Sok élmény és nulla hulladék

Tíznapos montenegrói nyaralásukról az ikrényi Németh Edvárd és felesége, Kocsis Dóra tavaly mindössze 45 gramm hulladékkal tért haza, és annak is nagy része közlekedési jegy, blokk. Nem zöld hippik, ha tréfásan akarunk fogalmazni, inkább a galaxis őrzői. Tulajdonképpen környezetbarát utazók. Idén Máltára mennek majd, ott egy ökotudatos nyelviskolába is ellátogatnak és ezúttal is hulladékmentes nyaralást terveznek.

Megkértük a házaspárt, mondják el, hogyan tudták szemetük mennyiségét az utazásuk során szinte a nullára csökkenteni. Ugyanis több példát átvehetünk tőlük. Érdemes, mert ma már érezhető hatása van annak is, ha egy-egy család változtatja meg e téren a hozzáállását. A kereskedők, a gyártók az ilyen igények nyomán kezdték el kivonni a forgalomból a szemét nagy részét kitevő egyszer használatos műanyagokat.

Húsz kiló helyett 45 gramm – Két tenyérben elfért Németh Edvárd és Kocsis Dóra tíznapos montenegrói nyaralásának hulladéka.

Először Edvárd tartott attól, hogy kényelmetlen, drága, macerás lesz a hulladékmentes utazás, ezért választották úti célnak Montenegrót, ahol sok a piac, útszéli árusoktól, házaknál is lehet sajtot, gyümölcsöt venni. Aztán átgondolták, milyen helyzetekben szokott szemét kerülni hozzájuk. A felkészülés sokáig tartott, de ezt olvasóink megspórolhatják, mert tapasztalataikat megosztják. Például mindig náluk volt a kulacsuk, abba töltöttek csapvizet. Édességet, kimért rágcsálnivalót saját dobozaikba, újra használható szalvétáikba kértek, vagy vittek magukkal olyat, amit maguk sütöttek. Jégkrém helyett tölcséres fagyit vettek. Az ingyenes térképeket, turistáknak szánt szórólapokat mobiljukkal lefotózták, így nem kellett magukkal vinniük, majd eldobniuk. Kávézáskor tégelyben kérték a cukrot, nem becsomagolva, nem használtak szívószálat. Maguk készítették tisztálkodószereiket, az úti kézfertőtlenítőt is. Mindezt nem lemondásként, hanem kalandként élték meg.

– A nyaralás alatt örömet, felszabadulást okozott, hogy elhatározásunkat követtük. Egy szabályt kell betartani: semmit nem szabad megvenni, ami be van csomagolva. Mi is csak ennyit tettünk. Egyszer éreztük csak úgy, hogy ez nagy lemondással járt, amikor a harmincfokos hőségben háromszor mentünk el az árus mellett, aki frissen facsart narancslevet kínált, de eldobható pohárban. Legközelebb viszünk útipoharat és nem kell mindenkinek ennyire szigorúnak lennie magához. Kezdetben az is elég, ha kevésbé becsomagolt árukat választ – mondta el Dóra. Párjával azért érezték különlegesnek zero waste (nulla hulladék) nyaralásukat, mert így helyi termelőkkel beszélgettek, kirándulás közben bekopogtak tanyákra, ha ki volt írva, hogy van eladó terményük.

Nemcsak a pénztárgép csipogását hallgatták, hanem emberi történeteket is. Úgy vélik, az a legfontosabb, hogy kedvesek legyünk, ha az árusoktól saját textilzacskónkba kérjük az árut és előbb ezt jelezzük, utána mondjuk el, mit vennénk. Tapasztalatuk szerint szemfülesnek kell lenni, mert szinte mindenhol kapásból nejlonzacskóba rakják például a pékárut.

Egy magyar átlagosan naponta egy kiló szemetet termel, utazáskor jellemzően többet. A hulladékmentes nyaralás viszont olcsóbb, mint a megszokott, ugyan több minőségi árut vesznek az így utazók, de kevés felesleges holmit. Természetesen ehhez ad tippeket Dóra és Edvárd a blogján, a talpalatnyitortenetek.hu internetes oldalon.