Veszélyben a partifecskék

– A partifecskék a folyók melletti függőleges, szakadó partfalakban készítették a költőhelyüket. A folyószabályozások miatt ezek idővel megszűntek, ami hatalmas állománycsökkenéssel járt. A kismadarak működő vagy bezárt kavicsbányákban találtak maguknak új helyet – mondta az előzményekről Győrig Előd, a Magyar Madártani Egyesület (MME) kisalföldi csoportjának önkéntese.

– A megcsappant állomány pontos felmérésére, illetve a partifecskék jobb megismerésére Szép Tibor vezetésével egy kutatócsoport alakult. A helyzetet jól érzékelteti, hogy akkoriban, mikor elkezdték a felmérést, harmincezer pár költött az egész területen, számuk mára háromezer párra csökkent.

A csoport tagjai az Actio Riparia projekt részeként több mint három évtizede figyelik a Felső-Tisza mellett fészkelő partifecskéket, Európa legnagyobb természetes állományát.

Munkájukban a világon először egy különleges eszközt, geolokátort alkalmaznak, amelynek segítségével pontosan nyomon követhetik a szakemberek a fecskék vonulási szokásait.

Így például kiderült, hogy naponta átlagosan ötszázhatvan kilométert tesznek meg, miként az is, hogy Afrikában, a Csád-tónál készülnek fel a visszaútra, amely pihenőkkel együtt tizennégy napig tart.

Az MME kisalföldi csoportja idén csatlakozott a projekthez, annál is inkább, mert a tiszai és az al-dunai mellett a Kisalföldön található hazánk legnagyobb számú partifecske-állománya.

– Mi azt kutatjuk, hogy az állományok között milyen átmozgás vagy kapcsolat van. Érdekes eredményeink lettek. A kisalföldiek mellett visszafogtunk több Komárom-Esztergom, Fejér megyében gyűrűzött madarat, sőt, egy tiszántúli partifecskét is – említette Győrig Előd. – Ez utóbbi érdekes, hiszen a tiszai állomány eléggé elszigetelt, viszont a kisalföldi és a dunai populáció között nagy átmozgások vannak. A tulajdonos engedélyével több működő kavicsbányába bejuthattunk és ötven fecskét sikerült gyűrűznünk. Jövőre folytatjuk a megfigyelést.