jó kombinációvá áll össze, akkor érzem, hogy tökéletes. És persze akkor, ha ízlik, mert az engem is boldoggá tesz. Boldogan pedig minden egyszerűbb.
Fehér Judit győri cukrászmester
Fehér Judit győri cukrászmester

– Apropó, boldogság. Mit sütne magának a születésnapjára?
– Csokoládéőrült és minőségmániás vagyok. Minden jöhet, ami csokis. És vele a friss gyümölcs. Most a csokoládé, a málna és a csili kombinációját kedvelem leginkább.

– Mintha a borok és a pálinka nyomán a kézművesédességnek is újra kultusza lenne?
– Terjednek a manufaktúrák, ahol nem a mennyiség, hanem a minőség, a kreativitás, az élményszerűség a fontos. Azt mondják, az igazán jó süteményben benne van a cukrász lelke is. És ebben lehet valami. A híres mesterek egyedi lenyomattal dolgoznak a saját süteményeikben, mint a divattervezők a ruháikban. Beazonosíthatók, felismerhetők, s nemcsak jel, de stílus alapján is. Én is erre törekszem, s már kapok visszajelzést arra nézve, hogy ez az egyediség az én munkáimon is felfedezhető. Nem tudok elég hálás lenni azoknak, akik segítettek ebben, s remélem, nekem is lesz lehetőségem továbbadni azt, amit másoktól tanultam.
A győri Fehér Judit tortakölteményei

Fehér Judit győri cukrászmester Facebook-oldala >>

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vallottak a szentek csontjai

Vallottak a szentek csontjai
A közelmúltban avatták doktorrá a szegedi tudományegyetemen Kristóf Lilla Alidát. A győri… Tovább olvasom