Retró: történetek egy folyóirat krónikájából

A párt elvárta, hogy a versek mellett a megye ipari, mezőgazdasági fejlettségéről is szülessenek írások.

 
 
Egy híján 40 éve szolgálja a megye és az ország kulturális életét a győri Műhely folyóirat. A periodika 1978 óta három korszakot élt meg. Az első időszakban a szerkesztőségnek gondjai akadtak a megyei pártbizottság „agitprop” kommandójával, akik túl irodalminak találták a lapot.

A ’60-as években folyóirat-alapítási hullám söpört végig az országon. Egyre születtek azok a vidéki irodalmi, kulturális lapok, amelyek elsősorban az adott megye, térség alkotóit, kutatóit fogták össze, nekik biztosítottak folyamatos megjelenési lehetőséget.

Győr később startolt
Győr egy erős évtizedet lemaradt ebben a „versengésben”, a többi megyeszékhelyhez képest viszonylag később, 1978 őszén jelent meg a Műhely című folyóirat első száma, a Győr-Sopron Megyei Tanácstársadalomtudományi, közművelődési és kritikai folyóirataként aposztrofálták. Persze mindehhez a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának Kulturális Minisztériuma irodalmi főosztályának (húúú!) hozzájárulása kellett. Megtörtént. A főszerkesztő, Gecsényi Lajos történész, levéltáros az alcímben jelzett témák közül elsősorban a társadalomtudományi oldalt helyezte előtérbe, de emellett, abban az időben szokatlan bátorsággal, a hazaiakon kívül számos nyugati magyar írótól, költőtől is közölt műveket. Így többek között a csornai születésű, Amerikában élő Horváth Elemér, a győri születésű, Kanadában élő Tűz Tamás és az Angliában élő Határ Győző gyakran szerepelt a folyóirat számaiban. Ez utóbbi írásainak közléséből később baj is támadt… De ne menjünk a dolgok elébe!

A Műhely 1982-ig évente négyszer, 1983-tól kéthavonta jelenik meg. Az akkori szerkesztőbizottságot Sinay Jenő, Gárdonyi Béla, Mónus Imre, Sarkady Sándor és Pátkai Tivadar alkották, akik a lap rovatgazdái is voltak.

Figyeltek a Kassákra
Visszaugorva egy kicsit az időben, többen a Műhely körül kialakult szerzőgárda magját a ’70-es években működő Kassák Lajos Művészeti Kollégium tagjaiban látják. A győri társaság, amely képzőmű-
vészekből, fotósokból, írókból, költőkből, zenészekből és újságírókból állt, előbb az úttörőházban, majd a Petőfi ifjúsági házban jött össze. Mivel a hatalom minden ilyenfajta szerveződést némiképp gyanúsnak tartott, az alkotócsoportot rendszeresen megfigyelték, sőt, tagjai közt olyanok is voltak, akik jelentettek az állambiztonságnak.

Az alkotók egy része idővel – például Pátkai Tivadar, Borbély János, Villányi László – kinőtte a kollégiumot, országos folyóiratokban publikáltak. Ebben az időben vetődött fel egy győri folyóirat létrehozásának ötlete. Megvalósulását – többek között – hosszas vitasorozat előzte meg a Kisalföld hasábjain. A Műhely megszületése mellett a fő érv az volt, hogy létezik a megyében olyan erős szellemi erő, hogy alapítson és tápláljon egy folyóiratot. Ez – ahogy már említettük – 1978-ban meg is történt.

Közjáték a Vidravassal
Az új periodikát a magyar írótársadalomból is többen üdvözölték, írásaikkal és tanácsaikkal is támogatták. Köztük a ménfői születésű Galgóczi Erzsébet író jó szándékú tanácsával így biztatta Gecsényi Lajos főszerkesztőt: „Fontos lenne az, hogy a Műhely, a legtöbb vidéki laphoz hasonlóan, kialakítson egy sajátos, rá jellemző profilt, ami által idővel semmilyen más folyóirattal sem lesz összetéveszthető.” Ez 1981 körül sikerült. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Látóhatár című utánközlő folyóirat válogató bibliográfiájában minden számban 2–3 írást ajánlott a Műhelyből is. Ha már Galgóczi Erzsébetet megidéztük, érdekes közjáték volt vele kapcsolatban, hogy amikor a Vidravas című regényéből részletet ajánlott a győri folyóiratnak, akkor a párt „agitprop” – magyarul agitációs propaganda – osztályának illetékesei arra hívták fel az író figyelmét, hogy bizonyos inkriminált részeket hagyjon ki az írásából. Galgóczi ezt nem tette meg, de a Műhely így is leközölte. Lett is utána ejnye-bejnye. Az elvtársi kritika a folyóirattal kapcsolatban máskor is felbukkant. Így például 1983-ban felszólították a főszerkesztőt, hogy nagyobb hangsúlyt fektessen az egyes írások politikai-ideológiai elemzésére és szelekciójára. (Micsoda szépen fogalmazták meg a puha cenzúrát!) A külföldi magyar szerzőkkel kapcsolatban pedig érvényesüljön a marxista kritikai hangvitel. Az „agitprop” megjegyezte azt is, hogy túlzottan szépirodalmi beállítottságú a folyóirat, megbillent az egyensúly. Ennek igazolására felhánytorgatták azt is, hogy egy számban három emigránsalkotás is szerepelt. Azt is meghagytákGecsényinek, hogy a következő évi tervébe foglalja bele például a megye ipari, mezőgazdasági fejlettségének bemutatását, a megye idegenforgalmát. (Nesze neked, irodalom!) Mindezen „hiányosságok” ellenére írókörökből továbbra is érkeztek biztatások. Így például Janikovszky Évától is, aki így írt: „Alkalmam volt megismerni a folyóiratot, amit szégyen és gyalázat, de nem olvastam eddig, viszont ezután keresni fogom.”

Nem szabadott szeretni
A folyóirat életében cenzúrát jelentett 1984. (Orwelli szám!) A lavinát Határ Győző írásainak közlése indította el. Történt ez azért, mert az 1956 óta Londonban élő sokoldalú alkotó erősen szálka volt a rendszer szemében, ezért „nem szabadott szeretni”. Ennek ellenére a Műhely számtalanszor közölte a „harcsabajszú bölcs” versbe, prózába foglalt gondolatait. Az utolsó csepp a pohárban egy olyan írásának a megjelentetése volt, amit nem sokkal utána a Szabad Európa Rádió (első számú közellenség!) is leadott. Ennek következményeként 1984 tavaszán lemondatták Gecsényit és a szerkesztői gárdát. Ezt a helyzetet a folyóirat szerzői sajnálattal fogadták, sokakban felháborodást keltett. Az angyallelkű Tűz Tamás a főszerkesztőhöz címzett levelében így fogalmazott: „Sokat, nagyon sokat jelentett számomra a Műhely, nemcsak egy darab Dunántúlt, de egy ország kozmoszba táguló lélegzetét is, és nagyon örülök, hogy ennek a lélegzetnek része lehettem.”

Ismét az irodalomban
Gecsényi Lajost követően, öt éven át Kloss Andor volt a folyóirat főszerkesztője. Kevésbé erőteljesen, de folytatódott a társadalomtudományi vonal, és maradt néhány szerző a nyugati magyar irodalomból is. A helytörténet, a regionális kérdések vizsgálata, a figyelem a szlovákiai és burgenlandi magyarság sorsára jellemzik a folyóiratnak ezt a korszakát. 1989 őszén, pályázaton Villányi László költő nyerte el a főszerkesztői széket. Ez a tény sok mindent meghatározott a Műhely harmadik korszakát illetően. Ahogy köszöntőjében megfogalmazta: olyan európai színvonalú műhelyt kíván teremteni, amely tevékeny részese az ország kulturális életének. Egy alkalommal a Kisalföldnek így nyilatkozott: „A magyar irodalmi életben ma gyakran végvárakként állnak egymással szemben egyes csoportok: mintha nem tudnák, hogy egy ügyet képviselnek. A Műhely egyetlen szekértáborba gyűjti az értékeket, s így annak változatosságát is felmutatja. Szép volna, ha majdan az ötvenéves Műhelyt is köszönthetnénk, de addig is nyugtázzuk: Győr városa, a régió ezzel a folyóirattal és szerzőivel újra beírta magát az irodalomba.”

(A Műhely krónikájában Iván Orsolya a folyóirat alapításának 30. évfordulójára írt szakdolgozatának segítségével kalandoztunk.)   
 
Cikkünket a hetente szombaton megjelenő K2 magazinban találják.
 

Családon belüli erőszakkal gyanúsítják Nikoloz Baszilasvilit
A teniszező állítólag rátámadt volt feleségére, és ennek kiskorú gyermekük is szemtanúja volt.
Alkalmas lehet a japán gyógyszer a fertőzöttek gyógyítására
A szigetországban kapható Avigan tabletta influenzás betegek gyógyítására kifejlesztett gyógyszer.
Több száz, csónakokon érkező bevándorló szállt partra Szicíliában
A parti őrség egy nagy hajó után kutat, amelyen a bevándorlók átkeltek a Földközi-tengeren.
Magyarország biztonságos, pénzügyi és gazdasági rendszere stabil
Az illegális migrációról azt írja a stratégia, hogy a migránsokkal új veszély jön a koronavírus miatt.
Gyász
„Megpihent a dolgos, jó apai szív, áldás és hála övezi e sírt. Szerető férj voltál, drága édesapa, bánatos családodnak most őrangyala. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága férjem, édesapánk, apósunk, nagypapánk, dédipapánk, testvérünk és rokonunk, MEDEI LÁSZLÓ mecséri lakos, a Graboplast nyugdíjas portása életének 68. évében, türelemmel viselt, súlyos betegségben csendesen elhunyt. Utolsó útjára május 29-én, pénteken 16 órakor kísérjük a mecséri temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Ő már ott van, ahol nincs fájdalom, örök álmát őrizze béke és nyugalom. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett édesanyám, anyósom, nagymamánk, dédmamánk és rokonunk, TILINGER PÁLNÉ szül. Horváth Mária életének 88. évében csendesen elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása május 27-én, szerdán 15 órakor lesz a mosonszentmiklósi temetőben. Előtte engesztelő szentmise 14.15 órakor. Köszönetet mondunk a Karolina Kórház kardiológia osztálya dolgozóinak áldozatos munkájukért, valamint mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
„Sok szenvedés után megpihenni tértem, pontosan ezért ne sirassatok engem. „Ha egy könnycsepp gördül az arcunkon, az azért van, mert szeretünk és hiányzol nagyon. Mély fájdalommal és megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy méltósággal viselt betegség után BOGNÁR CSABA agrármérnök 2020. május 14-én, életének 84. évében elhunyt. Felejthetetlen halottunk hamvait 2020. május 22-én - kérésének tiszteletben tartásával - szűk családi körben, felesége, lányai, vejei, unokái jelenlétében, a csornai Őrangyal-temetőben helyeztük végső nyugalomra. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban velünk éreznek. Emléke örökké szívünkben él! Gyászoló család
„Váratlanul ért halálod, búcsú nélkül mentél el, aludd szépen örök álmod, soha nem felejtünk el. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett édesanyám, nagymamánk, dédimamánk és rokonunk, KELEMEN FERENCNÉ szül. Ivánkovics Julianna életének 89. évében csendesen elhunyt. Hamvasztása utáni búcsúztatása 2020. május 27-én 16 órakor családi körben lesz. Előtte, 15.30 órakor engesztelő szentmisét tartunk a hegykői temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik gyászunkban osztoznak. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Véget ért a szenvedése, szívében nyugalom, a miénkben, kik itt maradtunk, el nem múló fájdalom. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Szeretett Édesanyánk, Anyósunk, Nagymamánk, Dédmamánk, ÖZV. SZABÓ JÓZSEFNÉ életének 94. évében elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatója 2020. május 27-én, szerdán 15 órakor lesz a hegyeshalmi temetőben. Köszönjük az őt utolsó heteiben kezelő háziorvosának, kórházi kezelőorvosának és az ápolószemélyzetnek a segítségét. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
„Egész életeden át szívesen dolgozva, szerényen éltél, most bánatot ránk hagyva, csendesen elmentél. Örök álom zárta le drága szemed, megpihenni tért két dolgos kezed. Drága Férjem, Édesapánk, Nagyapánk, Isten Veled! Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága férjem, édesapánk, nagyapánk, apósunk és rokonunk, PÓTA MIKLÓS szobafestő életének 76. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2020. május 28-án, csütörtökön 15 órakor lesz a győr-nádorvárosi köztemető új ravatalozójában. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. A gyászoló család
Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága keresztszüleink, HORVÁTH SÁNDOR (1939. július 28. - 2019. november 23.) és neje, HORVÁTH SÁNDORNÉ szül. Katona Irén (1936. május 26. - 2020. május 19.) osli születésű, volt tényői lakosok hamvasztás utáni búcsúztatása 2020. május 27-én, szerdán 14 órakor lesz a győri Szentlélek-templom altemplomából, szentmisével egybekötve. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjukra elkísérik őket, és gyászunkban osztoznak. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló keresztgyerekeik és családjaik
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett papánk, apósunk, nagyapánk, testvérünk és rokonunk, HORVÁTH ISTVÁN a MOVI nyugdíjasa életének 70. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása május 28-án, csütörtökön 15 órakor lesz a máriakálnoki temetőben. Engesztelő szentmise lelki üdvéért 14.30 órakor lesz a katolikus templomban. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló családja
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy szeretett édesanyánk, társam, anyósunk, nagymamánk, testvérünk és rokonunk, KOVÁCS ANDRÁSNÉ Marika életének 65. évében váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása május 27-én, szerdán 13 órakor lesz a mosonszolnoki temetőben. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Gyászoló család
Fájó szívvel emlékezünk a szerető férjre, édesapára, nagyapára, dédapára, testvérre, NÉMETH GYÖRGYRE halálának 9. évfordulóján Hideg kőtábládon megpihen kezünk, veled vagyunk rád emlékezünk. De tudni kell, hogy valaki mindig velünk van, ő fentről figyel, mindig köztünk marad. Szerető családod, testvéred.
Fájó szívvel emlékezünk KREICZ MÁTYÁSNÉ halálának 5. évfordulójára. Hozzád már csak a temetőbe mehetünk, virágot is csak a sírodra tehetünk. Mikor már rátérek én is erre az útra, gyere elém, hogy találkozzunk újra. Elmegyek mindig hozzád, amíg élek, nem hagylak magadra, vissza-vissza térek. Vigyázzon rád a Jóisten, szívből kérem, nyugodjál békében. Örökké Szerető Férjed Gyerekeid és családjuk
„Csendesen alszik, megpihent végleg, angyalok bölcsője ringatja már, nem jöhet vissza, hiába hívjuk, emléke szívünkben otthont talál. Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága édesanyánk, nagymamánk, dédim, anyósunk, testvérem és rokonunk, HORVÁTH ISTVÁNNÉ (Mimi) 78 éves korában csendesen elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2020. május 27-én, szerdán 15 órakor lesz az öttevényi régi temetőben. Előtte engesztelő szentmise 14.15 órakor lesz. Köszönetet mondunk a Péterffy Sándor Evangélikus Szeretetház dolgozóinak, valamint mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. A gyászoló család
„Csendesen alszik, megpihent végleg, angyalok bölcsője ringatja már. Nem jöhet vissza, hiába hívjuk, emléke szívünkben otthont talál.” Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága édesanyánk, nagymamánk, dédink, anyósom és rokonunk, BOROS VINCÉNÉ Harkai Ilona szilsárkányi lakos életének 100. évében csendesen elhunyt. Temetése 2020. május 27-én, szerdán 15 órakor lesz a csornai Szent Antal-temetőben. Engesztelő szentmise a temetés napján, 7 órakor lesz a helyi premontrei templomban. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik utolsó útján elkísérik, és gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Elhagytad a házat, amit úgy szerettél, minket és mindent, amiért küzdöttél. Szorgalmas két kezed nem dolgozik többé, megpihent a szíved mindörökké. Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága édesanyánk, nagymamánk, dédink, anyósunk és rokonunk, VIRÁG GÉZÁNÉ szül. Blümmel Teréz mosonudvari lakos életének 89. évében csendesen elhunyt. Temetése 2020. május 27-én, szerdán 15 órakor lesz Mosonmagyaróváron, a Feketeerdei úti új temetőben. Ezúton mondunk köszönetet mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, gyászunkban velünk éreznek. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Gyászoló család
„Hirtelen mentél el, köszönni sem tudtál, örökre lecsuktad csillagszemed. Vigyázunk az álmodra, Te csak aludjál! Kedves Szerettünk, Isten Veled!” Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy drága édesapánk, nagypapánk, testvérem, apósunk, sógorunk, nászunk, rokonunk és ismerősünk, TÓTH LAJOS GYULA „Gyuszi” 79 éves korában váratlanul elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása 2020. május 28-án, csütörtökön 15 órakor lesz a győr-nádorvárosi köztemető régi ravatalozójában. Egyben köszönetet mondunk mindazoknak, akik utolsó útjára elkísérik, és gyászunkban osztoznak. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. Fiai: Gyula és Zoltán, unokái: Roland, Krisztián és Fanni, menyei: Ildikó és Zsanett