Mesélő tárgyak – Hajók a fogadók asztalán

Aprólékosan kidolgozott burcsella- és hajósmalommodellek sorakoznak a múzeum gyűjteményét rejtő polcokon. A kis hajókat azonban nem a fürdőkádban használták, sőt, nem is egy lelkes modellező gyűjteményéből kerültek elő. Ezek a tárgyak üvegtartóban a fogadók asztalára vagy egy jól látható sarokba kerültek és az utazóknak adtak támpontot, hogy hol számíthatnak kosztra és kvártélyra.

– Minden céhnek megvoltak a jelképei. Tehát ha ilyen fogadóba tért be az illető, akkor szakmabéliekkel találkozhatott és jutányos áron juthatott szálláshoz – mesélte Cserhalmi Zoltán történész, muzeológus. – Ezek a hajósoknak, hajósmolnároknak és hajótulajdonosoknak voltak a jelképei. Győr a XIX. századi Magyarország egyik legjelentősebb kikötőjeként számos ilyen embernek nyújtott átmeneti vagy állandó otthont.

A Habsburg-birodalom 1792-től szinte folyamatosan hadban állt a forradalmi Franciaországgal, majd Napóleonnal, a hadakat pedig etetni kellett, aminek alapját a magyar búza adta.

– Győr a négy folyó kereszteződésében rendkívül kedvező gazdasági helyzetben volt. A folyó környékén szinte nem is volt magára valamit is adó ház, aminek a padlásán ne tároltak volna búzát – mondta el Cserhalmi Zoltán, aki azt is hozzátette, hogy az akkori Duna-szeren, ami a mai Móricz Zsigmond rakpart, végig hajók horgonyoztak. A kisebb burcsellákról a nagyobb folyami hajókra rakták át a szállítmányt. A burcsella fából készült, lapos fenekű, átlagosan 12–14 méter hosszú és 3–4 méter széles dereglyehajó, ami a sekélyebb ágakban is tudott haladni. A nagyobbak akár 150–700 tonna gabonát is tudtak szállítani.

– A burcsellákat a folyással szemben vontatni kellett. Ezt igás állatokkal vagy emberekkel tették meg, sőt, voltak az évnek olyan időszakai, amikor csak emberi erővel lehetett vontatni, mert az állatok letaposták volna a friss part menti legelőket. A munkát nehezítette, hogy számos hajómalom horgonyzott ekkor Győrnél, a vontatásnál ezeket is kerülgetni kellett, ami azzal járt, hogy a vontatóknak át kellett úszni a folyón.

A burcsellásjelvény azért is hasznos volt, mert gyakran az ilyen fogadókból fogadták fel a legényeket. A nehéz fizikai munkát szépen megfizették, egy-egy szakaszon egy új öltözet ruha árát is meg lehetett keresni, de a fizetség gyakran cserélt gazdát a folyó melletti kiváló csárdákban is – mondta el Cserhalmi Zoltán.

A történész azt is hozzátette, a hajózás sokaknak adott munkát a városban, számtalan ács és kovács foglalkozott a burcsellák készítésével és javításával, amiket „bőgős hajóknak” is neveztek az orrukon lévő faragás miatt. A hajótulajdonosok igazi aranyembernek számítottak abban a korban, a leggazdagabbaknak akár 10–12 hajójuk is volt.

A győri hajózás emlékét őrzi az újvárosi Burcsellás köz is. A vasút széles körű elterjedésével azonban szép lassan leáldozott a győri hajózás fénykorának.