Kisalföld logö

2019. 04. 22. hétfő - Csilla, Noémi Még több cikk.

Filharmonikusok: szólamvezetők a TAPS-díj jelöltjei

Egy nyolcvantagú zenekarban rendkívül fontos az egyének csapatjátékhoz alkalmazkodása, megbízhatósága és kollegialitása. A Győri Filharmonikus Zenekarnál ez mindenkire érvényes, természetesen a szólamvezetőkre is.
A mindenki játszik jelszó csak ezután következik, és inkább a nézőket biztatja együtt gondolkodásra. No meg választásra: a zenekar tagjai által megszavazott három idei TAPS-díj-jelölt közül kettő már korábban is szerepelt a listán…

Szavak helyett muzsika

A szombathelyi Stampf családban mindenki kapcsolatban állt a zenével, így az sem volt kérdés, hogy a Sándor névre hallgató fiút is zenei képzésre íratják be. Ezt követően Győrben elvégezte a főiskolát, egy évig mesterkurzusra járt az írországi Limerickben, majd 2008-ban diplomázott a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Főiskolás korában is már sokszor hívták kisegíteni az akkori győri filharmonikusok, így azután a zenekar aligha vett zsákbamacskát, amikor 2000-ben próbajátékot követően azonnal megírták számára a cselló-szólamvezetői szerződését. Az eltelt csaknem két évtized rengeteg gyakorlással, megszámlálhatatlan koncerttel telt el, rengeteg élménnyel és utazással.
Stampf Sándor
Stampf Sándor
„A zenélés az a hivatás, amelyet élete végéig tanul az ember, mindig igyekezve javítani a hibáit – mutat elkötelezettségének lényegére a végzettségét tekintve gordonkaművész Stampf Sándor. – Megtaláltam a helyemet Győrben, szívesen olvasok, kertet művelek, horgászom a kevés szabadidőmben, de a mindennapjaim lényegét a zene adja, én pedig azt igyekszem továbbadni a hallgatóságnak a képességeim kibontásával, amit szavakkal nem tudnék kifejezni. Nagyon örülök, hogy a kollégáim méltónak találtak a jelölésre. "

Hangokkal kommunikál

Aligha tulajdonítható a véletlennek, hogy találkozásunk első pillanatában ismerősnek tűnt a filigrán művésznő: mint kiderült, a távoli Hokkaidóhoz közeli kisvárosból származó oboa-szólamvezető három éve jelölt volt „Az év fiatal tehetsége" címre. Tanisawa Haruka háromévesen már elektromos zongorán játszott, és bár a zenétől később egy pillanatra sem szakadt el, érdeklődése mindinkább a fúvós hangszerek felé fordult. Ebben amatőr zenész édesapja is támogatta, tízévesen karácsonyra oboa volt az apai ajándék. A Musashino Egyetemen, Berkes Kálmán művészeti vezető sokesztendei oktatásának színhelyén diplomázott, és néhány hónapra rá egy korábbi, megbízható tanára ajánlásának hitelt adva felvételt nyert a győri filharmonikusokhoz, mégpedig mint szólamvezető-helyettes: lényegében mostanság az anyai szerepre vállalkozó szólamvezetőt helyettesíti.
Tanisawa Haruka
Tanisawa Haruka
„Persze, hiányzik a távol-keleti hazám, nyaranta tudok egy-egy hónapra Japánba hazalátogatni szüleimhez és testvéreimhez – kezdi Haruka kis sóhaj kíséretében, de aztán felélénkül a 28 éves TAPS-díj-jelölt. – Először angolkürttel kezdtem Győrben, ma már kizárólag oboával kell a tudásomat bizonyítani. Sok-sok gyakorlással és kemény odafigyeléssel, de ez azért talán valamivel könnyebb, mint az óhazában, ahol a legapróbb hibákért is azonnal megrovást kap a zenész. A várost is megszoktam, a párom is a zenekar tagja, úgyhogy nem vagyok egyedül. Kihívást bőven hoz az élet, és én szeretnék ezeknek megfelelni itt, Győrben. Zenekarunk munkájának lényege hangokkal, dallamokkal kommunikálni a közönséggel. Feladatom és felelősségem, hogy a fafúvóscsapat is együttest alkotva kapcsolódjon a vonósokhoz."

A nagymama felfedezése

Tizenöt éven keresztül bővítette zenei és hangszeres ismereteit Horváth Mihály: Komáromban született, később Tatán élt, de jó ideig onnan is járt Győrbe, míg a jelent illetően már valódi győri lakosnak mondhatja magát. Nem is akármilyen családi háttérrel, mert a nagybőgő-szólamvezető felesége a 2016-ban TAPS-díjas koncertmester, Györe Nóra, és együtt nevelik 13 éves kislányukat. Korábbi tervei valóra váltak, nívós zenekarhoz adhatja tudását, és úgy véli, amit hazai viszonylatban – a szólókarriert leszámítva – el lehet érni nagybőgősként, azt neki már sikerült.
Horváth Mihály
Horváth Mihály
„Apai nagyanyám Beethoven rajongója volt, és egy szép napom rám csodálkozva megkérdezve, hogy jól hallja-e, én valóban a hatodik, Pastorale szimfóniát dúdolgatom? – emlékszik mosolyogva az indíttatásra Horváth Mihály. – Így abban már semmi meglepő sincs, hogy nyolcévesen hegedülni tanultam, majd újabb nyolc év után váltottam a nagyobb, nekem jobban tetsző nagybőgőre. Hozzáteszem, ma is érdekelnek más hangszerek, szeretnék még majd fúvóssal is játszani, de egyelőre jól érzem magam 35 évesen, rutinosnak számító szólamvezetőként.
Szerencsém volt, hogy 13 éve a legendás, több mint négy évtizedig zenekari tag és nyugdíjba vonuló Bertalan András helyére kerülhettem. Eleinte nem volt könnyű az idősebb kollégákat tisztelve irányítani, néhány évig eltartott, míg a kapcsolatok a helyükre kerültek. Sok mindenben lettem tapasztaltabb, biztosan másként csinálnék néhány dolgot, mint akkor zöldfülűként, mert a vezetés hasonlít a zenéhez. Egy művet mondjuk hetedszerre már egész másként játszol, mint első nekifutásra…"
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy sáv! Kedden este 8-tól nagyon figyeljen az M1-esen Győrnél a Rába hídnál

Egy sáv! Kedden este 8-tól nagyon figyeljen az M1-esen Győrnél a Rába hídnál
A Hegyeshalom felé vezető pályaoldalt teljes egészében lezárják. Tovább olvasom