Vaksötétben vágtuk a húst Győrben - videó, fotók

"Semmit ne lássanak"

Külföldön népszerűek a láthatatlan vacsorák, ahol a résztvevők bekötött szemmel esznek. A révfalui Láthatatlan vacsorára meghívtak helyi közéleti szereplőket is. A győri Városházáról Szabóné Vörös Ágnes népjóléti osztályvezető, Miklósyné Bertalanfy Mária WHO koordinátor és két önkormányzati képviselő (Takács Tímea, Bárány István) tette tiszteletét. "Ez volt a harmadik győri vacsoránk. A vendégeket az asztalhoz is kézen fogva kísérjük. Cél, hogy semmit ne lássanak az étteremben. Maguktól fedezzék fel az evőeszközöket, töltsenek szódát a poharakba. Az asztaltársaságoknak akár ismeretlenül is bízniuk kell egymásban" - mondta Schulteisz Nikolett szervező.

Erzsébet és Gesztenye

Az este során Borsodi Erzsébet jelentette a segítségünket. A győri nő jobb szemének retináját 8, a bal oldalit 18 évesen vesztette el. Élete példaértékű: a helyi Katolikus Karitásznál dolgozik, a Széchenyi-egyetemen szociális munkásként végzett. Ezeknél is fontosabb "fegyvertény", hogy járja a megyei iskolákat hű társával, Gesztenye kutyával és diákokkal beszélget a vakok mindennapos kihívásairól. Így a fiatal generációk nyitottabbak lesznek az elesett, sérült emberek felé. Nem mindegy azonban, hogyan segítünk a vakokon. Erzsébet hangsúlyozta: soha ne tekintsük játékszernek a vakvezető kutyákat. "Amikor dolgozik Gesztenye, nem szabad elterelni a figyelmét" - hallottuk.

Figyelnek minden falatra

Erzsébet büszke arra, hogy sok mindenre képes, amit a látók tesznek napi jelleggel. A különbség, hogy neki mindenhez több idő kell. "Az előkészületi nehézségek ellenére szeretek főzni. Szoktam rántott húst is sütni" - árulta el. A láthatatlan vacsora előtt azt javasolta: először próbáljuk a késsel azonosítani a húst és a köretet, majd utána válasszuk le az apró falatokat. "Amikor szemkötőben vacsoráznak a vendégek, ritkán történik baleset, alig eszik le magukat. A résztvevők többsége jól koncentrál ilyenkor" - jegyezte meg a győri nő.

Mi lenne a győri forgalomban?

Az asztalunknál négyen foglaltunk helyet. A szódatöltéssel és húslevessel kevés gondunk akadt, a fő fogásnak szolgált vadassal már meggyűlt a bajunk. A desszert sem volt diadalmenet. "Eddig is tudtuk, mennyire nehéz a vakok élete. Fontos tapasztalat volt sötétben enni. Pedig a feladaton könnyítettek, a levest nem tálból mertük. Ha enni nehéz szemkötőben, milyen érzés lehet vaksötétben közlekedni a győri forgalomban?" - vetette fel zárszóként Bárány István önkormányzati képviselő.