Kisalföld logö

2019. 07. 18. csütörtök - Frigyes 16°C | 26°C Még több cikk.

Díszpolgárrá fogadom

Doktorrá fogadom! – történelmi pillanat volt, mikor a győri Széchenyi-egyetemen először avattak végzett doktoranduszokat. A doktori iskola megalapítása Rechnitzer János nevéhez köthető, aki szorgalmazta a tudományos képzés magasabb szintre emelését. Ez a momentum volt az egyik legfontosabb abban felterjesztésben, amivel indokolták, hogy a professzor gyarapítsa a győri díszpolgárok sorát.

A laudáció hosszasan méltatta érdemeit: az első győri akadémiai kutatócsoport létrehozásában vállalt meghatározó szerep, több évtizedes magas színvonalú oktató- és kutatómunka, a Széchenyi István Egyetem Jog- és Gazdaságtudományi Kar doktori iskolájának megszervezése és irányítása.

– Melyik momentumra a legbüszkébb az indoklásból?
– Sikeres embernek tartom magam, és mint minden sikeres embernek, nekem is több eredményes életszakaszom van. Úgy gondolom, hogy elsősorban azt ismerték el, hogy a tudóstársaimmal létrehozott doktori iskola megalapozta, hogy a Széchenyi-egyetem egy magasabb szintű minősítő rendszerbe kerüljön és kutatási bázis legyen.

– Változott az élete az elmúlt egy hétben?
– Annyit talán igen, hogy azóta másként nézek a városra: még több kötelezettséggel, felelősséggel. Most még mélyebbek a kötődéseim, a horgonyt jobban leverte ez a cím.

– Vágyott arra, hogy győr díszpolgára legyen?

– Megmondom őszintén: igen. Sokat dolgoztam ezért a városért és igen, volt bennem egy vágy, hogy a városhoz való kötődésemet ilyenformán is elismerjék.

– Pár nappal vagyunk túl a díjátadáson és látom a zakója hajtókáján azt a kis kitűzőt, ami a plakettel együtt jár. Ez még az ünnepi hangulatnak szól?

– Hétköznap és ünnepélyes alkalmakkor is hordani fogom, mert ez egy jelzés arra, hogy olyan polgár vagyok, akinek kötelessége, felelőssége van a városával szemben. Fontos, hogy az emberek lássák: ez a polgár büszke arra, hogy ezt a megtisztelő címet megkapta.

Rechnitzer János a ´90-es évektől dolgozik egyetemi tanárként a Széchenyin,az elmúlt öt évben általános és tudományos rektorhelyettesként, előtte szintén öt éven át dékánként segítette az egyetem előr
Rechnitzer János a ´90-es évektől dolgozik egyetemi tanárként a Széchenyin,az elmúlt öt évben általános és tudományos rektorhelyettesként, előtte szintén öt éven át dékánként segítette az egyetem előrejutását. Munkája elismeréseként a nemzeti ünnepen átvehette a Győr díszpolgára címet. Fotó: Mészáros Mátyás

– Van-e olyan felhajtóereje a díszpolgári címnek, ami a munkájára is kihat?
– Fél évvel ezelőtt elkezdtem egy munkát, szeretnék könyvet írni a győri modernizációs folyamatokról. A várost a magyar modernizáció ikonjának tartom – és ez most nem ömlengés, hanem tudományos megállapítás –, ezt a sikert szeretném lemodellezni. A modernizációnak áldozatai is voltak. Annak ellenére, hogy eltűntek tízezer embereket foglalkoztató iparágak – textilipar, élelmiszeripar, a könnyűipari ágazat számos szektora – a város fejlődése nem torpant meg. Azt szeretném megírni, hogy a város hogyan tudott váltani, kik voltak a gazdasági, politikai életének a szereplői, akik ezt segítették. A kutatás nem korlátozódik az elmúlt 25 évre, hiszen még százötven évet vissza kell ugranunk az időben, ha a győri iparosodás alapjait keressük.

– Említette a kötelességtudatot és a felelősségvállalást. Lesznek olyan közügyek, amikért személyesen ki fog állni?
– Általánosságban nagyon szeretném, hogy a város kulturális élete színesebb, izgalmasabb legyen, ebben kész vagyok együtt gondolkodni, dolgozni. Hogy konkrét ügyről is szóljak, mindenképp ki fogok állni azért, hogy az európai színvonalú Műhely irodalmi folyóirat léte ne kerüljön veszélybe. Nagyon nehéz anyagi helyzetben van a szerkesztőség, nem szabad hagyni, hogy ez a tehetséges és értékes csapat eltűnjön. Hasonlóan fontosnak tartom, hogy ne menjen feledésbe az az európai szintű ipartörténet, ami a város arculatát kialakította. Az utolsó órákban vagyunk, hogy ezt feldolgozzuk, megőrizzük. Ezzel tartozunk azoknak, akik megalapozták a város iparát.

– Jó lokálpatrióta csak úgy lehet az ember, ha egyben kozmopolita is. Mik azok az attrakciók, amiket máshol talál meg?
– Köztudott rólam, hogy szenvedélyes gyűjtő vagyok, így leggyakrabban a képzőművészeti események miatt keresek másik helyszíneket. Legközelebb például a Ludwig múzeumba megyek egy kiállításra. Hobbim a képzőművészet, ennek kapcsán járok külföldön is tárlatokra, galériákba, vásárokba.

– Ha vendége érkezik a városba, mi a forgatókönyve?
– A legelső, hogy elviszem egy jó étterembe enni, ez már biztos siker. Utána jön egy nagy séta a belvárosban, de az egyetem és a campus sem maradhat ki. Ha van egy jó kiállítás, akkor azt is látnia kell, mielőtt megmutatom a saját gyűjteményemet.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Zsigánál beütött a tűzvész

Egy valamirevaló úr lumpol, kártyázik, a cigánnyal húzat és szeretőt tart. Tovább olvasom